Egyesek mi miatt hiszik azt hogy szellemek léteznek?

A bánatos fekete veccő csak elhagyatott temetőben terem, vagy templomok mellett.

Éjszaka lehet hallani a szívszorító dúdolgatásukat, amivel az elhunytakra emlékeznek. Mások szerint kommunikálnak az itt ragadt lelkekkel, akik spirituálisan vagy rituálisan támogatják őket, hogy boldogságban gyarapodjanak és szivárvánnyá váljanak az esőcseppekkel. Ezzel új világokat megnyitva. Egy csepp könny, egy kulcs az ismeretlenbe.

Az oxigént sem látod. Tehát nem létezik?

Nem látod például a parfüm illatát mégis ott van.

Lehet nem látod de valamilyen formába érzed az oxigént vagy az illatokat............ bizonyíthatóan.

A szellemekre mit lehet, esetleg következtetni.

De az én véleményem szerint nem léteznek.

Ahogy a halál utáni élet sem, megszününk létezni és csá!

28/f

Fölösleges még egy ilyen vitát elindítani ebben a témában.

Egyik fél sem fogja tudni meggyőzni a másikat.

A szellemeket lehet látni, de az nem olyan egyszerű.

Érezni viszont lehet őket, nagyon is.

Így összefüggésbe lehet hozni a parfüm illatával is például.

Tegyük fel, hogy meghal valaki, aki mindig alma illatú parfümöt használt. Te nem ismerted a személyt, és neked a házban nincs alma illatú parfümöd, és a családban senki nem használ ilyet. Viszont az illető elmegy a házatokba (ez csak példa), és te alma illatú parfümöt érzel, de mindig csak egy ponton, és nem csak te érzed, hanem más is, pedig a házban, még alma illatú parfüm sincs, és senki nem használja ugyebár. Jobban utánanézel dolgoknak, és rájössz, hogy xy mindig alma illatú parfümöt használt, és 3 nappal ezelőtt hunyt el, és te azóta érzed a parfümöt, előtte nem érezted.

Volt már sok ilyen példa.

De persze többféleképpen is lehet érzékelni.

Mutatom.

(így teremtette az ember a szellemeket is)

"...Az evolúció azonban az embert felruházta még egy – az állatokétól eltérő – különleges adottsággal: a kontrafaktuális elmebeli konstrukciók „teremtésének” képességével. El tudunk képzelni olyan dolgokat, eseményeket, személyeket, akik vagy amik a valóságban nem voltak, nincsenek, de lehettek volna, sőt, kellene, hogy legyenek [1]. Ez az adottságunk már kisgyermek korunkban megnyilvánul: hajónak képzeljük a karosszéket, királynőnek vagy híres felfedezőnek magunkat. Ezt „alkalmazzuk”, amikor magunk mellé képzeljük távol levő édesanyánkat, de épp így farkast gondolunk a sötétben az ágy alá. A kontrafaktuális „dolgok” megalkotása teszi lehetővé a feltalálónak, hogy gondolatban eltervezzen, majd megépítsen egy addig még nem létező tárgyat: íjat, autót vagy repülőt. Ez teszi képessé a tudóst elképzelni még senki által fel nem ismert szabályt vagy törvényt.

Kultúránk túlnyomó része – tévé, repülő, autó, könyv, stb. – egykor nem létező, azután elképzelt, majd létrehozott dolgokból áll. Ez a képességünk teszi lehetővé, hogy racionálisan döntsünk, összevetve a még nem létező, de elképzelt kimenetek költségét és hasznát. A ténymorzsákból az ősember a bokorba szörnyeteget képzel, a későbbi korok embere a villámok láttán isteneket konstruál. Végső soron az ember mintaazonosító és az erre ráépülő kontrafaktum-konstruáló képessége lesz „felelős” a tévhitekért is. Az ember a valóság elemeiből némi fantáziával szörnyeket, angyalokat, ördögöket és isteneket teremt. A valóságosként való elképzelt kontrafaktumok azután bolond cselekedeteket is kiválthatnak: Othello vádat, az őrült feltaláló örökmozgót fabrikál. Sőt, ha egyszer a kontrafaktumok „befészkelték” magukat az ember elméjébe, onnan szinte lehetetlen kifüstölni őket. De mi lehet az oka a téveszmék ilyen „kiűzhetetlenségének”?..."

Forrás, folytatás itt: [link]

#6 -os. Te tényleg ennyire hülye vagy, vagy csak rájátszol?

Ezzel az unalomig hajtott közhellyel, hogy ha nem látod az oxigént, akkor nincs; nem lehetne felhagyni?

Az nem esett le, hogy pl. az oxigén mérhető, kimutatható, a parfümöt kifújod az üvegből? Szellemet mértek már, kimutatták a jelenlétét mérésekkel?

Ekkora kretén nem lehet valaki...