Kibírnád, hogy egy napig ne írj a párodnak, és ne találkozz vele?

Mindenki másképp éli meg az érzéseket és mindenkinek máshol van az ingerküszöbe. Ha 1-2-3 napig nem hiányzol valakinek, az lehet, hogy a te szemedben (sőt valszeg a többség szemében) azt jelenti, hogy nem szeret, mert TE így működsz, de simán csak jelentheti azt is, hogy szeret, de nem annyira ragaszkodó személyiség, mint te és sokkal jobban viseli a távolságot. Nekem soha nem volt igényem minden nap beszélni se a férjemmel se a régebbi párjaimmal, a legtombolósabb rózsaszín szerelmes köd közepén sem! Akkor sem értettem, hogy ez miért fontos egyeseknek és soha nem is fogom megérteni, szerintem sok. Főleg akkor nem értem, ha az a beszélgetés chaten vagy telefonon zajlana, mert ezek közül nekem egyik se ad semmit egy kapcsolathoz. Ez van, ilyen a személyiségem, pedig nő vagyok, szóval ez így még furcsább egyesek szemében. Szerencsére megtaláltam azt, aki csattra ugyanolyan mint én és nem volt ebből soha konfliktus, az összes korábbi kapcsolatomban ez állandó konfliktusforrás volt, mert ezen a téren sem illettünk össze.

Beszéljétek meg, a legfontosabb, hogy kettőtök igányei egyezzenek, vagy legalább találkozzanak valahol félúton.

Helyesbítek, mármint nem az amit mi csináltunk hanem ha az nem megy, hogy egy két napot kibírj üzenetváltás és találkozás nélkül.

6 voltami

Jelenleg nincs párom. De aki volt azzal párkapcsolatba éltem. Tehát nekünk csak a hétvégék voltak. Tehát minimum 4 napot ki kellett bírnom nélküle. Nem mondom,hogy mindig könnyű volt. Főleg ha esetleg valamelyik héten nem jött össze a találka. (akkor ugye több ideig nem láttam)

Mindennap beszéltünk általába,de adódott úgy,hogy nem mindig valami sokat. De ha úgyalakult volna,hogy valamiért nem tudtunk volna akkor persze kibírtam volna.

Nyílván hiányzik,mert miért ne hiányozni? De emberek vagyunk,lehet dolgunk. Ettől még ugynúgyszerettük egymást egykor.

És szerintem ha megint lesz valakim,leyen távoli vagy közeli akkor is így fogom gondolni.

*ugyanúgy

*legyen