Normális a barátom reakciója?

Három éve vagyunk együtt. Albérletben lakok már 4 éve, pontosabban félig szüleimnél, félig meg albérletben. A kérdés lényege az lenne, hogy ez a lakótársam akivel lakok, ő a második, mert a legelején másik volt de ő elment, mert rájött, hogy inkább bejárós lesz meg amúgy is kevés órára járt be és így nem volt albérletben túl sokat. Aztán egy ideig egyedül laktam, majd lett új lakótársam, egy évig elvoltam vele de egy féléve az lett a probléma, hogy zavarta ha jött fel hozzám a barátom. Ezt magától nem nagyon akarta közölni, csak amikor kihúztam belőle. Aztán bunkón megmondta nekem a magáét, például olyanokat hogy neki havi 1-2 vendége van, hozzám meg jóval gyakrabban jött valaki, jó lenne ha arányos lenne. Meg hogy oldjuk meg máshol a barátommal, mármint hogy találkozzunk máshol, okosak vagyunk meg tudjuk oldani. Amúgy egy héten 2x vagy 3x jött fel a barátom de volt, hogy csak kevés időre,például míg összepakoltam dolgokat amit segített cipelni vagy volt hogy beugrott munka után egy teára. Többnyire az én szobámban voltunk, bezártam az ajtót, nem voltunk hangosak. Szex amúgy nem volt... direkt hogy nehogy a lakótársat zavarjuk de amúgy is sokszor estefele már vagy ő volt fáradt hozzá munka után vagy nekem nem fért volna bele az időmbe mert sok dolgom volt. Viszont nem hittem volna hogy ez is baj. Azóta a lakótársammal kissé normálisabb a kommunikáció... nem egyértelmű, hogy ő elfogadta-e végül hogy jön a barátom vagy sem de bocsánatot kért amiért bunkó volt akkor velem. Ezek voltak az előzmények. A kérdésem: normális hogy a barátom ezek után nem nagyon akar hozzám jönni az albérletembe? Pedig a lakótársam sincs ott minden nap... tehát az eszébe se jut hogy esetleg ha nincs ott, akkor nyugodtan lehetünk. Meg egyszer azt mondta, hogy ezután is megy, ha engem nem zavar de mostanába meg már azt mondja, hogy nem nagyon jut már eszébe a dolog, hogy menjen. Most már kicsit jobban zavarja.

Mikor rákérdeztem, hogy ki számít neki többet, egy számára idegen vagy én, azt mondta én.

Szerintem ez túlzás ahhoz képest (a barátom reakciója meg lakótársam akkori bunkósága), hogy valaki alapból albérletben lakik... akkor az ne találkozzon ott sose a párjával? Volt olyan aki nekem azt mondta hogy ha szexelnénk ott és nemcsak beszélgetnénk, akkor se szakadna le az ég.

Szóval szerintetek érthető a barátom reakciója vagy túloz? Amúgy nála se lehet mindig kettesbe lenni és amúgy ebből is kezd elegem lenni hogy ő mindig másokra jobban tekintettel van, mint én. Bár ő csak a szex téren ilyen ha arról van szó hogy nála (én akkor is megoldanám úgy hogy zárt ajtó, csendben és kész) de albérletembe most már amúgy se nagyon akar jönni.