Ti is erzitek ezt Magyarorszagon? Tobbi lent.

Ennek sok oka lehet:

Ha itt élsz-dolgozol-tanulsz, akkor a hétköznapokban nyilván stresszesebb vagy, mint amikor kiutazol Bécsbe nyaralni...

Másrészt a saját megfigyelésem, hogy az, hogy mennyire érzem idegesítőnek az embereket, nyomasztónak a várost, rondának a buszokat stb., szóval hogy mennyire frusztráló az egész, az egyetlen dologtól függ: a saját belső állapotomtól. Vagyis ha reggel frusztráltan kelek, idegesen indulok, akkor egész nap csak balszerencse ér. Becsapnak az autók sárral, fellöknek a metróban, letol a főnök, és egész nap úgy érzem, mintha gonosz árny ülne rajtam... De ha úgy indulok el, hogy ma meg tudnám váltani a világot, és mondjuk az első összekoccanásnál a metróban sikerül mosolyogva bocsánatot kérnem, és a másik ember visszamosolyog, akkor elszáll minden ilyen rossz érzés.

A sátánnak az egészhez semmi köze. A méreg, a gonoszság és a frusztráció BENNED van, nem kívülről jön.

Az mondjuk már egy egész más, beteges gondolat, hogy a sátán épp Magyarországot pécézte volna ki. Szóval ez tipikus magyar rinya, ezoterikus köntösbe bújtatva, hogy szépen lerakhasd a felelősséget magadról, és ne kelljen pozitívan állnod mindehhez - elvégre a sátán elég nagy ellenfél, hogy nyugodt lélekkel "elbukhass"... Nem kell lelkiismeret-furdalást érezned, amiért elb...tál egy újabb napot az életedből frusztrációkra.

Lehet, hogy Magyarországon lakik.

Páran gondolják, hogy ez a második vagy első Izrael.

Jártál már Mexicoban? Ott is borzalmas az élet mégis vidámak tudnak lenni az emberek és nem éreznek semmit a levegőben.

Az elsővel értek egyet. Mielőtt elkezdenél találgatni: Hiszem, hogy van valaki aki nálunk többet tud mint mi emberek, de ennyi.

Amikor kilépek az országból itthagyom a befizetetlen csekkjeimet, a telefont amin a kollegák elérhetnek, a naptáramat amibe holnapra ezernyi dolog van írva amit nem tudok teljesíteni és kíváncsisággal fordulok a másik hely felé és ez igen, ez akár a határ átlépésének pillanatában felszabadultságot hoz.

Igen, itthon az emberek szomorúak, gátlásosak, de aki akar az ki tud törni ebből.

Másrészt ha már politika akkor elmondom, hogy külföldi bűnözők azt mondják nem kezdenek magyarokkal, mert a magyarokban nincs betyárbecsület. Már bocs, hogy ilyen sátáni példát választok, de ez van. Vagy a saját magam észrevétele: Játszok egy internetes játékkal ahol van piac is. És tudod, kik nyomják le mindig az árakat? A magyarok. alákínál, nyerészkedik az utolsó fillérekig és nem veszi észre, hogy magának is rontja a jövőbeni lehetőségeit. Ilyenek vagyunk.

Nézz mindig magadba mielőtt kívülre mutatsz, mivel a külvilág mindig a Te világod tükörképe is. Ha a magyar összefogna és nem egymást gyalázná és irigykedne többre mennénk.

Ahogy az első én is úgy érzem, le szeretnéd rázni magadról, magunkról a felelősséget.

Ha azt szeretnéd, hogy a környezetednek jobb legyen akkor ne itt nyafogj, hanem tegyél érte. Mosolyogj az emberekre, legyél kedves velük így küzdj a Sátán ellen és meglásd a környezetednek jobb lesz. Aki egy életet megment az egy világot ment meg. Aki egy emberre rámosolyog az az egész világra rámosolyog.

Sok sikert :)

Ennek az egyik oka az, hogy a kereszténység minden jót isten adományaként és minden rosszat a gonosz büntetéseként értelmez. Holott ez nagyon nagy félreértése a világnak.

A másik az hogy a magyar nép történelménél fogva egy elfojtott nemzet lett és még ráadásul a nyugati civilizáció eredményeként létrejövő feloldódás is sokkal később kezdődött el és sokkal kisebb mértékben valósulhatott meg.

Menj ki akár az USAba és ott is tapasztalni fogod, hogy sokkal oldottabb hangulata van a társadalomnak mint itthon.

Egyébként meg az osztrák határon én semmi ilyesmit nem érzek, mivel a burgenlandi egy rátarti, nagyképű, pökhendi népség. Bécs az már más tészta.

Első vagyok, és súlyos tévedésben vagy. Nem tudom, miből szűrted le, hogy ateista lennék, de ez szimplán nem igaz.

De abban valóban nem hiszek, hogy Magyarországot valami egyetemes gonosz kerítette volna hatalmába. Igen, egy csomó mindennel baj van, de mindazokat a dolgokat, amikkel baj van, ostoba, kapzsi vagy épp nemtörődöm emberek csinálták-csinálják. Látom, mi a rossz, látom, mi megy rosszul, nem látom a kiutat belőlük. De a napi életemben nem érzem, hogy ennyire negatív hely lenne az ország. Szeretem így is, ahogy azt a megfoghatatlan Istent is szeretem, akiben hiszek. És ha néha agyamra megy is a taposómalom, nekem elég kigurulni biciklivel a Ligetbe, vagy kivonatozni az erdőbe, vagy elmenni vidékre az anyósomékhoz, és nézni a madáretetőben nyüzsgő cinkéket, hogy boldog legyek és megteljek a világ és a Jóisten szeretetével. Ha képes vagy a boldogságra, nyugalomra, akkor tök mindegy, hogy a határ bécsi oldalán vagy-e, vagy épp kifeküdtél egy erdőben a fűbe és nézed a fákat, ahogy fújja őket a szél.

Idealista vagyok? Lehet. És milyen jó nekem.