Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Úgy érzem nem való hozzám senki?
Lassan 2 éve nem volt párkapcsolatom, nem igazán zavar (már) és nem is célom feltétlen valaki magam mellé, de ha adódnak lehetőségek, akkor kihasználom, hogy megismerjek pár embert. Nagyjából 20 emberrel volt randim ezalatt a 2 év alatt, de egyikkel sem éreztem, hogy hozzám való lenne vagy hogy tényleg (igazán) megértenénk egymást. Még komolyabban el is gondolkodtam egy-kettőn (a nagy része vicc kategória, nem tudtam normálisan állni hozzájuk) és mindig visszatérő érzés, illetve gondolat volt, hogy oké, jól érzem magam vele, de valami hiányzik. Sokszor éreztem, érzek ürességet. Önmagammal semmilyen problémám nincs, élem szépen a kis életemet és haladok lépcsőfokonként, még csak nem is erőlködöm az ismerekedéssel és mégis nagyon sok lehetőség adódott, pedig durván válogattam közülük. Amikor viszont belekerülök a randizásba, olyan kilátástalannak érzem magam. Elszomorít, hogy egyetlen emberrel sem éreztem egyértelműen, hogy nekem ő kell, hogy beleillik az életembe, hogy tudunk azonosulni egymás személyiségével.
Tudom, hogy erre nem nagyon lehet mit mondani, csak szerettem volna kiírni magamból, hátha van/volt hasonló helyzetben valaki. Az élete más területein nincs gondja, minden halad szépen, sőt igazából magánéletben sem tragédia ez, viszont ennyire sok ugyanazon vég után kezdtem el egyfajta keserűséget érezni, hogy még soha nem találtam hozzám illőt. Vagy hogy egyáltalán létezik-e. Túllendülök ezeken a dilemmákon 1-2 nap alatt, nem ráz meg és nem is tanácsért fordulok hozzátok. Szimplán szívesen meghallgatnám a véleményeteket erről a témáról.
válasza:Szóba került, hogy nem érzed, hogy passzolnál másokkal. Mi hiányzik? Miben érzed másnak magad, miben érzed őket kevesebbnek?
Oké, hogy meglehet az egy hullámhossz 1. randin is, de sokaknak ez nem megy.
válasza:Nos, Kérdező, alapból introvertált vagyok, de az életstílusom is különbözik a többi emberétől. Másként működöm, más szabályok szerint. Afféle kívülálló vagyok, különc, mindig is az voltam. És hát, ezekszerint ez nem túl vonzó a nőknek.
Ja, és persze "mamahoteles" is vagyok, sajnos nincs fölös 25 millióm saját lakásra.
válasza: válasza: válasza:Akár többet is.
Például, sosem keresem emberek társaságát, amikor csak lehetőségem van rá, egyedül vagyok. Sűrűn kimozdulok itthonról ugyan, de általában olyan helyekre megyek, ahová élő ember nem teszi be a lábát.
Vagy mondjuk a zenei ízlésem - főleg New age és Battlefield zenéket hallgatok (igaz ugyan,nemcsak azt), amikre nem sok ember mondaná, hogy tetszenek neki.
Politikailag-gazdaságilag is más vagyok, elítélem például a vadkapitalizmust, a fogyasztói társadalmat, a hazai munkáltatói mentalitást, a multikat...képzelheted.
Lehetne ezt még sorolni sokáig, lényeg az, hogy kívülálló vagyok.
válasza:#15
Én azt tapasztalom sok helyzetben, hogy az emberek nem szokták egykettōre megérteni egymást, legalábbis mélyebb, bonyolultabb témákban nem. Némi türelem is kell ahhoz, hogy komolyabb témákban megértésre találjak, többször átbeszélünk valamit és utána kitisztázódik.
Sokan azt várják, hogy rögtön megértsék ōket, aztán nem is próbálkoznak javítani a kommunikációs gátakon, csak elkönyvelik, hogy a másik nem értheti ōket.
Ha valakivel olyan szinten van a kapcsolatunk, hogy érdemesnek látom, hogy idōt fektessek bele, akkor ezáltal fejlōdik, és beszélgetések során idōvel jobban megértjük egymást.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!