Hogy tudja még mindig fenntartani magát az a hülyeség, hogy a nők életcélja a párkeresés?

Igen itt szokták avval riogatni a nőket, hogy egyedül maradnak a végén annyira válogatnak.

(mert ugye a húszas éveiket végigbulizták, fas. zkörhintázták állítólag)

Nem becsülik meg a kedveset aranyosat (őket), mire betöltik a 40-et egyedül maradnak egy macskával. Pedig a cicus aranyos, sokkal több szeretet adott, mint az exem 10 év alatt. Puha, dorombol, nem szól be...

Kezdd el olvasni ennek a cikknek

[link]

a "Fogalmak kettős karakterrel" című fejezetének első bekezdését. Ez a kijelentés, hogy "a nők életcélja a párkeresés" nem egy leíró (deskriptív), hanem egy előíró (normatív) állítás, vagyis magyarról magyarra fordítva, egy kijelentésnek, "igazságkimondásnak" álcázott felszólítás. Kb. 40-50 évvel ezelőtt gyakorlatilag ipari méretekben mosta egymás agyát a lakosság (idősebbik része a fiatalabbat) ezzel a baromsággal. Mára is maradt még ebből az agymosós mentalitásból, főleg vidéken, de már csak szórványosan. Valószínűleg te elég peches vagy az ismerőseid, vagy a rokonaid gondolkodását illetően. Ha csak ismerősökről van szó, változtass azon, hogy milyen emberekkel veszed körül magadat, vagy, ha tudsz, hogy milyen emberi környezetbe jársz. Ha munkahelyről van szó, nyugodtan megmondhatod, hogy kollégákkal magánéletről nem beszélsz, mert nem vagytok, és ha rajtad múlik, nem is lesztek olyan közeli viszonyban. Ha rokonokról, akkor sajnos az egyetlen, amit tehetsz, hogy erősen megritkítod a találkozásaitok, beszélgetéseitek számát, vagy őket is jól helyreteszed. Bocsi, ennyit tudtam segíteni.