Egy vámpír lelkileg hogyan dolgozza fel azt, amikor a hosszú élete miatt végig kell néznie a kultúrája/civilizációja elenyészését és az anyanyelve kihalását? Meggyászolják a kultúrát, amibe születtek?
Tehát pl. ha az ókori Rómában élt. Oké, vannak írásos emlékek, de a legtöbb dolog elveszett. A latin nyelv kiejtése is megváltozott, senki sem tudja, hogy hogyan beszélték az ókorban, talán csak néhány halhatatlan és előző életére tisztán emlékezőt leszámítva.
Az ilyesmit hogyan emésztik meg a vámpírok?
Már olvastam, néztem és nézem a sorozatot is. De ott ez a probléma nem igazán merül fel. Oké, már nem a francia a fő nyelv az Egyesült Államokban, de attól még a francia kultúra és nyelv nem tűnt el.
Talán a nagyon ősi vámpírok esetében, mint Marius... De 30+ euró az antikváriumban egy folytatás ára.
"De ott ez a probléma nem igazán merül fel."
. Mert lehet, hogy ez nem is probléma.
A film egyik emlékezetes jelenete, amikor Louis több mint 100 év után újra látja a napfelkeltét a filmeknek köszönhetően. Tehát az újdonságokat is tudta értékelni.
Meg valahogy New Orleans mindig ugyanolyan maradt.
6. Nekem sem tetszik feltétlenül minden benne. De ha már "ugyanazt" a történetet kell figyelemmel kísérnem újra, akkor szerintem jó, ha nem betűről betűre ugyanaz, hanem ad hozzá valami újat. Főleg a második évadnál érzem, hogy ez jót tesz a sztorinak.
7. Ebbe nem gondoltam bele. Bár lehet azért, mert még én sem láttam soha a napfelkeltét, habár ember vagyok, és nem is éreztem soha, hogy hiányozna a Nap. Idén már sikerült leégnem, szóval eléggé utálom a napfényt.
De elismerem, hogy jó párhuzam, ami nem jutott volna eszembe.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!