Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogy tudnék ebbe beletörődni?
2,5 eve vagyok együtt a párommal, akivel már van egy 1 éves kislányunk.
Egy albérletben élünk, monoton napokkal, házimunka,pelenka, sírás-ordítás,főzés-takarítás. Ennyiből áll minden. Magányos vagyok, hiányzik hogy újra érezzem azt,hogy fontos vagyok, szeretnek. Hiányzom valakinek.. szerelmesek belém.
De most csak egy unalmas háziasszony vagyok a párom számára. Azt mondja szeret,meg fontos vagyok, de az a baj,hogy csak mondja. Egyáltalán nem érzem,hogy annyira szeretne vagy hiányoznék neki vagy fontosnak tartana.. inkább csak elvisel.
Soha nem fogom már újra ezt érezni,hogy lehet ezt elfogadni? Annyira hiányzik az életemből. Annyira vágyom rá, nagyon rossz érzés.
Tudom én akartam anyuka lenni,meg ezzel jár, de akkor is ezt hogy lehet elfogadni,ha egyszer rettenetesen hiányzik?
25/L
Megértelek, bizonyos szinten, én is voltam így.
De nem szabad elsüllyedni a monotonitásban, az anyaságban-apaságban...mert könnyen a kapcsolat rovására megy.
Mi is majdnem a tönk szélére kerültünk...
De időt kell szakítani egymásra, felfedezni a másikban a férfit/ a nőt.
Tudom, klisésen hangzik, de randizzatok. Csábítsd el...apró figyelmességek, érintések, pár szexi üzenet, pár lopott perc... Rengeteget számítanak.
Egyáltalán nem kell elfogadni. Ülj le a pároddal, és mondd el, hogy mit érzel, találjátok ki, hogy hogy tudtok ezen változtatni. pld.: Kérjetek segítséget, nagyszülő, barát nem tud vigyázni pár órára a picire, hogy el tudjatok menni randizni? Esetleg a párod pár órára vigyázna rá, hogy sportolj, vagy csak vegyél egy szexi cuccot magadnak, esetleg beülj egy kávéra a barátnőkkel.
Sokan vannak így GYES-betegségnek hívják:
Az, hogy nem érzed, hogy fontos vagy, nem az anyaság velejárója, nem "ezzel jár", nem törvényszerű, hogy így legyen, és nem is történik meg mindenkivel.
Tehát a probléma nem az, hogy korán váltál-e anyává vagy anya vagy-e. A probléma a te konkrét párkapcsolatodban van. A férjeddel nem maradtatok meg szerelmespárnak, hanem elengedtétek a kapcsolatnak a férfi-nő viszony részét. Hát ezt kéne visszaszerezni, és ez nem megy se parancsszóra, se te egyedül nem fogod tudni visszahozni. Ha csak mondja, hogy szeret, de te nem érzed, akkor az, nagyon jól mondod, egy nagy nullát ér.
Ha bele akarsz törődni, ha 25 évesen elfogadod, hogy most már életed végéig egy unt, megtűrt ember leszel egy szintén általad unt és tűrt ember mellett, akkor meg is érdemled. De szerintem ebbe még rövid távon is bele lehet bolondulni.
Vagy átbeszélitek a kapcsolatot és változtattok, vagy pedig elváltok. Nem könnyű, viszont egyszerű.
Miért ne lennél fontos? A lányodnak te vagy a legfontosabb! A párodnak is nagyon fontos vagy!
Mi 30 éve vagyunk együtt. Két felnőtt gyerek. Mindig fontosak voltunk a gyerekek, s egymás számára.
Természetesen már az a tűz nincs meg annyira. De ha ez miatt váltani akarsz, hát rajta. A következőnek meddig leszel "fontos"?
Kedves utolso!
Nem akarok valtani, csak ujra erezni azt hogy szeretve vagyok.
#7-es vagyok.
Tehát arra vágysz, hogy szerettel átöleljen a párod?
Mint egy éve?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!