A történtek után hihetek még a tudományos/ logikus földi magyarázatokban?

Kérdezőnek írom!

Továbbra is azt tartom célravezetőnek, hogy a saját érzékeléseidnek higgy!

Nincs is más lehetőség!

A másik amire felhívom a figyelmedet.

A Nagy Levinen és rajtam kívül senki nem vállalta a véleményét, elbújtak a névtelenségbe.

Csupa anoním.

Pedig még a névvel megírt válaszokról sem tudjuk, hogy valójában ki van mögöttük.

Mi van ezekkel az emberekkel?

Mitől félnek?

Nem volt kedvem válaszolni,mert láthatóan nem erre az oldalvéleményre vagy kíváncsi,de mivel ebben a kategóriában évek óta nem született értelmes kérdés és nagyrészt csak a trollok etetik egymást, (és még baromira rá is érek),inkább leírom a saját sztorimat..

Imádom a temetőket,mert mindegyiknek saját történelme,mély csöndje és sötét méltósága van..halhatatlan örök szépség és emlékeztető terápia,de ebbe nem megyek bele..

Szóval kb. 8 évvel ezelőtt Rákoskeresztúri Új-köztemetőben sétálgatok amikor egyszer csak azt érzem,hogy nem vagyok egyedül és jön utánam valaki (senki nem volt a közelemben)..

Ráfordulok egy hátsó eldugott kis földesútra,ahol mindig kinézek magamnak egy régi mohás sírt..onnan zavartalanul figyelhetem a mókusokat,macskákat,őzeket,vagy néha csak fényképezek..Tehát sétáltam azon mélázva,hogy a szellemek biztos itt vannak körülöttem,csak nem látom őket,amikor hirtelen egy kétségbeesett női hangot hallok, hogy "Segíts!"...Azonnal körbeforogtam percekig fülelve,de semmi..

Ahogy elhaladtam egy viszonylag elhagyatott de tisztán tartott sír mellett megláttam,hogy egy 40 körüli nő ott ül rajta,amikor pedig meglátott szinte repült felém...Iszonyat megijedtem,látta is rajtam,hogy teljesen lefagytam..

Akkor megszólalt és a hátam mögötti férfit kérdezte, hogy "Hogy Hívják?"..

-(itt egy férfi hang mondta neki a nevem)

Én meg még mindig nem láttam senkit magam mögött,csak a hangját hallottam halálrafagyva...

A nő felém fordult és azt kérdezte: "Nem tudsz segíteni?"

Gondoltam biztosan az átkelésre gondol,mert a vegetálás nem egy létforma..Mondtam neki,hogy "Sajnos nem..",majd gyorsan nyúlcipőt húztam..

Sajnáltam őt,de semmit nem tehettem érte én ebben nem vagyok kompetens..

Következő alkalommal viszont már haza is kísért valaki..Épphogy hazaértem a temetőből egyszercsak ott állt mellettem a szobámban egy férfi (fekete öltönyben,mintha a temetésén lenne)..figyelte, hogy mit csinálok a gépemen,a hátamon is felállt a szőr..

Egyszercsak nyílott egy ajtó a saját szobám ajtaján -tudom,hogy ez neked hülyén hangzik,de valaki odaátról kinyitotta miközben a fizikai ajtóm csukva maradt- és benézett rajta egy másik szürke fazon..

Kérdezte tőle,hogy "Nem akarsz hazamenni?"

"De igen,szeretnék"...Akkor gyere...és már mentek is,az ajtóm becsukódott én pedig ott maradtam nagyokat pislogva,azóta is hápogva...

Szóval a kérdésedre kérdéssel válaszolnék.Te akarsz hinni a logikus verzióban?

Mert az dönti el,de csak ha a kétségektől mentesen kisimult háborgó lelked valódi bizonyosságként éli meg..

Ha kizárod a lehetséges szóba jöhető magyarázatokat,vagy az első oldalon kommentelők agymenéseit,mint a hallucináció,éberálom,légszennyezés,kénes talajszivárgás,vagy az alvási bénulás (gyanítom megemlítetted volna,ha nem tudtál volna mozogni..de a szalmonellás tojásrántotta és a délibáb a kedvencem),

..akkor tehát marad az abszolút logikus következtetés,hogy az autód hátsó ülésén hazafuvaroztál valakit aki meghallotta a róla szóló eszmecserét és utolsó reménysugárként belédkapaszkodott,hátha te majd segítesz neki..

Aki valószínűleg még mindig ott van körülötted...De hogy fog visszajutni szerencsétlen?...helyhez vannak kötve..

Kieg: A szellemek nem "lebegnek",hanem a lábukon járnak.A fizikai hallálal ugyanis az ember hármas testtudatából még marad 2..

Bocs a regényért, szép álmokat :)