18 éve történt, mégis válaszokat keresek, nem hagy nyugodni a gondolat, hogy mi történhetett. Mivel magyarázható?

Szilveszterezni mentem barátnőmhöz vonattal. Elfelejtettem leszállni. Már 10 perce ment a vonat, amikor a mellettem ülő tájékoztatott, hogy ez a megálló lett volna az amit vártam.

Mivel ünnep volt, nem tudtam volna visszajönni a végállomásról, /kb 70 km-ről/ ezért úgy döntöttem kiugrok.

Az utolsó előtti vagonban ültem, a sinek mellett havas, sáros partoldal volt. A hátizsákomban volt egy üveg whisky, a kezemben egy összetekert pausz papír, amin házi volt, vittem a barátnőmhöz, hogy le tudja másolni.

Annyira emlékszem, hogy leléptem a lépcsőre, annak ellenére, hogy az emberke a vagonból többször kért hogy ne ugorjak.

A következő kép, megláttam a falutáblát a megállóba. A ruhám rendezett volt, nem voltam sáros, a pausz nem gyűrődött meg, az üveg nem tört össze, egy karcolás sem volt rajtam. Az egyik fülbevalóm hiányzott csupán. Az eset után amikor hanyatt feküdtem az ágyon, nem tudtam megtartani a fejemet, az csak úgy zuhant. De csak hátrafelé, kb 1 hónapon keresztül. Az orromból valami citromsárgás zöldes trutyi ürült kb 3 hétig. /agyrázkódásnak tudtam be/

A falutáblát amikor megláttam, akkor kezdett visszajönni a kép, de nem tudtam mit keresek ott. Séta közben azért visszajöttek az emlékek lassan. A megállóba érve megkérdeztem valakit, hogy mikor ment el a vonat. Azt mondta már fél órája.

Hogy lehet ez? Ha a személyvonat kb 40-el ment, akkor is kb 20 km-t tett meg. Azt fél óra alatt legyalogolni lehetetlen.

Ti mivel tudnátok ezt megmagyarázni?

Én azzal magyaráztam amíg a távolságnak nem számoltam utána, hogy a nő aki nem akarta hogy ugorjak esetleg meghúzta a vészféket, a kalauz meg jól tarkónvágott, hogy milyen hülye vagyok. Azonban a távolság idő viszonyára nincs magyarázatom, így lehet, hogy a kalauzos felvetés se jó.