Milyen az élet 30 felett nőként párkeresés és vonzerő szempontjából?

Szeleburdi rokarudi voltam 20onevesen, igazi mokamester, sokszor megegettem magam mire 28evesen ferjhez mentem es nem sokkal kesobb megszulettek a gyerekeim, aztan nagyon gyorsan elvaltunk es egyedul maradtam ket picivel. Ultem ejjel az alberletben es arra gondoltam h senkivel nem cserelnek, egyszeruen elkezdtem magamra talalni ebben az egeszben es ez a magabiztossag sugarzott kifele. Ugyanugy voltak udvarloim mint elotte es vegul a paromat is megtalaltam.

Sokkal jobban elfogadom magam es a hibaimat, regen ostoroztam magam ha rosszat szoltam, ha vkit megbantottam, ha valakinek nem tudtam megfelelni, ma mar ugy vagyok vele h nem kell. Nem kell belemennem kinos szituaciokba ha nem akarom, ki lehet setalni anelkul h toretem a lelkem. A gyerekeim az elsok, de rajottem h ha magam a legutolso helyre sorolom annak az egesz csalad issza a levet.

Jobban szeretem magam mint 10eve, sot talan most kezdem el szeretni magam igazan, ertekelni a testet amim van. A rancok nem erdekelnek, inkabb ez mintha műfejem lenne. Jah es senkivel a vilagon nem cserelnek, nem vagyok instan, nem hasonlitgatom magam, ha latok egy szep not megjegyzem h ez egy szep csaj volt de nem erzek irigyseget. Nyugi van a lelkemben,nyugi van itthon, a megfelelo ferfi fogja a kezem. Kerek minden, csak ne kellene mindig ilyen koran kelni tizoraikat gyartani:DD 37N

Egyrészt na.

40 éves korig jó esetben csak az életed fele fog letelni, szóval én 40-ig semmiképp nem paráznék a helyedben ezen az öregedés /hanyatlás dolgon.

Egy nőnek csak annyiban nehezebb, hogy ha gyereket akar, inkább nem érdemes az utolsó pillanatra halasztani.

De még semmiről nem vagy elkésve, ha mostanában találsz párt, 30-ig simán lehetsz anya, na meg ha van párod, mit érdekel, hogy a többi kan hogy néz rád?

Nekem Maráz Zsuzsi az egyik példaképem, aki 30 évesen kezdett futni, most 40 fölött kétszeres Spartathlon női bajnok, és igencsak jó nőnek számít.

Én nem azért sportolok, hogy ne hízzak el, ez a veszély nem fenyeget, apám alkatát örököltem, aki bármit és bármennyit ehet hízás nélkül. Viszont ülőmunkát végzek, ami nem barátja a gerincnek, a testtartásnak. A sport segít, hogy jó tartásom legyen, ne legyen gerincferdülésem, ne fájjon a hátam, izmot épít, gyorsabbá tesz, energikusabbá, frissen tart, jobban felélénkít, mint mást a kávé, nem visel meg egy vírusos időszak, ha lebetegszem, gyorsabban gyógyulok, a munkában is jobban teljesítek...

Bocsánat hogy férfiként írok, de teljesen egyetértek a válaszolókkal. Egy 20-25 éves nő egy dologgal tud többet a 30 éves társainál, az pedig a fiatalsága és a végtelen naivitása. Bizonytalan, csapong, próbálja élni az életét, de élvezni még nemigen tudja, szüksége van a tapasztalatokra. Furcsa mód erre férfiként 25 évesen döbbentem rá amikor egy 30 éves nővel összejöttem, pontosítok ő jött össze velem. Lenyugodtam, sokkal kiegyensúlyozottabb lettem mellette, Rendszerességet csempészet az életembe és ezt a többi nő is észrevette. Azóta eltelt majd 20 év és soha nem volt 30 évnél fiatalbb partnerem, most egy 35 éves nővel élek együtt, a 20 évesek nem vonzanak, más világban élnek, más értékrend, más életszemlélet.

25 évesen egy hosszú út elején állsz még, karrier, család, házasság és ha megadatik, akkor gyerek. Egészen más képességet igényel egy család összetartása, egy munkahelyi csapat irányítása mint az iskolapadban ülni, minden döntésednek következményei vannak, sokkal megfontoltabban hozol döntéseket. A spontán dolgok lassan eltűnnek az életedből is mindent megtervezel, megpróbálsz minden eshetőségre felkészülni. Sokan ezt az állapotot élik meg öregedésnek, hogy nem olyan lazák mint 20 évesen, hogy egyre több időt töltenek a tükör előtt és az edzőteremben ahhoz, hogy formában maradjanak. Szerintem az öregedés nem fizikálisan kezdődik hanem lelkileg, mikor nem küzdesz a centik ellen hanem elfogadod magad olyannak amilyen vagy és belenyugszol abba, hogy mostantól így éled az életed.

Van akinél ez az állapot 30 évesen következik be, de van akinél 50 évesen sem.