Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ezt miből dönthetem el?
Nem akarok konkrétabban fogalmazni mert így egyszerűbb feltenni a kérdést és lehet jobban választ is kapok.
Szóval hogyan dönthetem el, hogy a kapcsolatot érdemes-e megtartani vagy sem? Most ami nekem probléma, az a sok munka, kevés együtt töltött minőségi idő... macerás időbeosztás...
Honnan lehet egy kapcsolatban eldönteni, hogy hol az a pont ahol érdemes még megtartani a kapcsolatot, mert jó és rossz egyaránt van benne? Lehetne rosszabb is de lehetne jobb is... A rossz dolgok idegesítenek, a jó dolgok tartják benned a lelket.
Hogyan lehet eldönteni?
Elvégre mindenki életében lehetnek nehezebb időszakok...
Ilyenkor a szünetet kell megpróbálni?
Vagy mindenképp együtt kell maradni?
Vagy el kell hagyni?
Konkrétabban nem szeretném leírni, mert így lehet többen elolvassák meg végülis ez is egy kérdés részemről.
Ha valakit az én konkrét helyzetem érdekel, leírhatom majd privátban de most erre a kérdésre szeretnék válaszokat.
Hol van az a pont, amikor már hiába szeretem a másikat meg hiába van jó és rossz is a kapcsolatban, el kell hagyni?
Én segítek a páromnak még fáradtan is, párom szintúgy nekem, ragaszkodunk egymáshoz és próbálunk tenni a kapcsolatunk működéséért de akkor sem az igazi, a sok munka meg stressz csinálja ki főleg az egészet... de közbe meg szeretem és azért ő is igyekszik. Honnan tudja az ember hogy mi az a pont, amikor hiába szeretik egymást és próbálkoznak, hagyni kell a francba az egészet, mert akkor sem tökéletes, kicsit ellaposodott, vannak kételyek és honnan lehet tudni, hogy mikor van az amikor ki kell tartani, bízni kell hátha jobb lesz, le kell szarni, hogy nem tökéletes, hogy lehetne sokkal jobb is mert az apróságoknak kell örülni?
Valami köztes állapotban érzem magam... és nem tudom jó-e ez vagy nem jó.
A szünetet ki tartja jó megoldásnak? Az alapján eldönteni, hogy akarunk-e szakítani.
Vagy amúgy ti egyáltalán elgondolkodnátok szakításon ha van a kapcsolatban bármi jó? Vagy ti inkább örülnétek az apróságoknak meg annak ami van? Amíg azért próbálkozik a két fél, addig kár elhagyni egymást? Akkor van a baj ha már ez sincs meg? Amikor egy kedves szó nincs soha meg semmi figyelmesség?
:( Bocsi ha össze-vissza fogalmazok és sokszor írom le ugyanazt.
Nem hinném,hogy a szünet megoldás lenne. Vajon miért is gondolod ezt?Nem hinném,hogy a szünet alatt majd változna a munkaidőbeosztás, vagy kevesebb munka lenne, kevesebb stresszel.
Amit leírsz általános jelenség,mindenki rengeteget dolgozik, tele feszültséggel, fáradtsággal.
Ha másik kapcsolatot alakítanál ki egy idő után ott is előjönne ez.
Amit én tennék: gondolkodjatok el azon,hogy valóban elég erősek-e az érzelmeitek, vagy ezt csak bebeszélitek, és már nem kötődtök annyira egymáshoz, inkább a megszokás tart össze.
Minden kapcsolatban van jó és rossz, nem hinném,hogy van olyan ahol minden, mindig tökéletes.
Valahol meg kell találni a középutat a munka és a magánélet között, még akkor is, ha manapság ez nem könnyű.
Szünetet én sem tartanék, szerintem értelmetlen
A kapcsolatunk első éve nekünk is erről szólt, sokszor nagyon megterhelő volt. Többször mondtam, hogy hagyjuk abba, inkább legyünk túl belátható időn belül a másikon, mint ez a beláthatatlan bizonytalanság. De aztán mindig átlendültünk ezeken, mert azt mindketten tudtuk az első perctől, hogy akarjuk egymást. Sokszor feltettem én is a kérdést, hogy vajon a szerelem elég-e é csak reménykedni tudtam, hogy az idő minket igazol.
Szerencsére így lett :) Most már egy éve együtt lakunk és ugyanazzal a rajongással szeretjük egymást.
Hogy honnan tudtam/tuk? Azt nem tudom. Egyszerűen olyan mély érzéseim voltak felé, amilyet még sosem éreztem és tudtam hogy vele akarok lenni, csak nyilván sokszor egyszerűbb lett volna megfutamodni. De ezt neked/nektek kell legbelül érezni, hogy megéri-e, akarod-e és egymást kell átlökdösni a rossz napokon
Altalanosan nehez valaszolni. Inkabb kerdeseket tennek fel, hogy jobban fel tudd merni, hogy mit is akartok. Esetleg at is beszelhetitek ezeket kozosen.
Ugye most eltek, ahogy tudtok, de ez feszegeti a kapcsolatotok hatarait.
Mi az a cel, ami miatt megeri a mostani allapotot fenntartani?
Mennyi ido, amig ezt eleritek, es hajlandoak vagytok addig osszeszoritott foggal kitartani?
Van koztetek meg akkora kotodes, hogy ez atsegit ezen az idoszakon?
Esetleg nem akartok mas celok iranyaba elmozdulni, ami a life-work balance szempontjabol praktikusabb?
Azert erdemes ezeket atvenni, mert egy kapcsolatban szamit a jovokep. Ha az nem egyezik, ha nincs kozos cel, vagy kodbe veszik, akkor kiurul a kapcsolat es csak a megszokas tartja ossze. Azt pedig az elso hullam elsopri. Praktikus lenne leulni, es atbeszelni ezeket. Tisztazni kell, hogy most egy forduloponthoz ertetek a kapcsolatban, hogy mindenki a megfelelo sullyal kezelje a problemat. Itt elvalik, hogy ki mekkora empatiaval, turelemmel es rugalmassaggal all a dologhoz.
Eloszor csak magat a problemat kell felvetni, hogy lehessen gondolkozni rola, majd par nap mulva elovenni, hogy ki mire jutott. Utana megint par nap es megint atbeszelni, hogy kinek milyen otlete van a valtoztatasokra. Majd szinten par nap gondolkodasi ido utan eldonteni, hogy mik azok, amikben meg tudtok egyezni. Ha nincs meg a kello merteku osszhang, akkor szerintem az elvalas felteteleit kell atragni. Igazabol a nem kerget titeket a tatar, nem kell 1 het alatt lezavarni a temat, de utemezetten elo kell venni es haladni.
Most nyilvan nem tunik egy tuti otletenek, de en a helyedben megmutatnam a baratodnak ezt a kerdest, meg a reakciokat. Abbol megtudja eloszor is azt, hogy komolyan foglalkoztat a kerdes, masreszt o is elgondolkodhat a valaszokon, hogy ne varatlanul a semmibol kelljen felzarkoznia a szamodra mar egy ideje atgondolt, rendezett allaspontod alapjan rogtonoznie valamit. Add meg neki is a lehetoseget, hogy tudatossan tudjon donteni, ne elso blikkre, meggondolatlanul.
Amugy szerintem nincs nagy baj, nem kell elkeseredni. Idonkent kell is, hogy az ember ujratervezze a dolgokat, mert a korulmenyek mindig valtoznak, es nektek ahhoz idorol, idore igazodni kell. Probaljatok meg nem adhoc modon elni az eleteteket.
43F
Esetleg valamelyikőtök privátban elolvassa a problémám?
Még mielőtt meghozom a végső döntést, jó lenne beszélni valakivel.
Ha gondolod írhatsz,#3as vagyok
De Rockarc nagyon jó dolgokat írt, nagyjából én is ezeken a kérdéseken vívódtam amiket leírt. Javaslom te is/ti is gondoljátok át. Van e perspektíva a jövőben?
Mi nagyon tudtuk, hogy együtt akarjuk és megérte minden perc várakozás, mert most igazán jó. Nálatok mi a helyzet?
Irhatsz, de majd csak keso este tudok valaszolni.
43F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!