Szerintetek ez férfihiszti, vagy ennyire zsugori a férjem?

28 évesek vagyunk, fél éve házasok. Hónapokkal ezelőtt elterveztük, hogy vásárolunk egy építkezési telket és elkezdünk építkezni. Az elején úgy volt, hogy a nagyszüleink amit ajándékoztak telket, azt eladjuk és helyette máshol veszünk egy másikat, mert úgy gondoltuk mindketten, hogy az jobb helyen van. Természetesen megkérdeztem a nagyszülőket, hogy mit szólnak hozzá. Szinte könnybe lábadt a szemük, hogy ők nem szeretnék ha el lenne adva az ajándékuk, mert szerintük jó helyen van és sajnálnák. Megértem őket, 85 évesekkel nem kezdek el ezen osztozni és magyarázni, hogy mi miért jobb. Belehalnának ha eladnám, így hagytuk ezt az opciót. Viszont közben mi le is egyeztük a tulajokkal, hogy megvásároljuk a telket. Így is lett. Tegnap aláírtuk a papírokat, de az ünnep helyett csak a civakodás ment.

Azóta, hogy a férjem tudja, hogy nem lesz pénz a másik telekből, már egyáltalán nem lelkes, sőt, hibát hibára halmoz az új telekkel kapcsolatban (mindenki belát, bevilágít majd az autó, nem fog kijönni jó tájegységre a ház, mögöttünk a határ van...), amik eddig nem voltak érdekes módon zavaróak. Ezen megy a vita és én már eljutottam arra a szintre, hogy részemről ezt a témát hagyjuk, és csak akkor hozza fel újra ha azt mondja, hogy talált vevőt a telekre, mehetünk aláírni a papírokat. A szüleink mindkét oldalról megengedték, hogy ha elakarunk kezdeni építkezni akkor mondjuk fel a lakást és hazaköltözhetünk bérmentesen, hogy még inkább tudjunk spórolni. Az összbevételünk körülbelül 740.000 Ft. havonta, de a férjem mintha sajnálná, hogy minden pénzt oda kellene beletolni addig, amíg kölcsönt nem kapunk. Akkora brutális életstílus változásunk nem lenne, mert kirándulni eddig sem jártunk el sehová sem, félévente 1x-2x mentünk el moziba, vagy vacsorázni, mert erre spóroltunk. Most, hogy már itt tartunk, mint aki megtorpant, mert belegondol, hogy mennyi pénz lesz ez... Én is már-már ott tartok, hogy bánom az egészet, hogy ebbe belekezdtünk.

Szerintetek?