Szerintetek hogyan tudnám könnyebben elviselni ezt?

Valaki, aki volt már hasonló helyzetben, vagy esetleg most is így van, segíthetne egy kicsit.

A helyzet az, hogy már jó ideje együtt vagyunk a párommal, és őszintén szólva nincs köztünk semmi probléma, és eddig se nagyon volt, maximum nagyon apró nézeteltérések, amik felett hamar átsiklottunk.

Én már dolgozom, ő viszont egyetemre jár. Sajnos nagyon sokat kell tanulnia, szinte éjjel-nappal mást sem csinál. Emiatt nemhogy találkozni, de beszélni is alig tudunk. Napi pár mondatnál nem jutunk messzebb. Nekem viszont rettentően hiányzik, nem tudok meglenni nélküle egy percig sem, nemhogy órákig.

Kellene valamilyen megoldás arra, hogy ne gondoljak rá állandóan, és ne azt lessem folyamatosan, hogy vajon mikor fog írni.

Tudom, keressek valami hobbit, stb... de hiába, mert akkor is csak rá vagyok képes gondolni, és arra, hogy mikor lehetek vele együtt újra, vagy mikor tudunk rendesen beszélni végre.

Szóval aki átélte/átéli ugyan ezt, az adhatna néhány tanácsot, hogy neki hogyan sikerült átvészelnie az ilyen időszakokat, mert én már tanácstalan vagyok sajnos.

Előre is köszönöm mindenkinek a segítséget, és a normális válaszokat. Az értelmes válaszokra természetesen megy a zöld kéz, a többire meg ami jár.