Mit szimbolizálnak a tibeti-mongol buddhizmus magas tantráihoz köthető szörnyű, haragos, erőszakos vagy vágyaktól túlfűtött szellemei/istenei?
Haragvó és erőszakos istenségek/szellemek:
A vérszínű, Kálihoz hasonlóan a vért koponyából ivó Vadzsrajógini:
Szexuális egyesülésben lévő vagy csak egyszerűen egymás iránt vágyakozó istenségek:
Hogy férhetnek bele mindezek a buddhizmus elveibe? Mit szimbolizálnak?
Valahol mintha azt olvastam volna, hogy a haragos istenség egy buddha, bódhiszattva vagy más békés és jóságos lény, aki direkt ölt ilyen brutális külsőt, hogy így vezesse a megvilágosodásra a hívőket, gyakorlókat. Mégis miért vezetné ezzel a megvilágosodásra?
A vadzsrajána buddhizmus tibeti-mongol formája támogat vallási célú erőszakot, haragot, vágyat, gőgöt stb.? Ezek nem olyan dolgok, amiket le kell győzni a megvilágosodáshoz?
A hozzájuk kapcsolt tulajdonságot testesítik meg. Illetve annak a tulajdonságnak a végletesen aktív oldalát. Emellett egy magasabb rendű déva egyik tulajdonságát is megtestesítik. Káli például Shiva egyik avatárja.
Az adott tulajdonság megtestesülésén túl ennek a tulajdonságnak az erényes voltát is megtestesítik. A haragvó istenek többnyire valami nemesnek a védelmében erőszakosak.
A tibeti buddhizmusról tudni kell, hogy nem tiszta buddhizmus, hanem a tibeti sámánizmussal keveredő, erősen ezoterikus irányzat, ezért férnek össze az ilyen látszólagos ellentmondások. A buddhizmusról, és az elődvallásáról, a hinduizmusról is tudni kell, hogy ezek az isteneket is teremtménynek, halandónak, és tökéletlennek tartják, amelyek csak megnyilvánulásai a valódi istenség, vagy az általa létrehozott világ valamely tulajdonságának. Az erőszak például a pusztulás, és pusztítás szükségességének alacsonyabb, tökéletlen megtestesülése. Az istenekről úgy tartják, hogy noha számukra könnyebb lenne elérni a megvilágosodást, mégsem képesek rá úgy, mint az emberek, mert nem szenvednek annyit, nem nélkülöznek, ezért nincs, ami motiválja őket a szabadulásra. Emellett szeretik a hatalmat, amit a náluk alacsonyabbak fölött gyakorolnak, és szeretik az emberek vallási imádatát. Előfordul, hogy egy-egy történetben maguk az istenek igyekeznek egy embert letéríteni a megvilágosodáshoz vezető útról, nehogy elveszítsenek egy lényt, akin uralkodnak. Ugyanakkor a megfelelő tiszteletük szintén elvezet a megvilágosodáshoz. Ha nem mondjuk Vishnut, hanem Vishnun keresztül a benne megtestesült Ísvarát, benne pedig a mindenséget alkotó Brahmant látják, és imádják, akkor ez közelebb viszi őket a megszabaduláshoz. Ugyanígy, ha a haragvó istenben nem a haragvó istent látják, hanem Shivát, akiben pedig a Brahmant, akkor ez is közelebb visz a megvilágosodáshoz. Viszont a karma tan is ott van, az ember nem "utánozhatja" ezeket az isteneket, nem veheti őket mintának az életben. Ugyanígy az adott isten is karmát halmoz a tetteivel, még ha nemes célért is erőszakos.
Olyan isteneket is ismernek egyes buddhista irányzatok, akik felemelkedtek a buddhaságig. De ezek többnyire a könyörületes istenek, és istennők közül kerülnek ki.
Az istenek nem mind buddhák, de mivel a buddhák visszatérnek a Brahmanba, ezért ők is megtestesülnek a haragvó istenekben bizonyos értelemben.
Az asurák ellen harcoló, a világot védelmező dévákat is harcos, haragvó alakban ábrázolják.
Végeredményben ezek csak emberi ábrázolásai elvont fogalmaknak, aminek vagy az ember ad személyiséget, vagy pedig olyan ember számára megismerhetetlen formával bíró szellemek, amik ezeknek az elvont fogalmaknak, tulajdonságoknak a megtestesülései.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!