Miért kezdek el erősen könnyezni, ha Istenre vagy Jézusra gondolok?
főleg akkor, ha a szeretetről van szó. Pl. olvastam egy gyerekszájat ma, és ennél a résznél valamiért könnyezni kezdtem:
"Kedves Isten! Úgy érzem, Jézus a barátom. És mivel a tiéd is, mi ketten is barátok vagyunk. Igaz?"
Meg amikor a Szent László templomban megláttam Jézus szobrát, amikor a keresztre van feszítve, és fájdalmasan felnyög, akkor szabályosan elsírtam magam. Esténként is, amikor imádkozás közben "beszélgetek" Istennel, mindig könnyezek. És most is, ahogy ezt írom. De ez nem csak Istennél és Jézusnál van, hanem akkor is, ha egy elhunyt szerettemre gondolok.
meg a nagynéném esküvőjén is, ahol ez a zene ment: a szeretet maga Jézus Krisztus (hitgyülekezeti a nagynéném, félreértés ne essék, én református vagyok)
Meg a templomban, volt egy olyasmi dal, hogy milyen nagyszerű, ha az Úr csodákat művel. Ennél nem volt semmi reakció, de amikor Isten szeretetéről volt szó, úgy kellett kifussak a templomból, hogy ne zavarjam meg a misét
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!