Mi van a világegyetemen túl?

A világegyetemnek vagyis inkább az Univerzumnak igenis van széle, vagyis határoló felülete. Ezt már a akadémikus tudomány is felfedezte és elismeri. Annyira, hogy még nevet is adott neki, ez a Nagy Vonzó. Ide kenődnek fel azok a csillagrendszerek, amelyek (az Univerzum közepéhez értelmezett) távolodásuk okán, elérik az Univerzum szélét. Amennyiben egy gömb határfelületét elfogadjuk szélének.

Többek között ezért is érdemes foglalkozni a térugrásos űrhajózás problémakörével, mert ha egyszer a távoli jövöben mi is hasonló helyzetbe kerülünk, át kell tudjunk telepedni egy olyan rendszerbe, amelynek még van pár milló éve hátra, mielött leamortizálódna, és amit persze eløbb meg is kell keresni. Az is könnyen belátható, hogy a mai rakéták, ebben a helyzetben, nem sokat segítenének.

Az Univerzumot nagyjából úgy érdemes elképzelni mint egy almát vagy egy paradicsomot. Az alkalmazott hasonlatot nem én találtam ki, már a bibliában is ezek a gyümölcsök favorizálódnak. (Stimmel, a paradicsom egy zöldségféle...) Annyi a minimális módosítás, hogy a behorpadó két "véguk" összeér és csavarodik egyet, vagyis már eleve csavartan keletkezik, így az Univerzum metszete egy lemniszkátát (fekvőnyolcast) ad ki, ennek okán tehát mégiscsak végtelen.

És itt van megint a paradoxon, hogy végtelen, ugyanakkor mégis van határfelülete.

Ennek a lemniszkátának a közepében helyezkedik el az Atya; egy kb 5 mikron átméröjű lélek, aki ezt az egész cirkuszt egyszer elindította, és vezényli azóta is folyamatosan. Neki is, mint mindennek, van egy életideje és most a 100 évéböl, nagyjából 50 körül tart.

Erröl bövebbet a buddhizmusban Bráma éje és nappala címszó alatt lehet olvasni.

Végezetül, a háromszoros olvasási felhívással, magam is egyetértek, de itt véget is ér a közös plattform.

Innen tiszteltetem tehát azokat a tanult embereket, akik nem értik mindezt, vagy inkább nem hajlandóak elfogadni az újat, féltvén a katedrájukat. Nem is beszélve arról, hogy akkor kiderülne nem gondolkodtak és botor dolgokat tanítottak a fizikáról egy életen keresztül, vagyis a tudásuk, amire most annyira büszkék, a katedra melletti papírkosárban kellene landoljon.