Nem értem és félek. Volt, akivel történtek ilyen dolgok?
Régebben,még a 90'-es évek elején édesapám látott nem egyszer elmondása szerint "ufókat" az éjjeli égbolton.Többször álmodott furcsákat,és akkoriban híven állította,hogy eltérítették.Egy szívinfarktusa után,ami kb. 20 éve volt,azt "álmodta",hogy valaki ül a mellkasán és apró termetű,csuklyát visel és a "hosszú csontos,hegyes" ujjával (apu fogalmazta így meg)rábök hírtelen a mozdulni sem tudó édesapám mellkasára, a szíve fölé.Apu a saját kiáltására ébredt,majd ügyeletre mentek és a dokik megállapították,hogy nincs meg az infarktus nyoma,ami kb 3 héttel az eset előtt történt.A dokik nem értették,hogy lehetséges,mégha fiatal is volt a szervezete,nem regenerálódhattak a szövetek 3 hét alatt,akkor ezt mondták. Ezen eset után kezdett el édesapám az ufokkal foglalkozni,könyveket,újságokat olvasott a témában,majd fokozatosan évek alatt abbamaradt az érdeklődése.
Egy éve azonban arra ébredt egy éjjel,hogy lépteket hall,valaki van a házban.Mintha valaki/valami "felderítené" a lakást,minden szobát,minden részét. De apu reakciója erre anyi volt,hogy visszaaludt,bár félt.
Olvastam pár könyvet,nem is keveset,olvastam többek közt Whitley Streiber Eggyéválás c. könyvét is,amiben beszámol arról,hogy sokszor vannak nem megfelelő,nem odaillő viselkedésformák,reakciók az emberek részéről,ha idegen jelenlét van a közelükben. Azt gondolom,az életerős apámról,hogy ha ez egy betörő lett volna,akkor az első neszre megy és kideríti,ki van a házban. De ő nem ezt tette,nem kelt fel,csupán úgy döntött visszaalszik. Ahogy a könyvben történt ez nem is egyszer az íróval...Azt mondják,hogy akit eltérítenek,azt kora gyerekkorban viszik el először.Apám 6 évesen látott a felfűzött dohánylevelek közt szülőfalujában a pajtában egy kis alakot,akiről azt hitte,egy szomszéd gyerek lehet,de az alak "sohogó hangot adva" eltűnt apám szeme elől.Aztán jött ez a szívrohamos dolog,ekkor apám 21 lehetett. És most közel az ötvenhez,minden stimmel ,amit a kutatók,a hozzáértők mondanak. És még valami.Nem könyvekre alapozok,de van valami elég nyomasztó az Eggyéválás c. könyven leírtakban és az én dolgaimban (megjegyzem,nem vagyok nagy rajongója ennek a könyvnek,így elvakult sem vagyok,mert itt-ott nagyon meseszerű,csupán részletek ragadtak meg belőle).Az író egyik napról a másikra azt kezdte érezni,hogy "emberek vannak a házában" így riasztót szereltetett be és minden este körbejárta a ház zugait,benézett az ágy alá,a szekrénybe "megbúvó embereket" (hangsúlyozom,itt nem az idegenekre gondolt még)kutatva. A könyv elolvasása után döbbentem rá arra,hogy én a riasztó kivételével,ugyanezt teszem.Benézek a fotelok mőgé,ágy alá,szekrénybe.Olvastam róla,hogy ez egyfajta fóbia,tehát nem feltétlen áll összefüggésben az ufókkal,idegenekkel,csak érdekességként megemlítettem.
Az egész történetet azért írtam le,hogy megtudjam,van-e még valaki,aki hasonlókat élt át,vagy van-e akinek valamely családtagja ment át ilyen dolgokon. A gúnyolódó emberek a szűk látókörűek,ugyanis,aki intelligens,az nyitott arra,hogy akár létezhetnek értelmes lények rajtunk kívül is....Szóval félek itthon,félek a sötétben és félek,hogy valami történik,ha nem történt már ,csak épp nem emlékszem rá!
Az az eset, amikor lépteket hallott és érezte valakinek ,vagy valaminek a jelenlétét, engem inkább alvási paralízisre emlékeztet. De itt sürgősen hozzá is teszem, hogy a paralízisre ugyan létezik elfogadható orvosi magyarázat, de néha azt hiszem ennél több áll mögötte. Nekem egy időben rendszeresen volt, és olyankor én is úgy éreztem, mintha járna ott valaki és nagyon féltem. A paralízis kapcsán már sokféle elmélet felmerült, ide illene talán az az elképzelés, hogy a bénultságot az idegenek idézik elő. Ez most elég furán hangzik tudom, kiló méter hosszú sorokat tudnék írni az én élményeimről.
Furcsa dolgok még anno a szülői házban voltak, én ott mindig féltem. Már 13 éve elköltöztem otthonról, de a gondolatától is elborzadok, ha ott kéne aludnom. A 13 év alatt egyetlen egyszer aludtam otthon. Nem láttam soha semmi konkrétat, de folyton éreztem valaminek a jelenlétét.
Hát én nem hiszek az ufókban, de egyszer kiskoromban egy fura jel került a mellkasomra. Akkor váltig állítottam, hogy nem én voltam. A családtagok kiröhögtek mikor átmentem a másik szobába, hogy jól összefirkáltam a hálóingem. Emlékezeteim szerint én azt akkor vettem észre mikor elkezdtek nevetni, fogalmam nem volt, hogy került a tiszta hálóingre, pont a mellkasomra egy szabályos forma. Őszintén szólva nem emlékszem már pontosan mi történt, mert régen volt. Nem is foglalkozok vele. És már nem is hiszem, hogy ufó rajzolta rám (akkor azt hittem :) )
Az ágy alá benézős stb félek a sötétben dolog nálam is megvan. Utálok egyedül aludni, mert körbe kell járnom a házat, szekrényeket, hogy nincs e ott mumus :) Néha én is beképzelem, hogy valaki elsuhant a konyha előtt, vagy az ágyamra ült. De ezek ilyen berögződött dolgok, félek, és ezért elképzelem, hogy ott márpedig lesz vmi! Igazából nem hiszem el, hogy lenne ott bármi/bárki. Feloltom a lámpát, körülnézek a szobába, ha tiszta a levegő visszafekszem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!