Van olyan ember aki szivesen eli le egyedul az eletet?

Nem mondom, hogy szívesen éltem volna le úgy, de ha úgy alakult volna, hogy nem 5 éves időtartamokra maradok egyedül, hanem 50 éves, akkor is voltak terveim az életemmel és egy percre sem éreztem úgy, hogy nem vagyok szeretve a családom vagy a barátaim által pár nélkül.

Én egy percig nem bántam meg, hogy kétszer is éveket vártam a kapcsolataim között a következő érdemesnek tartott emberre. Az egyik esetben 7 évet, a másik esetben 4-et. Ezalatt az idő alatt szedtem magamra azt a mentalitást és alakítottam olyanná az életem, ami a párom szemében kiemel ma is a többi ember közül. Mindenképpen profitáltam. És őszintén nem értem azt, aki ezt az időt nem gyarapodásra használja, főleg a húszas éveiben. Soha annyi ideje nem lesz az embernek magára, mint amennyi szingli diákként/gyakornokként...

A kettő nem zárja ki egymást. Szerintem bármilyen értelmes embernek az a célja, hogy teljesen egyedül boldoguljon és mint egyén ki tudjon teljesedni. De ez ugyan úgy menni fog ha megfelelő partner van melletted. Nem kell elzárkózni a kapcsolatoktól teljesen, de abban igazad van, hogy inkább egyedül kell lenni mint nem "tökéletes" párral.

A kérdésre konkrétan válaszolva bármikor leélném egyedül az életem. Kifejezetten furcsa személyiség vagyok mert bár nagyon jó szociális képességeim vannak és ha már társaságban vagyok akkor teljesen jól érzem magam, de egyébként nulla igényem van emberi kontaktra. Ha soha többet nem látnék embert akkor is tök jól ellennék. Viszont attól függetlenül is megtaláltam életem párját, hogy soha nem volt igényem rá. Egy jó kapcsolat nem olyasmi, hogy nekem most feltétlenül muszáj valakivel együtt lennem ezért összejövök valakivel. Egyszerűen csak megismered és megfog.

Szóval legyél nyugodtan egyedül, legyél maximálisan önálló, ne kergesd a kapcsolatot. De ha egyszer megismersz valakit aki megfog akkor ne dobd el makacsságból.

Ha belegondolsz, te sem szívesen teszed... De értem és megértem, miért jutottál el idáig, mert egy ideje én is csak kapkodom a fejem, hogy mik vannak. És teljesen mindegy, hogy milyen korosztályról van szó, az 50-es férfiak ugyanúgy döbbenetes és gyomorforgató dolgokat művelnek, mint a fiatalabbak. A ritka kivételhez pedig vagy lesz szerencséd, vagy nem, erre lehetetlen alapozni.

Technikailag szerintem viszonylag egyszerű a történet. Piacképes végzettség, nyelvtudás, ezeknek köszönhetően jó munka. Kertes ház helyett lakás, hogy kevesebb legyen a "férfi munka". Ha indokolt, akkor egy autó, de valami igénytelenebb fajta, ami a ridegtartást is jól bírja, és nem kell lépten-nyomon szervizbe rohangálni vele. Nagyjából ennyi.

Lelkileg már nehezebb. Amíg fiatal vagy, elég lehet a barátaid társasága + egy lazább, barátság extrákkal jellegű kapcsolat. Ahogy idősödsz, ez egyre kevésbé fog működni, és úgy 40-50 felett kezdődik az az időszak, amikor már nem olyan egyszerű az egyedüllét... Erre fogalmam sincs, mi a megoldás. Talán a megalkuvás, hogy elfogadsz magad mellé valakit, akivel nem biztos, hogy annyira stimmelnek a dolgok, de legalább a mindennapokban, az életben társad tud lenni, jelen van.