Mi az oka annak, hogy túlromantizálják a múltat és a klasszikus szerepeket?

Lehet hallani azokat a kérdéseket, hogy hova tűntek a klasszikus férfiak, akik udvariasak, jég hátán megélnek, döntenek, céltudatosak és stb. Vajon tényleg ennyire jó volt a helyzet régebben, mint most?

Szerintem csak túl van romantizálva az egész, mivel régebben a neoliberalizmus előtt sokkalta nagyobb volt a társadalmi nyomás, szigorú társadalmi normák voltak, sokkal jobban számított a rang, mint most és amelyik férfinak nem volt saját lakrésze az nem számított férfinak. Aztán jött 1968 és fellázadtak a társadalmi normák ellen ez ágyazódott meg a neoliberalizmusnak. Abból a szempontból jobb, hogy a társadalmi nyomások enyhültek a nemi szerepek már nem tombolnak annyira, mint régebben, de a neoliberalizmus eljöttével folyamatosan leépítették a jóléti intézkedéseket, szétverték a szakszervezeteket, és a társadalmi szakadék még jobban megnőtt, lehet látni, hogy most lakrészhez jutni sokkal nehezebb, mint régebben. Több rossz dolgot hozott magával, mint jót és ez meglátszik a társadalmon is. Szerintem egyrészt a neoliberalizmus tombolása miatt vágynak sokan vissza a múltba, de szerintem nem a múltba révülés lenne megoldás, hanem megreformálni a mostani állapotokat.

Férfiként én csak arra vágyok, hogy képes legyen szeretni, tartalmasan, őszintén és mélyrehatóan beszélgessünk egymással és élvezzük ki az egymással eltöltött örömöket. Minden ember erre vágyódik legyen az férfi és nő. Szerintem nagy tévedés az, hogy másra vágyik a férfi és a nő, mivel kutatások már kimutatták azt, hogy nincs számottevő különbség a férfi és nő agya között, ezért minden olyan szerep ami a férfiakhoz és a nőkhöz köthető azok csak konstrukciók. Amikor némelyik nőtöl azt hallom, hogy hol vannak a klasszikus férfiak, akkor egy hamis ideálképeket kergetnek, mivel egyrészt nem volt akkor se kolbászból a kerítés, másrészt amikor azt hallom tőlük, hogy egy klasszikus férfi sokkal életképesebb akkor előbb jut eszembe a fasizmus eszménye, minthogy szeretet alapú kapcsolatot keresne. Nincs olyan, hogy valaki életképtelen lenne, minden ember értékes, csak sokan előbbre helyezik a hasznot, mint a humánumot.

Ennek a múltba révülésnek van értelme, olyan ideákat bálványozni, amik nem is biztos, hogy annyira jók voltak?