Sokan mondják, hogy nem léteznek túlvilági lények. De mi van ha mégis?

Léteznek.

Alapesetben nem háborgatják az embereket. A baj akkor van, ha valaki nemcsak, hogy elhiszi a létezésüket, de elkezd elmenni abba az irányba, hogy valamiféle bizonyságot, megtapasztalást szerezzen velük kapcsolatban.

Az emberek egy jelentős része példáúl valamiféle tudatmódosító szerrel próbálkozik és most a szexet is ide sorolnám.

Amikor a testünk természetellenes boldogságot tapasztal meg, nem átlagosat, akkor azzal akaratlanul is ajtókat nyitunk ki. Ennek az érzésnek szabályosan illata van, mely vonzza ezeket az erőket. Ők az élőkből táplálkoznak. De ez , hogy táplálkoznak nem a legjobb szó, mert éhen halni nem tudnak. Inkább nasiznak az élők energiáiból, érzéseiből.

Számtalan módja van a megidézésüknek, ritka, amikor fizikai formában megjelennek. De mondom, valamiféle olyan állapotra harapnak rá, amely eltér a megszokottól. Valakinek a halála is kiválthat ilyet. Az érintettek hallják az elhunyt lépéseit és hasonlók. Tárgyak mozdúlnak meg. De az elhunyt az pihen, az nem járkál a folyosókon, nem mozgat tárgyakat. Az pihen. Ami a tárgyakat mozgatja, az valamiféle entitás, ami megérezte a normálistól meredeken eltérő lelkiállapotot. Az képes manipulálni egy-egy tárgyra ható erőket, hogy az érintettet megerősítse, hogy itt valami rendkívüli történik.

Az pedig elkezdi kutatni az okkult témákat és már magával a kutatással is megnyithat kapukat.

Egyxébként én is megnyitok ezzel a néhány mondatommal itt-ott egy egy olvasó közelében néhány kaput. De ez normális, ettől nem kell megriadni.

Ezek az erők ugyanis mind alá vannak rendelve a végtelennel bírónak, akit nevezhetünk Istennek. Nevezhetjük Jézusnak, az még jobb, de a legjobb, ha az ember megérti, megismeri Jézust és hogy hogyan van az, hogy Ő az Isten.

Ez oltalom a leeső tárgyakkal szemben.

Erre az oltalomra pedig szükség is van, mert viszonylag ritka az Amityvill-i jelenség. A gyakori az, hogy ezek az erők az öngyilkosság határára sodorják akarva-akaratlanúl az érintett embereket. önpusztításba hajszolják őket, hogy még egyszer újra érezzék annak a lelki nasinak az ízét.

Az életem során én is tapasztaltam ilyen jelenségeket. Láttam ördögökkel cimborálót is, akinek volt ereje. Én azért csak távol maradtam tőle, de még engem is sikerült egy időre az irányításuk alá vonni ezeknek az erőknek. Bámulatos, ahogyan rejtőzködnek láthatatlanul és alkalmas pillanatban ráakaszkodnak egy emberre. Az emberek nem nagyon szoktak ezekről beszélni. Valahol érzik, hogy már a róluk való beszélgetés is képes megidézni őket. Igyekszem én is óvatosan fogalmazni, hogy lehető legkevesebb olvasónál nyíljon meg ilyen kapu. Azért is írom ilyen terjedelmesre a válaszomat.

Könyvet lehetne írni róluk és a felbukkanásukról. A legrosszabb mindközűl az, amelyik Jézusnak adja ki magát, noha ő nem az igazi Jézus. Az ilyenekre hallgatva egyesek szektákat hoznak létre. Pedig az igazi Jézus csak a Bibliából ismerhető meg kitartó keresés útján. Csak ezek a lények inkább fáradtságot bocsátanak az emberre, nehogy már hozzáférjenek ahhoz a tudáshoz, ismertséghez, mely oltalmat nyújt ellenük.

Remélem tudtam segíteni megválaszolni a kérdést.

És még egyszer: Ezek mind léteznek!

"Nem veszekedni akarok, de bíztos, hogy most lesznek olyanok, akik mondják, hogy ez skizofréniás, epilepsziás tünet."

Nem veszekedés kedvéért mondom én sem, csak a tény és valóság kedvéért. Magam is ismerek vagy ismertem korábban néhány "látomásos" embert.

Teljesen egyértelmű, hogy szellemileg nem ép az ember, azért vannak neki látomásai. Hiszen arról van adott esetben "papírja is", orvosi diagnózisa, vagy épp gyógyszere, ami elmulasztja neki a lényeket, amit lát.

De aki ebben benne van, az agyában "elmozdult valami" (képletesen), nyilván soha nem fogja belátni, hogy ezeket csak ő látja, más nem látja.

Csak a hiszti, a sértettség van belőle, de ezzel csak azt érik el, hogy a szemébe nem mondják, csak a háta mögött tartják bolondnak, súgnak össze róla az emberek.

De ez miért jobb neki, csak önbecsapás. Nem fogadja el a józan többség, józan véleményét, pedig inkább bevenné a gyógyszereit vagy íratna fel jobbat, ha az egyik nem mulasztja el a "lényeket".