Leélni egy életet kapcsolatokkal, házassággal, de szerelem nélkül?

Biztos, hogy a GYK-s "szakertoktol" varsz ezekre magyarazatot? Vagy letezik erre egyetlen objektiv valasz? Elsore azt mondanam, hogy olyat csinalj, ami jo, es olyat ne, ami nem jo. Ha neked a parkapcsolat nem okoz oromot, akkor mashol kell keresned a boldogsagod.

43F

Nehéz, bonyolult téma! Érdemi választ itt nem fogsz kapni.

Ha csupán szeretnéd kibeszélni magadból, arra jó ez az oldal is.

Én az elmúló szerelmeket élem át. Fellángolás, tűz, szenvedély, majd néma csend. Sokszor jobb lenne egy "barátság extrákkal", hiszen ott van mire építeni.

A család miatt nem szabad elkapkodnotok, próbáljátok megbeszélni a problémákat, akár segítséget kérni szakembertől. Utóbbi sokat segíthet, ha nem tudjátok megbeszélni, ha önmagatok sem értitek a gondokat!

Még egy hülye megjegyzés. Ha nem jött eddig közbe egy harmadik, akiért szakítanál, akibe szerelmes lennél, akkor miben reménykedsz? A szerelemhez, a vonzódáshoz nem feltétlenül kell facérnak lenni.

Azon nem gondolkodtál, talán mégis benned van a hiba? Több partner után sem éreztél még kis szerelmet sem?

Ha nem is egy életet, de hosszú éveket évtizedet voltam házas úgy, hogy az ismerkedésünk első percétől tudtam, hogy soha nem leszek szerelmes a páromba. Ettől függetlenül jól megvoltunk, egyikünk sem keresett soha mást, család lettünk.

De mit tehettem volna? Azóta is egyedül lennék ha nem mentem volna bele, vagy reménytelenül szerelmes lennék évekig egy idiótába, akivel egy szimpla bevásárlást sem lehet megejteni, mert alkalmatlan rá.

És nagyon fontos hogy a hétköznapokban együtt tudjunk működni.

Teljesen megértem azt aki az ilyen utat választja, aztán az idő majd meghozza hogy mi fog velük történni.

Ezek az én megfigyeléseim, nem biztos, hogy az abszolut igazságot tükrözi. :)

-Mindenki képes szerelemre?

Nem, nem mindenki. Ezt onnan tudom, hogy ismertem olyan embert nem egyet, aki saját bevallása szerint sosem volt az.

-Mindenki megkapja az élettől?

Nem. Az élet nem erről szól, mint általában, sajnos nem kapunk meg mindent amit szeretnénk, kivéve a szerencséseket. Sajna a sok romantikus film azt sugalmazza, hogy elég ha nyitottak vagyunk rá, megtörténik. Pedig legtöbbször pont akkor leszünk szerelmesek amikor egyáltalán nem számítunk rá, vagy nem vágyunk rá mégis magával ránt.

-Ha nem találja meg valaki a szerelmet, attól még lehet jó a kapcsolata, házassága?

Hogyne, ettől lehet egy szeretetteljes bensőséges hosszútávú viszonya a másikkal. Mások viszont el sem tudják képzelni a párkapcsolatot szerelem nélkül. Nem vagyunk egyformák. A kölcsönös szerelem egy ragasztó szer, de nem elég mindenre. Ott vannak a jellemhibák, a függőségek, megannyi tényező és körülmény ami kihat a kapcsolatra. Mellesleg az eget rengető lángoló szerelmek sokszor olyan gyorsan hunynak ki, mint ahogy jöttek, ráadásul az sem biztos, hogy együttélésre alkalmasak a szerelmesek, hiába a magával ragadó vágy és érzelem.

-Ki lehet bírni az életet szerelem nélkül?

Ki lehet. Sőt.. :) Talán nem boldogít a tudat, de legtöbbször az egyén csak egyedül éli meg ezt a "csodát", mert ha nincs viszonozva csak szenvedést ad, örömöt nem.

Ha ennyi idő alatt nem voltál még csak plátóian sem szerelmes az életben, már nem biztos fogsz. De ez önmagában nem katasztrófa. A szerelemm spontán alakul ki, nem tudatosan döntünk úgy, hogy azok leszünk, szóval nem sokat tehetsz mint elfogadod.

A feleségeddel viszont ideje elbeszélgetnetek komolyan és őszintén, nem vagytok még annyira idősek, lehet hogy ő is hasonlóan van ezzel az egésszel, mint te csak nem meri mondani, nem akar megbántani téged. Beszéljétek meg, hogyan lenne mindkettőtöknek a legjobb.

Nyomj be valami amfetaminos kábszit, annak olyasmi hatása van, mint a szerelemnek. Jó szórakozást hozzá! 🤦

Nagyonis lehet élni nélküle, hidd el. Kicsit túl van értékelve ez a szerelem dolog...