Kezdőoldal » Ezotéria » Természetfeletti lények » Tényleg léteznek szellemek?

Tényleg léteznek szellemek?

Figyelt kérdés

Sziasztok!

Van egy 2 és fél éves keresztlányom.

Mostanra már elég összefüggően megtanult beszélni.

A múlt héten a konyhában ültem apámmal és a kislány anyukájával, és beszélgettünk, mikor a kislány oda szól nekünk: "Ott van néni!" és közben mutat a mennyezetre.

Aztán, mikor a szobában voltam vele, azt mondja: "Csukd be ajtót, jön néni!"...

És ezt egyre sűrűbben csinálja.

Mit láthat a plafonon?

Nem nagyon hittem/hiszek a szellemekben de ez már kicsit nekem is furcsa.



2014. márc. 25. 14:50
1 2
 1/15 anonim ***** válasza:
62%
Ha ilyen történne velem, én feladnám az életet.
2014. márc. 25. 14:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/15 anonim ***** válasza:
90%

Mindenki másképp vélekedik a halál után életről,nagyon megoszlanak a vélemények.

Én személy szerint hiszek benne,és esélyes,hogy a szóban forgó kislány is tapasztal valami földöntúlit.

2014. márc. 25. 14:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/15 anonim ***** válasza:
92%
Lehetséges, persze én még egyet sem láttam szerencsére, de a fiam úgy 3 éves lehetett, amikor a fejem mögé mutatott és azt mondta, hogy bácsi, máskor a szekrényt nézte meredtem és ott mutatta a bácsit, tehát a kicsit látnak valamit.
2014. márc. 25. 15:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/15 anonim ***** válasza:
19%
Én még egyet sem láttam, ha majd meghalsz tudasd velünk, h léteznek e szellemek vagy sem .
2014. márc. 25. 15:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/15 Passiflora ***** válasza:
94%

Kedves Kérdező!


Hogy mit láthatott a kislányod, amit ő így fogalmazott meg, az nem tudom, és találgatni sem akarnék.


Annyit viszont tudok Neked mondani, hogy sokkal gyakoribb jelenség, hogy a kisgyerekek - a saját elmondásuk szerint - olyan dolgokat látnak, érzékelnek, amiket mi, felnőttek nem, mint azt a legtöbben gondolnák.


Én - részben a munkám miatt - elég sok kisgyerekes anyukát ismerek, és miután hosszabb idő után a bizalmukba fogadnak, időnként igencsak meglepő dolgokat mondanak el a gyerekeik - mondjuk azt a tárgyilagosság kedvéért, hogy vélt vagy valós - élményeivel, általuk látott lényekkel és jelenségekkel kapcsolatban.


Nyilván mindenki olyan magyarázatot talál ezekre a tapasztalatokra, ami neki hihető és elfogadható, és harmóniában van a saját világképével, hitrendszerével és meggyőződésével, de azt is megfigyeltem, hogy a szülők jellemzően tartanak tőle, hogy ha erről őszintén beszélnének a családon kívül, annak valamilyen hátrányos következménye lenne a gyerekre nézve - pl. sokan tartanak tőle, hogy "furabogárnak" bélyegeznék a gyereküket, azt gondolnák, hogy valami nincsen rendben vele, vagy esetleg gyerekpszichológushoz akarná őket küldeni az óvónő, ha tudna ezekről.


Pár éve beszélgettem erről egy terapeutával, aki azt mondta, hogy ilyen esetekben azt szokta tanácsolni a szülőknek, hogy viselkedjenek teljesen természetesen, hallgassák meg, amit a gyerek magától elmond, de lehetőleg se ne faggassák őket további kérdésekkel, se azt ne mondják nekik, hogy "de hát nincs is ott semmi".


A saját unokaöcsémnek két éves kora körül volt egy olyan időszaka, amikor hetente többször "látott" egy bácsit a kanapén ülni. Úgy beszélt róla, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, és időnként megkérdezte a sógornőmet, hogy "Anya ugye nem baj, hogy nem adom neki oda az autómat / markolómat stb.?"


Velem többször előfordult, hogy egy másfél év körüli kislányra vigyáztam napközben, és amíg mellettem ült az etetőszékben, egyik pillanatról a másikra elkezdett úgy viselkedni, mint aki lát valakit mellettem, és azt láttam a szemein, hogy egy hozzám közeli pontra fókuszál a levegőbe. Úgy billentette oldalra a fejét, és úgy vigyorgott, mint aki valami vicceset lát, és úgy mozgott a feje, mintha lassan követne valamit a tekintetével, amit érdekesnek lát, és mosolygott hozzá.


Hallottam olyat is kisgyermekes szülőktől, hogy a gyerekeik kijelentik, hogy XY narancssárga, zöld, stb., vagy éppen megkérdezik, hogy valaki miért éppen egy bizonyos színű.


Van egy barátnőm, aki 15 éve dolgozik óvónőként, ő is elég érdekeseket mesél arról, amikor fültanúja olyan kijelentéseknek, mint pl. "amikor kisfiú voltam" / "amikor Anya volt az én gyerekem" / "amikor egy nagy tó mellett laktunk a férjemmel" / "amikor öreg néni voltam és tudtam zongorázni" stb.


Bármelyik könnyen lehet a gyermeki fantázia műve, és lehet valami ennél több.


Nemrég mesélte egy ismerősöm, hogy az első gyerekük nagyon hamar megfogant, de a másodikra hat évig vártak. Egy nap odament hozzá a nyolc éves kisfia, a hasára tette a kezét, és vigyorogva azt mondta: "Anyu, annyira örülök, hogy végre nekem is lesz kistesóm!"


Több, mint egy héttel később kiderült, hogy tényleg várandós az édesanyja. A szülők utólag visszaszámoltak: amikor a kisfiútól szájából elhangzott ez a bizonyos mondat, még nem telt el egy hét sem a fogamzás feltételezhető időpontjától számítva.


Természetes, hogy van aki szerint ez, és minden ilyesmi a puszta véletlen műve. Nekem voltak olyan személyes tapasztalataim és élményeim, ami miatt azt gondolom, hogy az esetek egy részében több annál.

2014. márc. 25. 16:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/15 anonim ***** válasza:
8%
Igen, tele vannak a hazaink kisertetekkel, demonokkal. Ilyen valaszt akartal hallani?
2014. márc. 25. 18:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/15 anonim ***** válasza:
77%
Igen, léteznek szellemek, én hiszek bennük. Különösen a nagy szellemekben, mint pl. Galilei, Newton, Einstein. A halál utáni életben is hiszek, mivel az említettek már mind meghaltak, mi pedig élünk.
2014. márc. 26. 17:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/15 anonim ***** válasza:
61%
Nem vagyok szellemhívő(komolyabb érvek és bizonyítékok híján), úgyhogy nem hinném, hogy az lenne. Sőt, szerintem a képzeletbeli barát sokkal valószínűbb. Btw, miért van az, hogy az ilyen eseteknél mindenki szellemre gyanakszik? Az új generációnak nincsenek képzeletbeli barátjai? Nekem is volt gyerekkoromban, és lám, nem lettem őrült. Én is beszámoltam néha a barátomról, sőt, egyszer-kétszer még társasjátékoztam is vele. A szüleim eléggé babonásak, és tizenéves koromban megemlítették, hogy "szellemeket láttam" gyerekkoromban. Nem mondom, hogy szupermemória-betegségben(sajnos a tudományos nevét nem ismerem) szenvednék, de 5-6 éves koromra jól emlékszem. Ekkor mondtam a szüleimnek is, hogy nem szellemet láttam, csupán egy "láthatatlan baráttal" beszélgettem. Most meg már azt is tudom, hogy csupán egy képzeletbeli barát volt. De ez ebben a korban normális, a gyerekek kb. 60%-ának van képzeletbeli barátja.
2014. márc. 26. 19:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/15 anonim válasza:
80%

vannak szellemek.

ez van.

2014. márc. 27. 13:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/15 anonim válasza:
84%

Nekem volt egy érdekes történetem!

1 éve kb kimentem a wc-re,mikor leültem a wc-re az ajtó becsapódott és bezáródott úgy hogy kulcs sem volt benne.

Miután befejeztem a dolgom,próbáltam kimenni gondoltam valaki szórakozik,majd eszembe jutott hogy nincs otthon senki. Na mondom magamba fasza,gondoltam kimászok az ablakon,de a szomszédnál kerti parti volt,inkább kihagytam,hülyének néztek volna hogy a wc ablakán mászok kifele :D Így végül berúgtam az ajtót.Azóta se tudom hogy hogy történt,huzatról szó se lehetett!

23/F

2014. márc. 27. 22:10
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!