Ti hisztek Istenben?

nem hiszek benne.

de attól még létezik.

:-)

Hát szerintem pedig az a gyáva ember aki nem hisz Istenben mert mennyivel könnyebb már úgy élni az életet hogy nem kell jó legyek mert úgyse lesz semmi és ugysincs Isten.Milyen egyszerű mindig erre gondolni amikor valami nagy hibát követsz el.

Az igazi keresztény nem azért hisz Istenben mert így nem kell vállalnia a felelősséget a tetteiért.Isten szebed akaratot adott az embernek vagyis ő dönti el mit tesz és mit nem tesz, ennek pedig vállalja a következményeit.A bérgyilkos maga dönti el hogy ő bérgyilkos lesz, és valószínüleg tisztában van vele hogy nem cselekszik jót amikor megöl egy embert, Istennek pedig nem posztja hogy az ilyeneket megölje vagy megbüntesse.Ő azt akarja hogy a lehető legjobb életünk legyen, mindannyiunk javát nézi és senkit nem szeret jobban a másiknál.

A bibliával kapcsolatban pedig csak annyit hogy az nem zárja ki az evolúciót mert abban tanito és példázó történetek vannak amiket nem mindig kell szó szerint érteni.Kicsikorodban amikor állatmasét olvastál és a kutya meg a ló beszélni kezdett egymással t gondolkodtá azon hogy ők most a kutya vagy a ló nyelvén beszélnek?

Ez egy kifelyezettwn jó kérdés. Hogy hiszünk e istenben, hogy hiszünk bármiben az csakis a mi döntésünk, de a legfontosabb kérdés nem az,hogy hiszünk e, hanem hogy miért és miben higyjünk A hit hegyegyeket mozgat meg képesek leszünk jót cselekedni vagy éppen vallási háborút robbant ki, minden ember másban hisz, lehet hinni a természetfelettiben, a sorsban allahban istenben lehet hinni egy eszmében vagy csak egyszerűen önnmagadban, de miért higyjünk? Ennek több oka is lehet: hihetünk azért mert az életünk egy rosz időszakon megy keresztül és reméljük ,hogy vége lesz és rosszabb már nem lehehet, Hihetünk azért mert nem találjuk éltünk értelmét

A hitben az ember menedéket keres, de sokszor a hite lesz a veszte. Ezért hát higyjünk abban amiben akarunk de ezért ne ítéljünk el senkit

Jézus nem szónokolta hogy higgyenek benne.

A hit nem arról szól, hogy higgyünk valamiben hanem arról, hogy magunkban higgyünk.

Nem az a jó hívő, aki állandóan a templomba jár, hanem az aki megpróbál a 10 parancsolat szerint élni, és a saját lehetőségeihez képest betartani azt.

Sok hívőnek mondott ismerősöm jár templomba, hajigálja a keresztet, és a legnagyobb szar alakok.

Azt hiszik ha vétkeznek, akkor elég 1-2 miatyánk, s ezzel le van tudva a bűnük.

A hit belül van, ehhez nem kell templomba járni.

Itt egy cikk arról, hogy tudományosan magyarázhatják Isten létének kétségbevonását...de a tudós is eljuthat egy pontra, amikor azt látja, hogy lehetetlen dolog, hogy minden egy teremtő erő nélkül jött volna létre!

[link]

Elsőre elég az is ha kétséged van, hogy nincs Isten :-)

Örökzöld téma ez - botorság kijelenteni, hogy nincs, bölcsebb elfogadni hogy lehet.

Az sem kis probléma meghatározni, hogy ki és mi is az...

Nem véletlen, hogy vallások még nevén nevezni is tiltották csak tulajdonságai által jelölhették mint pl. a Seregek Ura, a Mindenható, a Hatalmas aki Van... jelezve azt, hogy a maga teljességében mint véges lénynek fogalmunk sem lehet róla - csak bennünket érintő tulajdonságvetületeiben...

Így vagy úgy - véges lényhez illően alázattal kell közelíteni a kérdést is - és meggondolni, hogy mi a végzetesebb tévedés:

ha elfogadjuk hogy van és nincs (vagy egyáltalán nem az aminek képzelni képesek vagyunk),

avagy ha megtagadjuk és mégis van...

A bizonyosságnak paradox módon tudás által nem - csak hit által juthatunk birtokába.

Könnyebb ezt elfogadni annak aki eljut odáig, hogy minden tudása is "csak" hit...

Ez nem könnyű logikai mutatvány - egséz addig amig a logika logikával felismeri, hogy a logika is csak egy működés... a maga törvényszerűségei börtönében...

Én azért azt mondom válaszd azt aminek értelme lehet...,

ha az élet csupán öncél a megszűntetésével a cél is megszűnik önmaga hiányát nem szenvedi.

Ilyen alapon a gyilkosság sem lenne bűn... se az ögyilkosság - a halottnak nem hiányzik az élet.

Bízni kell, hogy az élet több egy öncélú reprodukciónál aminek legkésőbb a nap felfúvódása, vagy jóval előbb az emberiség bűnei tesznek pontot a végére.

Valami, valahol maradhat továbbmehet innen az életből...

nem tudhatjuk és oka lehet, hogy nem tudjuk.

Néhány iránymutatás azért van valahonnan az Istenről szóló dolgokban - nem biztos hogy puszta véletlen az ehhez való ragaszkodás - az élet értelmének keresése.

A hiú, ha sokat keres és nem talál azt hiszi nincs - megvadul megdühödik vagy megkeseredik - veszélyes lesz.

Akiben alázat van az Ismeretlen iránt, az tudja, hogy nem látja át a hozzá képest méreteiben és részleteiben sőt esetleg dimenzióiben is végtelen Mindenséget.

Megtalálja a Felfoghatatlanságában mert nem gondolja magáról a gőgös módjára, hogy szeme, "tudása", "ismeretei" számára felismerhetelen lehet...

Az alázatosak számára megmutatja magát az Isten - hit által.

A gyakorlat azt mutatja, hogy az istentagadók meglehet sikeresebbek - ám mégis az Istenben hívők az életképesebbek - a legnagyobb fizikai nyomor ellenére is...

Valaki megkísértetett a pusztában nyomorral, hatalommal és az élet értelmetlenségével...

Éhes vagy - változtasd a követ kenyérré...

Ha nekem hódolsz az egész földkerekség a tied lehet...

Se ez se az ? vess véget az életednek vesd le magad, ha Van akinek fontos vagy akiben bízol, majd megakadályozza, csodát tesz...

Meg lehet szerezni elvileg a földkerekséget - de mi értelme ? És mi ára volna ?

Marad a Bízz abban akitől vagy, hogy tudja mért vagy.

A szíved mélyén tudod ezt te is.

Bele van írva... tudjuk mi a jó és mi a rossz, mi helyes és mi helytelen az eredeti isteni szempont szerint...

És végzetes, ha felülírjuk.