Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek ez férfihiszti, vagy ennyire zsugori a férjem?
28 évesek vagyunk, fél éve házasok. Hónapokkal ezelőtt elterveztük, hogy vásárolunk egy építkezési telket és elkezdünk építkezni. Az elején úgy volt, hogy a nagyszüleink amit ajándékoztak telket, azt eladjuk és helyette máshol veszünk egy másikat, mert úgy gondoltuk mindketten, hogy az jobb helyen van. Természetesen megkérdeztem a nagyszülőket, hogy mit szólnak hozzá. Szinte könnybe lábadt a szemük, hogy ők nem szeretnék ha el lenne adva az ajándékuk, mert szerintük jó helyen van és sajnálnák. Megértem őket, 85 évesekkel nem kezdek el ezen osztozni és magyarázni, hogy mi miért jobb. Belehalnának ha eladnám, így hagytuk ezt az opciót. Viszont közben mi le is egyeztük a tulajokkal, hogy megvásároljuk a telket. Így is lett. Tegnap aláírtuk a papírokat, de az ünnep helyett csak a civakodás ment.
Azóta, hogy a férjem tudja, hogy nem lesz pénz a másik telekből, már egyáltalán nem lelkes, sőt, hibát hibára halmoz az új telekkel kapcsolatban (mindenki belát, bevilágít majd az autó, nem fog kijönni jó tájegységre a ház, mögöttünk a határ van...), amik eddig nem voltak érdekes módon zavaróak. Ezen megy a vita és én már eljutottam arra a szintre, hogy részemről ezt a témát hagyjuk, és csak akkor hozza fel újra ha azt mondja, hogy talált vevőt a telekre, mehetünk aláírni a papírokat. A szüleink mindkét oldalról megengedték, hogy ha elakarunk kezdeni építkezni akkor mondjuk fel a lakást és hazaköltözhetünk bérmentesen, hogy még inkább tudjunk spórolni. Az összbevételünk körülbelül 740.000 Ft. havonta, de a férjem mintha sajnálná, hogy minden pénzt oda kellene beletolni addig, amíg kölcsönt nem kapunk. Akkora brutális életstílus változásunk nem lenne, mert kirándulni eddig sem jártunk el sehová sem, félévente 1x-2x mentünk el moziba, vagy vacsorázni, mert erre spóroltunk. Most, hogy már itt tartunk, mint aki megtorpant, mert belegondol, hogy mennyi pénz lesz ez... Én is már-már ott tartok, hogy bánom az egészet, hogy ebbe belekezdtünk.
Szerintetek?
21. Nem akartam aprólékosan belemenni, mert nem akartam, hogy erre irányuljon ki a dolog, hogy mi miben egyeztünk meg a nagyszülőkkel, mert úgy gondoltam, hogy ahhoz senkinek semmi köze, nem ez a kérdés lényege. Így is a "nem adom el" mondatomból lett egy válaszadó, hogy "elakarod adni, aztán csodálkozol"...Lényege az, hogy amíg úgy nézett ki, hogy van pénz, addig minden oké volt és annyi a különbség, hogy 1 évet kell várnunk míg összespóroljuk a pénzt a kezdéshez :) Szóval annyiból húzza a férjem a száját, hogy türelmetlen, mert ő már idén neki akart volna kezdeni, így meg kell várni egy évet. Teljesen ismeri a történetet, nincs semmi erről elhallgatva, viszont ezt firtatni itt nem szerettem volna, akkor is ha egy anonim oldal.
De elmagyarázom a többit: Igen, a telek az én nevemen lett, mivel terveztünk oda építkezni és ezzel a feltétellel is adták oda a nagyszülők. Természetesen körbekérdeztük a többi unokát, hogy valaki szeretne-e esetleg mert akkor megegyezünk. Senki nem akart. Megegyeztünk a nagyszülőkkel, hogy akkor azzal a feltétellel nekem adják, hogy oda építkezünk, de csak akkor és levonják az örökségemből, így a többi unoka sem lesz megrövidítve. Ez így is volt, de közben rájöttünk a ház tervezésekor, hogy számunkra az mégsem ideális. Kerestünk egy másikat és úgy voltunk, hogy megkérdezzük a nagyiékat, hogy mit szólnának ha azt eladnánk, azt pedig megvennénk és akkor maradna pénz a kezdéshez, mert hát gondoltuk, hogy nem autót vagy mást akarunk venni, csak egy másik telket. Telket telekért alapon. Nem akarták. Rendben, mondtam, és hogy egy percig ezen ne aggódjanak, hogy mi van ha én azt a telket eladom, ezért AZ Ő NEVÜKRE IS vissza fogom íratni, hogy egy biztosíték legyen a számukra, hogy a hátuk mögött én nem fogok üzletelgetni és titokban eladni. Elhinnék amúgy is, de biztos ami biztos, véletlenül se idegeskedjenek ezen ha ennyire ragaszkodnak hozzá. Így marad az enyém is és jelen esetben az övék is. További megállapodás része, hogy ha egy másik unoka jelentkezik rá, akkor eldönthetem, hogy átveszem-e az örökségi "titulust" vagy kifizet. A sztori így a teljes, csak nem akartam ennyire részletesen belemenni, ezért ferdítettem néhol, hogy akadjunk le erről a témáról. Kár volt :)
Szerintem két gazdag ember, akik alá a szülők is nyomnak mindent és soha nem voltak igazi nehézségeik, generált magának egy felesleges problémát.
Mit gondolok? A pénz tényleg nem boldogít.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!