Miért keltem fel az éjjel közepén halálfélelemmel?

Hasonló jelenség, mint az alvásparalízis, csak a bénulás nélkül. Sokféle formában jelentkezhet. Ez is hasonló álom-ébrenlét összemosódás, mint a paralízis, csak legalább volt esélyed menekülni.

A mindennapi életedben nincs véletlenül egy szokványosnál nagyobb stresszforrás? Valami, ami szorongást okoz? Nem biztos, hogy észreveszed a szorongást, amíg az éber életedben meg nem jelenik. Általában álomban, az alvásoddal kapcsolatban előbb jelentkezik.

Vannak, akik érzékenyebbek és megérzik pl. a szellemek jelenlétét, ezek alapján nem biztos, hogy az volt, de nincs kizárva…

Mindenesetre ha legközelebb is rádjön ez az érzés, kérd meg szépen, hogy távozzon el, ez többnyire beválik.

Ami félelmet kelt, ahhoz igazán nem jó ötlet hozzászólni. Legalább is amíg valaki nem tudja hogyan kell.

A kérdező esete nem kifejezetten szellemi jelenlétre utal, de még ha nincs is ott semmi, jobb nem arrafelé fordítani a tudatot, ahonnan fenyegetést érzünk.

Szerintem amit a kérdező csinált, az teljesen jó megoldás. Biztonságérzetet keltő környezetet teremtett, és abban aludt.

Szerintem olyan horribilis rémálmod volt, ami felriasztott, és már abban a pillanatban elfelejtetted, hogy mitől is féltél, de tudtad, hogy történt valami.

Én amikor nem emlékszem az álmaimra, napközben néha beugranak belőle foszlányok, mindentől függetlenül és nem tudom semmihez sem kötni, soha nem jut eszembe a kontextus, csak tudom, hogy ezt láttam vagy hallottam vagy megtörtént álmomban.

Nekem volt egy nagyon hasonló esetem. Csak emlékszem az álmomra is: valami sátánista féle fiatal férfi követett egy épületben, meg akart ölni. De odabent sokan voltak, valami nagy középület volt, talán hotel vagy irodaház.. Ilyesmi... Szóval a tömeg miatt nem ért utol és közben fel is ébredtem. Maga az álom csak ennyi volt. Nem is féltem közben különösebben, de amit felébredtem, tisztán éreztem valami fenyegető jelenlétet, olyan érzés volt, mintha az üldözőmet "áthoztam" volna az álomból, csak épp fizikailag nem látható formában. Hajnal 2-3 között volt, de nem bírtam odabent megmaradni. Tél volt, jég, mínuszok, én meg papucsban, pizsamában kirongyoltam a lépcsőházba (társasház) és az ajtó előtt dekkoltam hajnal 6-ig. Kifele menet felkapcsoltam minden lámpát, tv-t. Amugy meg a konyhában fura kopogások hallatszódtak. Igaz, előtte való nap vizet tisztítottak, lehetett a csőben maradt levegő, de érdekes, hogy napközben kussban volt.

Szóval valami hajnal 6- ra enyhült csak a fenyegető érzés meg a jelenlét érzése. Hát pedig az alatt a pár óra alatt ugyancsak kitisztult a tudatom. Szóval nem is hasonlítanám a paralizishez. Bár nálam gyakran van hasonló, csak nem mindig fajul odáig a dolog, hogy a házból is hanyatt homlok kimeneküljek.