Tévhit lehet az, hogy az embernek van lelke? Van olyan bizonyíték, hogy az emberi lélek létezik?

Ez az egész "nem fizikai sík, nem anyagi, megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan" szavakkal való dobálózás mind-mind lutri. Alaptalan és bizonyít(hat)atlan. Nagyon könnyű ilyen romantikusan látni a világot, de az, hogy ti meg sem próbáljátok megmagyarázni, nem azt jelenti, hogy nem is lehet. Mert bizony meg lehet. Valahogy. Lehet nem a newtoni fizika módszereivel, de valamilyen másikkal tuti. Ugyanis van benne rendszer. Ha nem lenne, mindig más történne, és káosz sülne ki belőle. Aztán nem lenne ki beszámoljon róla... A másik fő dolog pedig az, hogy különbözik a semmitől. A semmit meg tudjuk határozni (mármint amikor épp nincs semmi extra). Ha megjelenik ez a lelkes cucc (vagy szellem, vagy bármiféle ilyen misztikus dolog) az megváltoztatja az ott levő semmit, mivelugye érzékeljük. És az már nem semmi, ergo valami, ergo mérhető. Valahogy. Ennyire egyszerű.

Azt meg ugyan magyarázza már el nekem valaki, hogy ha a lélek ilyen hiperszuper nem természetfeletti (ami egy hibás kifejezés) cucc, akkor egyrészt hogy képes az anyagit estet mozgatni? Másrészt hogy hatnak rá, azaz a viselkedésre jól definiálható, mérhető, unalmasan fizikai dolgok, mint például a menstruáció, a fronthatás, egy vasdarab az agyban*, és egy 1-hidroxietán nevű anyag, aminek az ízesített kis koncentrációjú oldatait veszitek tonnaszámra, és viszonylag kis mennyiségben is furcsa viselkedést okoz? Hétköznapi nevén az alkoholról van szó. Hol a kapocs a transzcendens és a fizika között? Mert valahol lennie kell. Már persze ha egyáltalán létezik a transzcendens, amit kétlek. Erről tervezek kérdést feltenni a napokban, várom a válaszokat.

* Volt valami manus jópár éve, akinek egy baleset következtében egy vasrúd majdhogynem kettévágta az agyát, de túlélte, és onnantól két személyisége lett. Egyszerre.

A 21 grammos sztori meg egy hatalmas hoax. 1905ben csinálta egy bácsi a kísérletet 6 egész darab emberrel, és egyetlenegyszer mérte ezt a 21 grammot. Volt, ahol súlynövekedést észlelt, máshol meg semmit. Na meg az unalmas fizikai törvények sem nagyon engedik meg a dolgot, csak gondolkodni kéne hozzá egy icikepicikét.

21:38

Van a tudat, vagy lélek, vagy nevezzük bárhogy, aminek szüksége van egy fizikai testre, hogy meg tudjon nyilvánulni a mi fizikai világunkban. Ezt a fizikai világot a test érzékszerveivel tudja úgy-ahogy (kortól, betegségtől, állapottól függően) érzékelni.

Namármost, az általad említett dolgok (alkohol, betegség, baleset) nem közvetlenül a lélekre hatnak, hanem a testre, amivel a lélek érzékel, és a test haláláig szinte be van zárva a test adta keretek közé.

Ha elveszti a látását valaki, akkor azzal kell együtt élnie, ha agysérülés miatt kettős személyisége lesz, akkor meg azzal, egész a sérült test haláláig, amikor is kiszabadul a sérült, és korlátozott érzékelést biztosító keretek közül.

Egyébként valóban meg lehetne határozni a működését a rendszernek. Ezek az agyi folyamatok olyan apró (kvantum) szinten zajlanak, hogy aki ezeken a rendszereken nem esik le az álla, az nem értette meg. Csak hogy a legismertebbeket mondjam,a "megfigyelő hatás" [link]

vagy az "azonnali távolba hatás",a "kvantum non-lokalitás" ami a mi fizikai világunkban felfoghatatlan rendszerek szerint működnek, mégis léteznek, mérik őket.

Ezek szerint a kvantum-rendszerek szerint működhet akár a tudatunk is.

[link]

Digo

pl. telepátia, tudatátvitel. Bármi ehhez hasonló téma...

Digo, nagyszerű, de ez még mindig nem válasz a kérdésemre.

23:28 : Hogy tud bezárva lenni a testbe? Miért van hozzákötve? Ha a test halála után szabad lesz, miért nem tudja ezt előtte is megcsinálni? Miért ment bele egyáltalán a testbe? A tudatmódosító szerek tartós szedése maradandó személyiségkárokat tud okozni, ez már hat a lélekre? És hogyan?? Kéne a matematikai leírása a dolognak, de minimum az elmélete. Anélkül még mindig csak lutri és romantikus filozofálgatás az egész. Nincs okom rá, hogy elhiggyem.

00:01 : Kábé képben vagyok a kvantumfizikát illetően, a megfigyelőhatás amiatt van, hogy a megfigyeléssel energiát közlünk pl. az elektronnal, ezért viselkedik máshogy. Viszont a kétrés-kísérlet még a mai napig megfejtetlen tudtommal. Ha valaki rájön, Nobel-díjat kap érte.

"A mi fizikai világunk szerint felfoghatatlan" - megint lutri. Egyáltalán, mi az, hogy a "mi" világunk? Ha mi lelkek vagyunk, akkor miért van erre a korlátozott valóságra szükség? Azt a linket meg elmentettem, később elolvasom, belenézegettem most, de láttam, hogy ilyen "így érheted el a boldogságot meg az életörömöt" dolgokkal operál, ami már inkább spiritualitás, azt meg nem szeretem. Miért? Hát mert LUTRI :D

Matematikai leírás? Na, azért meg én kapnék Nobel díjat, ha tudnám. A kvantumfizika, mint tudomány, de a tudat-kutatás sem olyan régen tart hogy választ tudjunk adni ezekre a kérdésekre. Rengeteg a megválaszolatlan dolog, sokat nem tudunk még a minket körülvevő világ működéséről, elég csak a kérdést feltenni: "Mi okozta az ősrobbanást, és mi volt előtte?" Ezekre sem tudunk egyértelműen válaszolni.

De visszatérve néhány kérdésedre:

A lélek azért "ment bele" a testbe, mert csak így tudja megtapasztalni a fizikai világot, és azért kell megtapasztalnia, hogy tanulni, fejlődni tudjon.

A tudat-inkább ezt használnám, mint a "lélek" szót- pedig el tudja hagyni a testet, mint leírtam korábban, ezt én is többször tapasztaltam már. Nincs szüksége rá, a test nélkül is tovább létezik, mert nem a testünknek van tudata, sokkal inkább a tudatunknak van teste (mint eszköz). Tehát úgy is mondhatnám: "Nekem jelenleg egy XY éves, barna hajú, kék szemű testem van, de NEM én vagyok ez a test. Én a testet használó "tudat-lélek" vagyok.

A kábítószerek pedig szintén nem közvetlen a "lélekre" hatnak, hanem az agyra, ez vezet személyiségváltozáshoz.

A "lélekre" anyagi dolgok nem képesek hatni, mivel a lélek más minőségű -nem anyagi- természetű. A személyiségváltozást tehát az agyban történt változások okozzák, és nem a "lélek" változása.

Még valami: Tudományos tény, hogy az emberi testet alkotó összes sejt 7 évente kicserélődik. Persze nem egyszerre, hanem fokozatosan. Honnan vannak mégis emlékképei az embereknek 40-50, vagy még több év távlatából, ha mi csak puszta anyag volnánk?

A tudomány jelenlegi állása szerint ami az Ősrobbanás előtt volt semmiféle hatást nem gyakorolhatott az Ősrobbanás utáni eseményekre, ergo totálisan tökmindegy (: Az okára mennek rendesen a találgatások, van szó eltávolodó és közelítő bránokról, időben visszaható megfigyelésről, teknősökről, multiverzumokról és a mindenség elméletéről, ami matematikai leírást ad arra, hogy márpedig ennek pontosan így kellett történnie, máshogy nem lehetett volna. Ehhez kéne a gravitációt beleapplikálni a kvantumfizikába, ami jelenleg nemigen sikerül. Pedig még szuperhúrokkal is próbálkoztak. De még ráérünk.

"Tanulni, fejlődni tudjon". Na ez az, amit nagyon, de nagyon nem szeretek. A teleológia. Miszerint mindennek valami felsőbb célja van, és minden céltudatossággal történik. Az ilyen elméletek rendszerint végtelen egyenesekbe torkollnak, amik nem vezetnek sehova, ezáltal teljesen kezelhetetlenek. Miért kéne tanulni és fejlődni? Miért jó az? Mit érünk el vele? Mi a következő lépés? Miért nem lehet ezt máshogy?

Utána azt mondod, hogy a személyiség és a lélek tulajdonképpen két külön dolog, hiszen a fizikai behatások a testre, az agyra hatnak, nem a lélekre. Jó. Akkor mi a lélek? Számít abban, hogy én kedves vagyok, a másik meg bunkó? És ha sorozatos behatások következtében bunkóvá válok, akkor hol a lelkem? A lélek ezexerint el van zárva a fizikai behatásoktól, de akkor hogy tanulna? És akkor mi a személyiség?

A testből kilépős élményekhez még valami: aszondod lehet látni magadat a szoba másik feléből, ahogy vagy. Ha látsz, az azt jelenti, hogy egy receptorba beérkeznek a rólad visszaverődő fénysugarak, ezt valamivel feldolgozod, és rájössz, hogy az te vagy. Unalmas materialista dumának tűnhet, de nincs erre más ismert mechanizmus. Az, hogy te egy bizonyos szögből és távolságból látod magad, nem pedig máshonnan vagy éppen mindenhonnan, ugyancsak ezt erősíti meg. A fotonok az anyagi világ termékei, ahhoz, hogy érzékelni lehessen őket, kölcsönhatásba kell lépniük, azaz ütközniük valamivel, történetesen a "lelki szemeddel". Ha beleütköztek a lelki szemedbe, akkor nem a levegő atomjaiba és molekuláiba ütköztek bele, tehát "vagy". Ott vagy. Vagy legalábbis valami. A fizikától nem olyan könnyű elszakadni...

Ahhoz a 7 éves dologhoz: igen, hallottam róla, de az emlékeket pl. nem az egyes kis részek jegyzik meg, hanem több, vagy éppen az egész. Mielőtt egy neuron meghal, úgymond "elmondja" az utódjának, amit tud, ő meg továbbviszi a családi örökséget. Ha van egy asztalod, és először lecsavarozod az egyik lábát, majd könyvstócokkal helyettesíted, az asztal nem borult fel. Egymás után mindegyikkel megcsinálhatod, az asztal mégis asztal marad, és mozdulatlan. Vagy mondhatnám pl. a focicsapatokat is. A Manchester United 50 éve is MU volt, de azóta kb senki nincs meg abból a csapatból, mégis ugyanúgy hívják. A kulcs a fokozatosság.

A tanulási folyamat olyan mint a pálinkafőzés, ha már példáknál vagyunk. Az életed a cefre, és halálod után ebből párolódik le az eszenciája a sok év tapasztalatának. Ez részeddé válik, mindenki mást tapasztal, és mindenki mást hoz magával, ezért sem vagyunk egyformák.

A neuronok működését nem ismerem, nem vagyok agykutató, de ha így van ahogy írtad, akkor az is felvet pár kérdést, hogy agysejtek hogyan képesek erre az információ átadásra, azaz emlékképek közvetítésére, ha csak a fizikai/kémiai világ létezik. Átadnak egymásnak 2 szén, és egy hidrogén atomot, amiben kódolva van az hogy én 5 évesen elestem a bringámmal?

Hogy ez a "kívülről látom magam" hogy működik annak sem ismerem a fizikáját, de tény hogy megtörtént, és tény hogy nem voltam jelen fizikailag a nézőpontban. Ami még érdekes, hogy a testem érzete megvolt, azaz éreztem hogy van pl kezem, de nem láttam azt! Ha felemeltem az arcom elé, vagy bárhová, az érzés megvolt hogy ott a kezem, de látni nem láttam. Ennek akkor van ésszerű magyarázata? Hol voltak a fotonok, vagy ha nem volt "kéz" akkor miért éreztem? Na, ez az amikor megáll a tudomány, illetve talán csak a kvantumfizika megy tovább..

Én ebben az egész lelkes mizériában tényleg csak azt nem értem meg, hogy oké vannak még dolgokat amiket nem tud a tudomány megmagyarázni, de ezek voltak és lesznek is viszont haladunk és megfejtegetjük a dolgokat.

Ami viszont engem zavar, hogy ha valaki 'hisz' valamiben akkor az máris úgy magyaráz meg valamit amit nem értünk még teljesen, jelen esetben a tudatról alkotott képünket, hogy az egy fizikai 'sík'-on túli cucc és nem lehet másként leírni. Szóval az oké, hogy valaki nem ért valamihez az nem fogja megpróbálni azzal leírni a dolgokat, de attól még, hogy valamit nem tudunk nem kell mögé rakni valami légből kapott dolgot.

19:03

Ezzel csak annyi a baj, hogy nem én, hanem olyan kutatók (és nem sarlatánok) állítják, és állították, mint Freud, Jung, Maslow, Goswami, vagy Neumann János.

Vagy ők is hozzá nemértők, és maszlag a munkájuk?

Rajtuk kívül van még rengeteg kutató, akik azt mondják, hogy a tudatnak nincs semmiféle genetikai alapja, csak hát ezt kimondani a tudomány mai világában egyet jelent saját maguk elásásával.

Vagy ők is hozzá nemértők, és maszlag a munkájuk?

[link]

Van olyan kutató aki mégis megszólal a témában:

http://www.youtube.com/watch?v=NjQ9f4iS5TY -part1

http://www.youtube.com/watch?v=rFef3wYoBkI -part2

És mielőtt azt mondjátok hogy kik ezek a sarlatánok, aki a cikket írta:

[link]

És aki az interjúban megszólal:

[link]

Mindketten elismert kutatók, Goswami a "University of Oregon" elméleti fizikusa.