Ti hisztek Istenben?

"ÉS akkor Isten hogyan létezhet?"

Mélyvíz ez az egész nekünk.

Vannak dolgok ami a véges elme számára mint amilyen a mienk is - felfoghatatlanok. Logikánk hatóköre is korlátos. Tehát bármit mondok én vagy te - hit marad.

A tudományunkat amit igaznak, örökkévalónak szoktunk tartani is érte már nem egy meglepetés.

és érhetik még további meglepetések is.

meglepetés volt hogy az erő-törvények szerint készült örökmozgók nem működtek.

felismerték az energiamegmaradás törvényét.

Hamarosan már anyag és energiamegmaradásról kelllet beszélni Einstein óta... a mindenkori utolsó igazságunk csak relatíve a végső igazság...

A tudásunk korlátos - és az is marad. vannak dolgok amit közvetlen tapasztalunk van amit közvetve és van amit közvetve sem, vagy tapasztaljuk ne tudatunkig nem ér el.

A felfogóképesség korlátossága olyasmi amit úgy tudunk elképzelni, ha azon elgondolkozunk, hogyan magyarázzuk el a vaknak azt hogy mi a fehér ?

Mondhatjuk olyan mint a hó - azt kérdi hideg ?

Mondhatjuk olyan mint a cukor - azt kérdi édeskés hideg !?

És hányféleképp lehetünk mi "vakok" a teljes valóságra ?

Aminek nem tudjuk a hiányát annak nem érezzük a hiányát.

A vaknak van aki megmondja érzékelteti vele hogy van a valóságnak egy olyan vetülete amihez hozzánk képest nem fér hozzá... így tud róla.

De nekünk vajon ki mondja meg hányféleképp vagyunk vakok hiányos érzékeinkkel a teljes valóságra ?

Hogyan alkolthatunk akár fogalmat róla ?

Mi is a teljes valóságnak csak vetületeit érzékeljük - más részét közvetve, van amit kikövetkeztetünk de azon túl inkább csak találgatunk elméleteket gyártogatunk...

És hogyan találhatnánk bizonyítékot Isten létére - hiszen róla is csak vetületeiben van hiányos képzetünk ?

A tudásunk szempontjából vagy minden bizonyíték Isten létére, vagy semmi sem.

De ami biztos (logikailag is) hogy Isten nemlétére nincs bizonyíték...

Lehet szemlélni, tanulmányozni a dolgokat. Okok és célok szempontjából is...

Olybá tűnik, mintha az anyagnak törekvése volna magasabb rendbe szerveződni... és mintha tudása is volna rá kódolva talán a törvényeiben melyek itt épp olyanok amilyenek...

Nagy talány az önmaga létezéséről tudó lény(ek) jelensége: az öntudat maga - több mint önfenntartásra programozott automata... gyárthatja magát keresheti az üzemanyagot a működéséhez, szerveződhet - de ettől még nem volna olyan képe önmagáról mint az öntudat.

Botorság azért tudományoskodó kinyilatkoztatásokat tenni Isten nemlétéről ehhez mi kicsik vagyunk és azok is maradunk :-)

Valaki írta, hogy a Biblia szerinte mese...

A kérdés az, hogy vajon a mesék nem igazak-e ?

És mit lehetett volna mást mondani a termtésről a kor emberének mint mesét ? Aminek az üzenete a lényeg ami igaz.

A "mese" csak eszköz.

Az üzenetet csak olyan fogalomkészlettel lehet átadni ami értelmezhető azoknak akiknek szól.

Nem az ember kíváncsiságát kielégíteni volt a cél: arra szabadsága volt/van hogy kutassa: könyvtárakat töltött meg vele és nem ért a végére.

A lényeg az volt: elmondani azt amire szüksége van, nem az hogy elmondani azt amire tudni vágyik.

Olyan ez mint egy bonyolult készülék használati utasítása...

Aki szétszedi a készüléket annak mesének tűnik, hogy attól megy, hogy benyomják a kapcsolót... mertő már látja a vezetéket a motort a szénkeféket meg a tranzisztort is amitől ténylegesen megy...

Ám hol van a nagyokos szétszerelő a tervezőtől... akitől a mese ered ahhoz amit tervezett...

Tán fölötte áll-e a szerelő a tervezőnek azért mert többet lát mint ami a használati utasításban volt ?

Bölcsesség kell rádöbbenni hogy mért olyan az üzenet amilyen. Meg arra is, hogy ha egy történet többféleképp fönnmarad is vagy változik az idők során attól még az üzenete a lényeg. Az sem biztos hogy véletlen, ha változik, meg az sem hogy többféleképp marad fenn.

Kövön papíron filmen vagy dvd-n: ugyanaz a vers.

A történet csak hordozója az üzenetnek.

Kötözködni lehet, de bölcstelen.

Kicsit kár is hogy leírták - míg nem írták le: fejlődhetett ami a tartalmat hordozta.

De eljöhetett az ideje, hogy mégis leírják - immár a tartalom védelmében... mióta a szerelő tervezőnek képzeli magát indokolt védeni tőle az eredeti üzenetet, mert már nem az eredeti forrás képviseletében és szolgálatában nyúlna hozzá, hanem mint annak helyébe lépőnek, magát fölébe helyezőnak. Pedig csak szerencsétlen kontár a teremtőhöz képest.

És ez a válasz a másik kérdésre is, hogy miért vannak háborúk.

Azért mert szabadságot kaptunk rá. A szabadság a lehetőség választani jó és rossz között. Ha nincs választás nincs szabadság sem - annyik lennénk mint egy darab kő, kinek nincs se jó se rossz - választás helyett engedelmeskednek, ha rúgják gurul, ha dobják repül, ennyiben ki is merül nagyjából...

A szabadságban benne van, hogy lehet rosszul választani. De lehet beismerni okulni és jobbulni is.

Ebben a sorrendben.

A beismeréseinkkel viszont mindig baj van...

És ezért mi is bajban vagyunk, egyre inkább.

Isteni szempontból valószínűleg nem az a lényeg mit történik velünk a földön - inkább az, hogy mihez kezdünk azzal amire szabadságunk és felelősségünk kiterjed és mi lehet velünk velünk azután ahová sem tudás sem képzelethorizontunk nem terjed ki. Neki van rálátása, nekünk legföljebb halovány sejtésünk/reményünk hit által... ha hasonló ismeretünk lenne lenne mint neki, bizonyosságunk volna és e bizonyosság el is venné a szabadságunkat lenni amik vagyunk valójában.

Ha tudsz: könnyű a döntés. Úgy igazán "telesítmény" jóvá lenni, ha hiheted: nem látják mikor csalsz.

Akkor ismered meg magadat is... és ítélsz magadról aszerint ami benned lakozik.

Én hiszek,nagyon is!!

Az előttem lévőnek meg azt üzenem,hogy az a család nem az Igaz Istenbe hit,hanem valami bálványba és hát sajna, akkor nem hiába történt ami történt!!

ISTEN CSAK EGY VAN!!

Van olyan hogy vallási őrület és vannak betegessé torzult értékrendű közösségek.

De azért túlnyomó többségben a fenti rémtörténetekkel ellentétes hatások figyelhetők meg, amikor emberek igen mély gödör mélyén megtérnek és kikapaszkodnak Istenükbe vetett hít segítségével.

A baj gyökere talán az, hogy az Istent kereső embernek is lehetnek olyan gyarlóságai amit magával hurcol és Istent ezeknek a szolgálatába próbálja állítani.

Nem Isten szándékát keresve az ő céljaival azonosul, hanem a maga céljait megvalósítani keres Istenben szövetségest.

Az isteni mérce túl magas az annak megfelelni akarás örök kudarc mindig marad egy igen jelentős hiány amit csak az isteni jóindulat képes kipótolni, megelőlegezni vagy elengedni... és ezt nehezen viseli az ember hiúsága... az érdemtelenséget, a szeretetre szorultságot.

Könnyebb út átértelmezni szavakat... a szeretet parancsának szívből megfelelni nehéz - ahhoz meg kellene változni igen komolyan, gyökeresen.

Ez nem megy - ezért átértelmezik azért a szeretet parancsát és "feltalálják" az érzelemmentes szeretetet, ami kimerül cselekedetekben, engedelmességeben - de a dolgot amit szolgának szívből magukévá nem teszik.

Magukénak sajátítják ki Istent, magukra, igényeikre szabják szolgájukká teszik.

Ám amit így alkotnak maguknak távolról sincs már köze az eredetihez életre kel bennük és ártani fog nekik.

Mindenkinek magánügye, hogy miben hisz, melyik az éppen aktuális istene. Merthogy az emberiség történelmében már nagyon sok egy igaz isten volt, a koroktól függően. Jelenleg is nagyon sokféle istenhit van. Ha létezne isten, - a keresztény istenhit szerint, - akkor az csak egy isten lenne. De hát ez koronként, helyenként változik, mindig, mindenhol volt és van is egy aktuális isten. Ha a politikában sem tudnak az emberek racionálisan gondolkodni, ha sokan még a nevüket sem tudják leírni, hogyan lehetne elvárni, hogy a misztikum, a fantázia világában eligazodjanak, gondolkodjanak? Csak az feltűnő, hogy hogyan fér meg emberek agyában a kettős mérce, hogy miközben a tudománnyal foglalkozik, tisztában van a világmindenséggel, az élet kialakulásával, az evolúcióval, még mindig könnyebben elfogadja a bizonyíthatatlant, mint a kézzelfogható bizonyítékot.

Én nem hiszek semmilyen istenben, semmilyen csodában, semmilyen mesében, mint isten, angyalok, ördög, sátán, gonosz és még sorolhatnám az emberi fantázia végtelen termékét.

Ha látnék vagy tapasztalnék csak egyetlen bizonyítékot is arra, hogy bármi alapja van az istenhitnek, talán elgondolkodnék rajta.

De jelenleg csak azt tudom elfogadni, hogy bizony az ember nem isteni termék, hanem az evolúció eredménye és ha egyszer véget ért a Földi lét, akkor az elménk, a szellemünk is véget ért, semmiféle túlvilági lét nem létezik, nincs, mert a molekuláira – sőt atomjaira - szétesett emberi test elenyészik a természetben és jó esetben más formában jelenik meg, aminek semmi köze nincs már az elhunythoz. Mint ahogyan az elfogyasztott növények, állatok molekuláinak sincs közük a mi személyiségünkhöz, annak ellenére, hogy beépülnek a testünkbe.