Miben nyilvánul meg az apakomplexus párválasztás terén? Hogy viselkedik egy párkapcsolatban egy apakomplexusos nő?

A nők a tapasztalatok szerint legtöbbször önkéntelenül is az apjukhoz hasonló lelkületű férfiakhoz vonzódnak, még akkor is, ha az apjukkal nem volt soha jó a kapcsolatuk. Ez a rendkívül gyakori jelenség azonban önmagában nem nevezhető apakomplexusnak.

Az apakomplexus legfőbb megnyilvánulása az, amikor egy nő a sajátjánál egy generációval idősebb férfiakhoz vonzódik, már fiatal korától. A freudi elmélet szerint a nők kisgyermekkorukban szerelmesek lesznek az apjukba. Ennek az elfojtott és kielégítetlenül maradt vágyemléknek a nyomai maradhatnak meg annyira felnőttkorra, hogy a nő nem tudatosan egy pót-apukát keres magának, akivel egyben szexuális kapcsolata is lehet (hiszen a saját apával való összejövés társadalmilag tiltott, így ennek gondolata továbbra is mélyre fojtott marad).

Az érdekes az egészben, hogy ezek az apakomplexusos párválasztáson alapuló kapcsolatok néha hosszú távon is stabilak. Én két olyan párt is ismertem, ahol a korkülönbség 20 év körüli, és mindkettő sikeres családalapításhoz vezetett, már 10 évnél is hosszabb ideje együtt vannak, gyerekük van. Szóval az egész működhet, nincs ezzel semmi gond. A nő számára talán csak idősebb korára jelenthet majd kompromisszumot, hogy korán megözvegyülhet, egyedül maradhat, bár manapság ez sem olyan nagy probléma, hiszen 50 fölött is sikerrel kereshet még egy nő újabb társat.

Ez mekkora baromság, hogy a nők gyerekkorukban szerelmesek lesznek az apjukba!

Miért kell bedőlni egy felmagasztalt elmebeteg, nőgyűlölő ember teóriáinak?

De hogy válaszoljak a kérdésre is, egy apakomplexusos nő nagyon ragaszkodó, felnéz a párjára. Sok törődést, gondoskodást, szeretet igényel, férjében a védelmezőt látja. (kicsit én is ilyen vagyok)

#4: Azért, mert az elméletet rengeteg dolog alátámasztja, az elméletet kitaláló személyétől függetlenül.

Amiről te írtál az esetedben, annak köze nincs az apakomplexushoz.

#4: Freud elméleteit sokan támadták, mert a köznapi gondolkodással sokszor szöges ellentétben álló, vagy egyenesen megbotránkoztató állításokat tartalmaznak. Ilyen például a kisgyermekkori szexualitás is, pedig mindenki, aki valaha is szülő volt, tudja, hogy a kisgyermekek gyakran végeznek önkielégítést. Ha valaki további bizonyítékokra vágyik, ajánlom Laing: Beszélgetések gyerekekkel című művét. Attól, hogy valami megbotránkoztató vagy hihetetlen, még lehet az igazsághoz nagyon közel is. A tudománytörténet tele van olyan elméletekkel, amelyeknek születésükkor szinte senki sem hitt, aztán később kiderült, hogy telibe találtak. Száz éve még jóformán senki sem hitte, amikor Wegener felvetette, hogy a szilárdnak tűnő Földön a kontinensek vándorolnak, s hogy például Afrika és Dél-Amerika egykor összetartozott; pár évtizede gyűlt csak annyi bizonyíték erre össze, hogy már senki nem kételkedik ebben.

A pszichológusok többsége egyébként nem fogadja el kivétel nélkül Freud összes eredeti állítását, de amit alkotott, azzal megalapozta a modern pszichológiát, s az elméleteinek alapelemei, az általa alkotott fogalmak átitatják szinte mindenki gondolkodását a lelki jelenségek értelmezésében. Jórészt neki köszönhetjük legalább közvetve, hogy a különböző pszichoterápiáknak kézzel fogható eredményük van, s hogy a lelkibeteg emberek jó része kiutat talál és újra kerek lesz az élete. Freudban lehet kételkedni, de az eredményeket nem lehet megkérdőjelezni.