Mégis mi a franccal találkoztam? Rettegek és hitetlenkedek, de saját magamat a legnehezebb becsapni.
Sziasztok!
Először is leszögezném, hogy egy nagyon szkeptikus lány vagyok, egyszerűen kiröhögtem azokat, akik akár a horoszkópjukban hittek, de pár hónapja olyan furcsaságok történnek velem, amiket egyszerűen nem tudok megmagyarázni.
Úgy kezdődött, hogy a családdal és egy másik családdal, akik a barátaink elmentünk sielni egy kis Francia városba még február végén. Ebben a másik családban van egy nagyon jó barátnőm is, szinte minden időnket együtt töltöttük. Volt a városban egy kis kocsma, nagyon hangulatos hely, minden este bejöttünk ide, megittunk egy pohár bort és beszélgettünk. Egyik este odajött hozzánk egy fickó és elkezdtünk beszélgetni, kiderült, hogy angol, Londonból jött ide kikapcsolódni, nagyon jól elvoltunk, ugyan mi 20 évesek vagyunk, ő pedig olyan 26-30 között. Utána a fennmaradó pár napban még beszélgettünk, összejártunk, de ő egy nappal előttünk ment haza. Aztán amikor hazaértünk Pestre egyik reggel megláttam a buszmegállóban, odamentem hozzá, megkérdeztem, hogy miért van itt. Erre ő tökéletes magyarsággal elkezdett hozzám beszélni, közölte, hogy soha nem látott még, nem tudja, hogy ki vagyok. Megmutattam neki a telefonomon a közös képeinket, erre láthatóan megrémült és továbbállt. Tisztára lesokkolt a dolog, ahogy hazaértem írtam egy emailt a srácnak, aki szinte azonnal válaszolt, írta, hogy Londonban van. Aztán olyan egy hónapos keresgélés után megtaláltam a magyar fiút, írtam neki egy mailt, megkérdeztem, hogy találkozhatunk-e, ő beleegyezett. Amikor találkoztunk megkérdeztem tőle, hogy miért rettent meg annyira, erre olyat mondott, amitől szó szerint nem kaptam levegőt.
Közölte, hogy már többen is mentek oda az utcán, hogy találkoztak vele különböző külföldi helyeken és hogy milyen kedves volt, és ami a legelképesztőbb az egészben, hogy neki volt egy ikertesója, aki 6 éves korában meghalt egy családi nyaraláson. Mondta, hogy nézzek utána, tényleg megtaláltam a neten az adott cikket, Olaszországban nyaralt a család, a kisfiú vízbe fulladt.
Egyszerűen nem tudom, hogy mit gondoljak. Tegnap találkoztam vele, azóta sem dolgoztam fel a dolgot. Annyira hasonlítanak, hogy az elképesztő, ilyen véletlen már tényleg nincs. Úgy érzem, hogy megzakkanok, egyszerűen nem tud mit kezdeni ezzel az információval az agyam. Akárhányszor végiggondolom a dolgot, csak arra lyukadok ki, hogy az, akivel találkoztunk szellem, vagy valami halhatatlan dolog. Tudom. Idiótán hangzik, számomra is.
Azért írtam le ezt ide, hogy aki esetleg találkozott már vele az lépjen kapcsolatba velem. Az állítólagos neve George Woodstone vagy Woodstore volt, csak párszor mondta el és nem emlékszem. Magas, olyan 190 centi, szőke, kócos haja van, barna szeme. Akárhányszor találkoztunk a jobb csuklóján mindig volt egy barna, font karkötő. Ha esetleg láttátok, vagy történt már veletek hasonló dolog, írjatok.
Köszönöm, hogy végigolvastátok nem túl rövid beszámolómat.
Panna
,,Fel is hívtam sebtiben a magyar srácot, megkérdeztem, hogy volt-e az apukájának külföldön jogi ügye, erre közölte, hogy az anyukája mesélt valamiről, de nem nagyon fejtette ki. Kösz, mondom, mindegy... "
Ja igen emberek imádnának egy "elgurult a gyógyszerem" stílusú vadidegennek mindig a rendelkezésére állni mind telefonon mind neten, és biztos elmondanának ilyesmi dolgokat.
Igen, ez így már elfogadhatóbb hangnem...
Azt, hogy miért állt szóba velem, ne rajtam kérd számon. Gondolom szimpatikus vagyok neki, esetleg tetszem is neki, nem tudom... A lényeg, hogy beszélünk. És ha nem minden barátság egy első találkozással kezdődik, akkor hogyan?
Az alkotmányunkban (ha még van ilyenről szó) benne van, hogy a bírósági ügyek nem zárhatók el a társadalom elől. Ezért van, hogy te bemehetsz akármilyen tárgyalásra, akár ismered az ott lévőket, akár nem, ennek értelmében semmilyen jegyzőkönyv, bírósági jegyzet nem zárható el. Így ez a jegyzőkönyv sem...
Az hogy vájkálnék-e más életében az pedig az én dolgom... Nem fogom egy másik ember lelkivilágát saját magam elé helyezni, még akkor sem, ha az a másik szimpatikus nekem. Számomra most az az elsődleges szempont, hogy rájöjjek, hogy mi történik körülöttem, nem akarom hülyének érezni magam. Ennyi.
Azt pedig én egyszer sem mondtam, hogy szellem lenne a londoni, ezért van, hogy "londoninak" hívom és nem "A SZELLEMNEK"... ismét leszögezném. NEM HISZEK A SZELLEMEKBEN!
Köszönöm, hogy tudtál normális hangvételben is írni.
Az igen, szépen belejöttél. Ebből stílust kéne csinálni.
Ja, egyébként én még sosem láttam olyan könyvet, ami amolyan "fórum stílusban" íródott volna meg, de most eszembe jutott, hogy itt magát az eredeti alapanyagot össze lehetne vágni úgy, hogy a te hozzászólásaiddal meg néhány válasszal megfűszerezve ami érdekes és viszi előre a történetet.
Természetesen majd, túl leszel rajta és lezárod a dolgot végre.
Ja, egyébként a barátnődet még nem vontad be, akivel együtt síeltél és aki szintén ismeri az angolt.
üdv: gergő
Emberek, azért legyünk már kicsit többek annál, hogy csípőből elutasítunk bármit, ami szokatlan. Nem is gondolnátok, a világ mennyi ilyen dologból épül fel, szóval vegyétek le a szemellenzőt. Pl. el tudjátok azt képzelni, hogy egy kis cukros porra cseppentek egy kis folyadékot, és az felgyullad és szikrázik? Vagy hogy két színtelen löttyöt összeöntve valami sárga port kapunk? Nos, én csináltam mindkettőt, és ezek még az igen erősen lájtos dolgok.
Igen, lehet, hogy kamu az egész sztori, és akkor mivan? Mi egyedül a kérdezőre hagyatkozhatunk, az egyetlen amit tehetünk, hogy ellentmondást keresünk a történetében, de nincs jogunk (tudományosan jogunk, nem politikailag), hogy kijelentsük, hogy az márpedig meg sem történt. Se ahhoz, hogy márpedig megtörtént. Mint válaszoló, nem vagyok felelősségre vonható, sem kinevethető, ha ezt elhittem, hiszen nem volt olyan ok, ami miatt nem kellett volna. Az eset szokatlansága nem ilyen ok (: Jó tudós módjára, ameddig esély van rá, hogy a sztori igaz, kutakodni kell, ki tudja, mit fedezünk fel. A végkövetkeztetést pedig az elért eredményhez kell igazítani. Aztán ha a végén kiderül, hogy az egész csak mese, vagy könyvíráshoz kellett? Játszottunk egy jót! Gondolkodtunk, izgultunk, beszélgettünk más emberekkel, egyszóval semmit nem vesztettünk. Sőt, ha tényleg könyvhöz kell, még örülök is, hogy segíthettem :D Ha meg a kérdező röhög rajtunk, hogy "háhá, elhitték", azzal csak a saját szegénységi bizonyítványát váltaná ki (:
Nekem szélesek a világom határai, és örülök neki. Egy ilyen simán belefér. Na meg úgysem attól függ az egész, hogy én igaznak vagy hamisnak ítélem. A dolgok leszarják mit gondolsz. A bezárkózott emberekkel pedig sokra még nem jutottunk :P
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!