Mennyit koltotok egy atlagos honapban? Hogyan osztjatok meg a koltsegeket?

1. velem nem üvölt senki, mert másodszorra nem hallgatom meg.

2. aki nem akar a közösön együtt dolgozni, azzal nem közösködöm és nem tervezek együtt

Több kérdésem nem lenne ilyen helyzetben. Keresnék egy kutyát, az legalább kedves, ha más nem.

Mi kajával, rezsivel és pár kisebb-nagyobb programmal, utazással együtt ketten kijöttünk 250-ből. Mikor fizuemelést kap valamelyikünk, mindig úgy vagyunk vele, hogy nem veszünk róla tudomást, vagy csak fele-harmadannyival számolunk, mint amennyi a plusz összeg mértéke. Ez egészen működőképes. :) Azóta persze eltelt pár év, hogy 250-ből éltünk ketten, ma már ennek az összegnek két-háromszorosa a havi közös vagyon, de pakoljuk félre esküvőre meg nagyobb lakásra.

Én tudok spórolni minden szinten, éltem havi 50-ből is már, meg havi 350-ből is, szóval ha valaki azt mondja nekem, hogy x összeget akar megtakarítani közösen, az úgy is lesz. :D

Mi a rezsit felezzük, a többit magunknak álljuk és nem közösködünk.

Ha nem akarsz elválni, akkor tartsd el a további 60 évben és nagyobb lakásra, házra ne vágyj.

Szerintem alapvetően nem lehet közös célokat kitűzni, ha azért nem dolgozik meg egységesen mindkét fél és ez egy kapcsolat alapjait rombolja szét. A cél egyénivé válik és nem közössé, elkezdem azt érezni, hogy egyedül vagyok a kapcsolatomban és itt szépen lassan alá is aknázódik egy addig többnyire jól működő kapcsolat.

A céljaitokat össze kell rázni mihamarabb és mindkettőtöknek ugyanakkora arányban tenni kell értük. Nem baj, ha neki nem célja a közös nagy ház, te is alkalmazkodhatsz, de nem adhatod fel teljesen önmagad. Pont ez a lényeg. Arany közép...

Arany közép lehet az is, hogy megérted, hogy neki igénye van a drága cuccokra, ő pedig megérti, hogy neked igényed van a megtakarításra. Eddig elvert havi 150 ezret ilyesmire, mostantól verje el csak a felét. A többit már hó elején utalja megtakarítási számlára.

Sokat kellene beszélgetnetek, hogy ezen átlendüljetek, mert nem vezet hosszútávon semmi jóra ez. Ha csak ordítani tud, beszélgetni nem, az is egy jelzés. Ha kijelenti, hogy "én pénzem, te pénzed", az is az. Egy közös életben vagyonközösségben élnek a felek, nincs olyan, hogy az enyém, tiéd. Erre nem lehet közös javakat, közös családot alapozni.

A mi közös bevételünk havi nettó 860 ezer forint. Kifizetjük a hitelünket (70 e), a rezsit (~30 e), négy lakástakarékot (80 e), két egészségpénztárba gyűjtünk (66 e) és még kb. 200 ezret felélünk. Nem gondolkozunk igazán mire költünk egy átlagos bevásárlásnál és mire nem, amit megkívánunk megy a kosárba. Nem nélkülözünk, eljárunk vacsorázni, szórakozni, lazán kijövünk ennyi pénzből.

Tudjuk, hogy egy hónapban ennyi nagyjából fixen elmegy ezekre a költségekre. Ez kb. 450 ezer forint, vagy is hó elején mindig úgy kezdjük, hogy amikor megérkezik a fizetésünk, akkor 200-200 ezret utalunk a saját megtakarítási számláinkra és elfelejtjük, hogy létezik. A többi költségen nagyjából közösen osztozunk.

A megtakarított pénzünkből megbeszéljük mire költünk. Utazás, esküvő, előtörlesztés, valamilyen bútorcsere, megtaláljuk azt a célt, ahol éppen mindkettőnk szerint a legjobb helye lesz annak az összegnek.

Sajnos nagyon fontos, hogy egy kapcsolat ilyen szinten is biztos lábakon álljon. Ha nem egyforma a pénzhez való hozzáállás, az hosszútávon problémákat szül.

1). Megváltozik a férjed és kitartasz mellette - OK!

2). Nem változik meg, de kitartasz mellette - sz@r életed lesz.

3). Nem változik meg, elhagyod és találsz jobbat - OK!

Ha nem házasodtál volna meg valószínűleg már meglenne a nagyobb lakás.

Mivel a házasság vagyonközösség, nagyon nehéz válás lesz, ha úgy akarsz kiszállni, hogy a megtakarításaid felét nem adod neki.

Viszont aztán kereshetsz egy olyan párt akivel lehet előre lépni az életben. 40 körül egyre több az elvált pasi, akinek pont az a fél hiányzik az övéhez, ami neked maradt.