Milyen tudományos magyarázatok léteznek az emberi befolyásolhatóság/szekták okára/működésére?

Szerintem arrol van szó, hogy minden világnézet es hitrendszer szubjektiv hiedelmeken alapul, amik kollektivek termeszetesen.

Erről az emberek meggyőzhetök az által, hogy gyerek koruktol fogva azonosulnak a közösségük világnézetével. Vagy valamilyen krizis vagy nyomás hatására más vàlaszokat keresnek

Ezek után, akik nem a mi szubjektív világnézetúnkel azonosulnak, azokat szektásnak, agymosotnak tekintjük és ők is minket.

Tehát ez egyszerüen az emberi természet következménye.

Valojaban nincsenek a szekták es mi. A többség se más ilyen szempontbol csak erősebb a tarsadalmi konszenzus az ő "normalitasat" illetően.

Nem vagyok szilárdan meggyőződve, hogy egy "szektában"(mit is ertunk ez alatt?) több az alkoholista, szexuisan bántalmazot, anyagilag kizsákmányolt mint azon kivúl. Ismerek kiegyensúlyozot hitgyuliseket, akiknek rendezet élete van, figyelnek a családjukra, egeszsegukra és ne gondold, hogy az élet gyakorlati reszéhez butábbak.

Az embereket befolyasolják a politikusok, reklámok es sok dolog.

Csak azt mondom, hogy nem biztos hogy ez a vizvasztó ezekbe.

Valami olyat kínálnak, amire az embernek szüksége van. Megnyugvást, reményt, biztonságérzetet, egy közösséget, válaszokat az élet nagy kérdéseire, stb. Az ember pedig sokszor hajlamos érzelmi, és nem racionális alapon döntést hozni, pláne ilyen helyzetben, amikor tényleg egy komoly igényét elégítik ki.

Onnantól pedig, hogy érzelmi alapon csatlakozott egy csoporthoz, a ragaszkodás is érzelmi lesz, ahogy a reakció is arra, ha valaki a csoportja ellen beszél. Mert az az egzisztenciájának a részévé vált, így annak megkérdőjelezése lényegében önmaga megkérdőjelezését is jelentené. Ami félelmetes, de minimum kényelmetlen, sokan nem akarnak ilyesmibe belemenni. Hacsak rá nem kényszeríti őket valami trauma, csalódás a csoportban, vagy hasonló.

Hogy egyesek mivel manipulálják az embert, azt már csoportja válogatja. Célozhatják direkt a nehéz helyzetben lévőket, megoldást ígérve. Vadászhatnak kifejezetten a magányosokra, közösséget ajánlva. Vagy akár mint egy jó marketinges, elhitethetik veled hogy van valami gond az életedben, amikre természetesen csakis ők kínálnak valódi megoldást. A vallási szekták jellemzően ezen az alapon működnek.

Ez majdnem olyan mint a fizika fejlődése és megértése.

Jött Newton és adott egy összetett világképet amiről azt hitték végleges és mindent megmagyaráz.

Aztán problémák voltak vele. Jött Einstein és adott egy jobbat ami megmagyarázta a problémák nagy részét.

Jöttek többen akik ebből meg levezették és kidolgozták a quantum elméletet és abból még több problémát lehetett megérteni megmagyarázni.

Mostanság megint az van hogy már ez sem magyaráz meg mindent és egyre több tudós mondja azt hogy valószínű ez sem a végleges elmélet mindenre, lesz majd újabb.

Nos szerintem az emberek is ilyenek, az őket körülvevő világot egy bizonyos általuk elért szinten értik meg. Lehet hogy megragadtak ott mert nem elég képzettek nem elég tanultak hogy tovább lépjenek.

Minden ilyen szinten egy klikket alkotnak ha találkoznak egymással és a saját dogmáikat fújják próbálják erőltetni másokra. (Egyeske képesek tovább fejlődni tovább lépni a valósághoz közelebb álló megértésbe átmenni, ilyenkor elhagyja a klikkjét és a következőbe lép át.)

Persze azok akik magasabb szinten értették meg az őket körülvevő dolgokat ha úgy tetszik a valósághoz a legközelebb állnak azok egyre kevésbé erőltetik másokra amit tudnak, próbálkoznak, segítenek de jellemzően nem agresszívan.

A skála másik vége viszont akik a legkevésbé értik azt ami körülveszi őket inkább jellemző az egresszív viselkedés a társadalmi normák felülírása. (Lásd vallási szekták.)

Tehát ha a másokra erőltetés egy agresszív minden normalitást felülíró erőltetésbe megy át akkor beszélhetünk szektákról.

Ha pedig egy ilyen klikk a hatalmat veszi át valahol azt rémuralomnak, terrornak, diktatúrának szokás megnevezni. (Tálibok, Iszlám állam, Pol Pot rezsim, Idi Amin rémuralma...)

Tehát véleményem szerint minden viselkedés mögött az egyén által elért világ megértési szint áll, az meg egyenes arányban van a megszerzett tudással, a tanultsággal.

(Nem véletlen hogy a tudósok közt nagyon kevés a mélyen vallásos hívő akármilyen vallásról is legyen szó. De ugyanilyen arányban kevesebb a tébolyult öldöklésbe kezdő is. Az igazán intelligens sorozat gyilkosokból is elvétve akadt csak 1-2.)

Most akkor lehet fujjolni: De minél butább valaki annál hiszékenyebb annál félrevezethetőbb hiszen nincs kialakult sziklaszilárd világképe amiben jól megérti a világot és amiben biztos támpontot talál ha valaki próbálkozik.

És annál hamarabb fog valamilyen fanatizmushoz vagy szektához is csatlakozni.

Így lehet (lehúzni) eladni is valakinek 200 k -ért egy sima párnát mert elhiszi hogy meggátolja, távol tartja az akármit is...ha lett volna annyi belátása a világra...ha odafigyelt volna annó az iskolában...akkor nem hinné el.

#6 jól közelíti meg a dolgot. A tudás és müveltség, széleslátókörüség, több tapasztalat magával hozza azt, hogy az ember egyre több dolgot megkérdöjelez, amiröl nem tud semmit arról is igyekszik több forrásból tájékozódni, és nem hisz el rögtön akármit fenntartások nélkül.

A kevésbé tanult embereket föleg olyan témákban lehet "szektásítani", amiröl halvány fogalmuk sincs. Az is jól megfigyelhetö, hogy a kevés tudású emberek sokkal okoskodóbbak, mint a tanultak. Sokkal inkább ragaszkodnak ahhoz a véleményhez, amit az általuk választott, nekik szimpatikus ember hangoztat, de legtöbbször nem tudják megmagyarázni sem, mert nem is értik. Ha utána olvasnának sem értenék meg, így "pánikszerüen" védik a véleményüket. Ez jól látható, mikor felteszel a témáról egy mélyebb szintü kérdést. Olyankor kicsit elgondolkodnak, nem tudnak mit válaszolni, felismerik hogy egy sötét szobába nyitottál be, és úgymond tématereléssel ismételgetik azt, amit hisznek.

Ezek az emberek érzelmileg könnyen befolyásolhatóak, és a legtöbb manipuláció pont erre megy rá, ahogy #4 írja.

Azt is észre vettem, hogy ha az ember valamit egyszer elhisz, a magáévá teszi, onnantól nagyon nehéz kibillenteni, legtöbbször csak saját tapasztalat/csalódás esetén változik a véleménye, és minél tanulatlanabb valaki annál együgyübb, annál kevésbé nyitott egy altarnatív megoldásra, annál inkább ragaszkodik szó szerint az elöírásokhoz. Példának megemlítem a Bibliát, amit rengetegen olvasnak, és nagyon sokan szó szerint értelmezik, nem képesek átültetni a valós életükbe, hanem inkább a saját életüket próbálják ahhoz igazítani.

A kérdező alapproblémája, hogy összekeveri a tudományt az emberi cselekvéssel. A #6 alapvetően igaz. Csak kevés.

Az ember, mint minden élőlény, evolúciósan rendelkezik ösztönnel, ezek az alapvető életfeltételekhez szükségesek. Minden élőlény védekezik az agresszió ellen, egyedül az embert befolyásolják ebben ismeretei. De szélsőséges esetekben ugyanazt teszi, amit a fejlettebb állatok.

Ugyanakkor az ember, mint gondolkodó lény, tervez, és van néhány tulajdonsága, ami az állatnak nincs (ilyen fokon): kíváncsiság, tudásvágy, lustaság, sikerorientáltság, versenyösztön például.

A versenyösztön kiváltja, hogy rájöjj, élhetsz másoknál jobban. szélsőséges esetben azt is, élhetsz mások rovására jobban. De az ember társas lény is, ebből következik a csoportértéknek az egyéni érték elé helyezése. Az embert a kíváncsisága és tapasztalata alakítja olyanná, amilyen. Főleg az élete első szakaszában ért hatások. Ezek határozzák meg, a sok egymásnak ellentmondó tulajdonság közül melyek lesznek dominánsabbak, és melyik mennyire meghatározó.

Példa. A gyerek soha nem kezelheti le a szüleit. Gyakran megteszi ugyan, de erős lelkismeret furdalása lesz és mindig kompenzál, akár tudat alatt. Ha a szülei verték, lelkileg nyomorították, szélsőséges esetben két útja lesz. 1. nyomorult, félő, rettegő, sikertelen ember, azt "tanulta" a világbántja, húzza meg magát. 2. diktátor típusú önző és mohó ember, aki állandó harcban áll a világgal (elvégre a szüleivel nem lehet - őket megtestesíti a többi, a világ), és azt hiszi, a gyerekkori hiány pótolható, pedig nem.

Az így formálódó embert aztán ezek az emóciók és az agyának a működése határozzák meg. Az agy alapvetően asszociatív, és jobban szereti a számára értékes dolgot az ellenszenvesnél. Ezeket a korábbi tapasztalatai alakítják, és rendkívül sokfélék. Alapvetően kétféle módon gondolkodik az agy. A fő elem a gyors működés, az új ismeret azonnal asszociatív képzetet kelt a meglévőkből, ha ez jó, akkor befogadja, magáévá teszi és mint kellemes élményt éli meg. Ha rossz, bekerül az ellenszenvesek csoportjába. A valóságtartalom nem számít. Aztán - esetleg - ha van ok és lehetőség, elindul a lassú. lusta agy, az értelemző, elemző, megfontoló. Vizsgálja az új ismeretet, és felülbírál, h ez megtörténik, ez az erősebb. Csakhogy ehhez korábbi tanulás kell, hogy működésbe lépje. És elég sok ismeret, különben az elemzésnek lőttek. Van szakirodalom erről, sok, példaként az elmélet megalkotója, a Nobel díjas Kahneman: Gyors és lassú gondolkodás.

A szekta elnevezés nem véletlenül pejoratív. Olyan ember hozta létre, aki alapvetően az emberek kifosztásából akar jól élni, uralkodó típus és okos. Az ilyen ember tudja, sokféle ember van, és az ő csoportja minél sokszínűbb, annál ártatlanabbnak tűnik (nem lóg ki a sorból irritáló módon). A többséget abszolút függővé teszi. Lelki és fizikai kifosztásuk sokféle és nagyon eltérő mértékű, mert tudja, egy minimális élettér nélkül az ember támadni fog. Felméri, kinek mekkora kell, és annyit megkap. És lehetnek ott független gondolkodók is, a vízválasztó az, a cselekvés irányul-e a hatalma ellen, vagy sem. Ha nem, teljes szabadsága. Ha igen, és egy korlátot is átlép, pusztulnia kell. Ez képletes, az elüldözéstől a fizikai megsemmisítésig bármi. Csak persze az utóbbi nem ott, nem úgy, vagy véletlen vagy az áldozat hibája.

A módszer az előbb említett manipuláció. Ugyanis aki téveszmét magáévá tesz, attól többé nem szabadul. Mert mindenekelőtt önmagának kéne bevallania, manipulálható, mégpedig szinte bárhogy. na most, azt még kezeli az ember valahogy, ha a többi hülyének nézi, és vannak sorstársai azaz "barátai". Na de saját magamat hogy tartsam hülyének?