Írnátok szellem, ufó történeteket/eseteket?

Na tessék itt egy igazi UFO-s történet:

Egyszer régen volt egy kisfiú és az anyukájával, meg a kistesójával lakott ( akiből később híres színésznő lett)és egyszer a kertjükbe szálltak az űrlények, hogy virágokat szedjenek. Mikor mindenki szedett egy csokornyit, vissza szálltak az űrhajóba és haza mentek, de egyet maguk közül ott felejtettek.

A kisfiúval másnap össze csatlakoztak, meg idegesítő hangokat hallatott. Főleg olyat, hogy ET. haza telefonál!

Ezt a történetet nem én találtam ki de azért beláthatod, hogy nagyon jó volt. Akár igaz történetnek is titulálhatnám, hisz még videó is készült róla, ami több mint két órás!

Velem is szokott olyan lenni (sajnos elég gyakran), hogy úgy érzem, mintha nézne valaki... :( Van, amikor nekem is akkor, amikor felébredek... Olyankor én becsukom a szemem, és olyanra próbálok gondolni, ami jó dolog. (például, hogy aki nekem tetszik, bevallja, hogy tetszem neki :D ).

És ez is igaz:

http://www.gyakorikerdesek.hu/ezoteria__termeszetfeletti-len..

Én és a szüleim házban lakunk, s régen a wc az udvaron volt. Egy este muszáj volt kimennem, de nagyon sötét volt. Megkértem anyumat, hogy kísérjen ki. Kijött velem. Én elkezdtem szaladni a sötétbe, hogy hamar bejöhessek, s nekimentem valaminek teljes erőből. Megálltam, s felemeltem a kezem, hogy megnézzem minek mentem neki, s nem volt előttem senki. Annyira megijedtem, hogy arra nincs szó! Aztán az éjszaka közepén kopogtattak az ablakon. Kinéztek a szüleim, s az egyik szomszédasszony volt. Sírt, hogy meghalt a férje, és megijedt, nincs telefonja, hogy szóljunk a mentősöknek, engedjük be telefonálni.

Akkor megijedtem én is. Már arra is gondoltam, hogy lehet köze van annak aminek neki mentem