Miért szökik könny a szemembe, bizsereg a homlokom és libabőrös leszek, ha valaki démonokról vagy szellemekről beszél?

Ezt nevezik beképzelésnek. Azt mondod, hogy nem hiszel benne, de valójában ott mocorog benned a dolog, és tudat alatt igenis azt akarod hallani, hogy téged szellemek és démonok vesznek körül és ettől különleges vagy.

Most jön az, hogy "nem, ez nem igaz", mert ezt a világért sem vallanád be magadnak, de hidd el, így van - és ezt most nem bántásból mondom, még csak hülyének sem nézlek.

Tudtad, hogy a legtöbb szellemet a tizenévesek "érzékelik?" Épp azért, mert különlegesnek szeretnék érezni magukat, s bemagyarázzák, hogy őket titkos energia veszi körül :) Nincs ezzel baj, csak te kérdeztél, én meg tudatosítottam benned :)

Hát... tulajdonképpen igen. Kicsit olyan, mint a hypochondria: az embernek valójában semmi baja, de beképzeli, hogy ő beteg és épp ezért elkezdenek rajta megmutatkozni a tünetek.

Nyilván továbbra sem ezt akartad hallani, hanem valami olyat, hogy egy elhunyt papnő reinkarnációja vagy, akit feláldoztak a világ megmentéséért vagy hasonlók... na, én is képzelegtem ilyenekről anno, ezért mondom, hogy nem gáz. Csak tudni kell szembenézni azzal, hogy nem ettől lesz valaki különleges...