Mennyire gáz, ha egy egykoron jóvágású fiatalember lemond a nőkről, hogy egyszer lakása lehessen, ha már a fiatalabb éveit elszúrta és nem takarékoskodott?

Fiatalabb 20 as éveimben, eltanultam a pénzemet, ilyen olyan szakok tandíjára ráment, elutazgattam, rákötöttem a haverokra, autóra, jó elektronika cikkekre, barátnőimre. Aztán 31 évesen rájöttem, hogy ez nagyon nem jó átlagos diplomás fizetés mellett (sajna nem mérnöki, vagy keresett-jól megfizethető szakma). Így 4 éve lemondtam a nőkről, szinte mindenről (a nagyobb városba feljárkálásról, 110 km), hogy havi 80 ezret férlre tudjak mindig tenni, hogy egyszer lakásom lehessen. Annó, 31 éves koromig elég sok párom volt, plusz vagy 30 egyéjszakás kaland is, nem voltam egy ronda férfi. De éve se csók, se szex, semmi. Mindezt azért, hogy 4 millió ft-ot megspórolhassak 4.5 év alatt, de még mindig legalább 1-1.5 milliót félre kell tennem egy kisebb, nekem megfelelő lakás induló részletéhez. És ez az egész elrémiszt, mert öregszem, az arcbőröm sem olyan már mint 4.5 éve, ráncosabb lett, ereszkedett valamennyire, ritkult is a hajam is két oldalt eléggé. Annó ha az utcán mentem, nagyon sok nő megnézett, már szinte a kutya sem. Nem köszönnek sehol sziával sem már. Ami annó ment, hogy rando lányra ráírtam facebookon, és 10 ből 3 visszaírt, ma ezek szinte abszolút nem működnek (igaz már nem is nagyon próbálkozok). Sportos vagyok (úszás két naponta), van megfelelő autóm, jól öltözött, albérletben élek. De 4.5 éve lemondtam a nőkről, s most már szerintem nem is lesz senkim. Vagy nem tudom, lehet másképp kell megközelíteni a dolgok, máshogy kell próbálkozni, szóval nem tudom...Megéri egy átlag vidéki diplomás (Kelet-Mo) bér mellett 4.5 évet elpazarolni, hogy majd kb 36-37 évesen, ha megveszem a lakást, akkor keresek párt, addig semmi és senki? Mert komplexusom van, ha össze is jövök vkivel, és kiderül, ha nincs saját lakásod (hitel, nem hitel, akkor is a te kezedben van nagyjából), akkor jön a Te ne vagy férfi szlogen. Elcsesztem az életemet?