Miért kezdek el erősen könnyezni, ha Istenre vagy Jézusra gondolok?

Valószínűleg múltbéli külső- és önkondicionálásokra történő automatikus reakciókról van szó.

Valamikor én is (majdnem) hasonlóan éreztem, de ma már undort és hányingert érzek, ha hasonló jelenségeket tapasztalok.

A föld legnagyobb átverésének tartom a keresztrefeszített és önmagát önként halálra adó, majd feltámadó és ezzel mindeneket és mindenkit megváltó Jézus Krisztus történetét.

Valójában egy lázadó zelóta lehetett, fattyú (Pantera nevű római katona fia), akit társaival oszlopon végeztek ki a rómaiak.

Igazán megható történet!

"Ímé eljövök hamar!" -mondják már közel 2000 éve. (állítólag)

Lehet, hogy követni szeretnéd Jézust, azért könnyezel. :-)

Magát önként vágóhídra adta... száját nem nyitotta szóra... ostoroztatott, veretett...(persze) utána feltámadt...

Jó kis buli!

ostoroztatott

veretett

hiszen vérontás nélkül

nem lehet szeretet

ezért

ostoroztatott

veretett, hogy

legyen a világban szeretet

Perverz! :-)

Én erősen hívő vagyok, aki el akarja velem hitetni, hogy Isten nem létezik, az húzzon el az anyja kínjába!

Erősen hívő létedre hogy mondhatsz ilyet jó keresztény princípia szerint felebarátaidra? Inkább imádkozz értünk hihetetlen bűnös lelkekért, nehogy a pokolban lakoljunk:DDD

Ez teljesen egyértelmű. Annyira meghatódsz, hogy könnyezel.

Ez egy teljesen normális dolog.

Semmi köze a sírásodnak se istenhez se Jézushoz.

Az elgyengülésed oka a lelked érzékenysége, könnyen meghatódsz dolgokon emlékeken átélt és elveszített szeretteid emlékén ami a legtermészetesebb, egy esküvői szertartásban van valami megfoghatatlanul csodálatos a boldogság ígérete-- amire mindenki vágyott és vágyik.

Istenhez csak annyi köze van hogy az őseink a teremtéskor tőle kapták a lelküket amit sok sok generáción keresztül miniatűrként az ivarsejtekben átörökítették belénk, amit mi az életünk során felnevelünk ember nagyságra és megtöltjük érzelmekkel és sok sok tapasztalattal-- majd ha lejár az időnk, a testünkből kilépve, visszatér a Földünk isteni hatalmas Lelkéhez.

Tehát semmi rendkívüli nincs abban hogy sírva fakadsz-- ilyen a lelked. --nem ártana kicsit erősíteni, mert így nagyon kiszolgáltatott is vagy és áldozattá válhatsz a lélektelen embereknek. (van lelkük az ilyeneknek is de már túl mocskos)

Kérdező

Keress rá egyenként ezekre a fejezetekre

60.f. Szeretet, szerelem, barátság, és elmúlás...

19. f. A két csodálatos lelkünk.

S akkor megérted mit miért írtam