Teljesen elronthattam? (munkahelyi romanc)

Szeptember ota dolgozom a munkahelyemen, napi kapcsolatban vagyunk. Kb. egy idosek vagyunk, az erdeklodesi korunk is hasonlo, sokat beszelgetunk, de tulzottan szemelyes temakat ritkan erintuk (elvegre, munkahely).

Kedvelem es nem tagadom, parszor mar elgondolkodtam azon, milyen lenne, ha tobb is lenne koztunk.

Tegnap volt a munkahelyi karacsonyozas- a fonok tok jo musort rendezett, az elejen kicsit elegansabb, tradicionalisabb musor volt fellepokkel- ahol a szunetekben ez a bizonyos munkatarsam rendre mellem keveredett, beszelgettunk es "olyan" pasisan tette-vette magat korulottem. Nem tudom, hogy nevezik, de az a tipikus hangulat, ami szerintem mindenkinek megvan. :) Jol esett, de, mert egy idiota vagyok, azon gondolkoztam, hogy lehet csak en latok bele tobbet.

Ezek utan jott a karacsonyi buli, nyilvan kotetlenebb formaban.

Itt sem beszeltunk sokat, mivel csak szept. ota vagyok itt, en voltam kb a buli "sztarja" az uj lany, rengetegen jottek oda, beszelgettek velem mas reszlegekrol (akikkel nincs napi kapcsolatom, nekik kb. teljes ujdonsag voltam, es mindenkivel beszelgettem mivel nem akartam bunko lenni). Parszor elkaptam a tekintetet, hogy engem nez.

Nem maradtam a buli vegeig, egyeb okokbol viszonylag koran el kellett jonnom, viszont, ahogy kifele mentem, ez a bizonyos munkatars megallitott, de tenyleg siettem, nem tudtunk beszelni hosszabban, kb. csak elkoszonni tudtam, adtunk ket puszit egymasnak, es "majd beszelunk".

Tegnap ota teljes stresszben vagyok amiatt, hogy rosszul reagaltam a dolgokra es felreerti- nem lepattintani akartam, csak nagyon szerencsetlenul jott ki. (Alapbol mindig kedves vagyok, mosolygok, pozitiv vagyok, ha beszelunk) Nyitott lennek az ismerkedesre, de azt sem tudom, mennyi az amit csak belelatok es mennyi a valosag. Plusz a munkahelyi dolog miatt ovatosabb is vagyok.

Szerintetek elrontottam a semleges reakcioimmal vagy csak turelmetlen vagyok es magamnak generalom a problemat?