Mi értelme van az Istennő-kultusznak, illetve az ehhez köthető spiritualitásnak?

#10.

Ezek az istenek a Rigvéda korában is léteztek! XD A Rigvéda a legrégebbi védikus gyűjtemény. Brahman pedig minden semleges nemű és személytelen Legfelsőbb volt.

A hinduizmus őse a védikus vallás, az Upanisádok óta hívjuk hinduizmusnak.

A zsidó vallás a babiloni fogság körül alakult ki. Előtte izraelita vallás vagy jahvizmus, azelőtt még héber kultuszok/vallások.

Abszolút patriarchális korban alakult ki. Patriarchálisak voltak eleve az ilyen nomád törzsek. Pátriárkák, próféták stb. Bár voltak matriarchák és prófétanők is, de sokkal kisebb jelentőségűek voltak.

A papság viszont apai ágon öröklődik.

Hol van a Héber Bibliában női istenkép? XDDD A legrégebbi írások a Tórában, a történeti könyvekben és a prófétákban vannak. Az egyik legrégebbi szöveg a Jákob áldása, amiben Jákob pátriárka áldja meg a fiait, a törzsek ősatyjait, illetve a férfi alakban megtestesített törzseket.

Mivel a babiloni fogság előtt az izraeliták és héberek nem voltak szigorú monoteisták, hanem monolatristák, előtte meg henoteisták, így hitték más népek istennőiben is, de a saját Istenük, nemzeti/törzsi istenük soha nem volt nő. Akkor már inkább kezdetben férfi és férfias Isten volt, bár hosszú időn át a mai napig androvűnnek tekintik. Soha nem ábrázolták, nincs rá egyértelmű régészeti bizonyíték. Más isteneket viszont ábrázoltak.

Olvasgass inkább!!! XD

[link]

Tudományos kifejezésekről írtam az indiai vallás történelmi rétegeihez. A vallástudósok és történészek nevezik így. Történelmi védikus vallás kb. az Upanisádok kora előtt, utána hinduizmus, amiből közvetlenül utána kifejlődött a buddhizmus és a dzsainizmus.

Nem. XD A Tóra négy forrásra osztható, plusz pár kisebb nagyon ősi szöveghagyományokból (pl. Mirjám és Mózes éneke a Nád-tenger mellett, ami kb. a Kr. e. (10-)11-13. századra datálható, valószínűleg még nomád emlék). A fő források kozül a J forrás a legrégebbi. Sokak szerint van egy J1 és egy J2 forrás is. Előbbi még nagyon korai keletkezésű. Az E a későbbi, de szintén régi. A legkorábbi időszakról szóló sztoriban az El Saddáj nevét használja a Tóra. Jelentéséről megoszlik a vélemény, de az bizonyos hogy Észak-Mezopotámiában és Szíriában, például az Amurrú Királyságban használták egy pusztával, pusztítással, hegyekkel kapcsolatos, Enilhez hasonló nomád istenre. Az El egyértelműen férfi forma. Minden szemita és sémi panteonban a penteon fejét is így nevezték. Malkicedek papkirálynál használja a szöveg az El Eljon kifejezést, ami Kánaánban/Föníciában és Arámban volt elterjedt. Ez szintén férfi alakra utal. Az Elohim ezen időközben egyesített szemita/sémi Isten királyi többesben. Az ókori Közel-Keleten ez nem meglepő, mert hajlamosak voltak a nemzeti istenre égi királyként/törzsfőként tekinteni. Ugyanakkor igaz, hogy ez már nem a férfiasságra, hanem az androgünitás képzetére utalhat. De semmiképp nem női istenre. A Tetragrammaton déli eredetű, valószínűleg egy kis Exodus vagy délről jövő csoport hozta Kánaánba, ahol találkoztak a más irányokból jött nomád és félnomád törzsekkel és az ő törzsi isteneikkel (El Saddáj, El Eljön, majd Elohim). Ez az Isten egy a Sínai-félszigeten és környékén, többször Egyiptomban hadifogságba esett saszuk között imádott istenség. Háborúval, viharral, tűzzel, sivataggal, állatokkal volt kapcsolatos. A neve alapvetően szintén férfias vagy nemtelen. A bírák korában a már eleve fontos törzsi isteneket azonosnak tekintették és megszilárdult a henoteizmus. Viszont látszik, hogy nem beszélsz héberül, mert a héber német jelöl többes számban is. Nincs semleges nemű. Ha a csoportban egyetlen hímnemű van, akkor domináns nyelvtani nemként, férfiként kezelendő az egész. Szóval a későbbi izraelitákat alkotó nomád törzseknek mindig volt saját, törzsi istenük, izraelitákként a késői bronzkor óta. A környező vallásokkal való szinkretizmus lévén, korai szakaszban a Mennyek Királynőjét még Isten feleségének tartották... Ő egy Asera, Astarte, Istár, Inanna, Ízisz keverék lehetett. Ugyanakkor a henoteizmus miatt sokkal kisebb szerepe volt vagy a monolátria alatt nem is imádták már hivatalosan.

A korai szövegekben is a matriarkák csak feleségek... A korai hébereknél, sőt, izraelitáknál poligámia volt a férfiak terén. A nőknek csak egy férjük lehetett. Atyai áldás stb. Malkicedek, Jetró, a nem lévita papok is mind férfiak.

Egyáltalán NEM ismered az ókori Közel-Kelet történelmét. Fönícia Kánaán része. A letelepedett népek sokkal kevésbé voltak patriarchálisabbak, mint a nomádok.

A megfejtés egyértelmű: a zsidó Isten nemtelen és kettős nemű. Minden rabbi azt mondja, hogy mindkét nem legszebb tulajdonsága benne van, hisz saját képmására teremtette férfinak és nőnek az embert. Nem antropomorf, nincs némi szerve. Lélek. Ugyanakkor a történelemben korai szakaszokban sokszor kapcsolták össze férfias jegyekkel, tulajdonságokkal.

#19.

Beszélem valamilyen szinten a sémi-hámi nyelvek egy részét. Ha a föníciaiak nem kánaániták, Fönícia pedig nem Kánaán része, akkor miért nevezték kanaanim-nak a föníciaiak és a punok? XD Mert a Fönícia görög szó Kánaán északi részeire. Még eleve: miért a kánaánita vallást követték? Miért volt a föníciai egy kánaánita dialektus? Miért néztek ki pont úgy a föníciai városállamok, mint a dél- és közép-kánaániták? Miért nem különbözött jelentősen a kultúra a preizraelita kánaánita és a föníciai területek között? Miért van a mai napig sok libanoni vezetéknevében a Kanani, mint tag? A genetikai vizsgálatok miért mutatnak azonosságot a két csoport között? A Biblia miért nevezi a türoszi nőt kánaánitának?

A címig sem jutottál el, mert Héber Bibliának nevezik a Tanakh-ot.

Hol ad neked igazat? Hivatkoznál?

Nem. A héber betűk a föníciaiból jönnek, ami a protosínai írásból vagy az ugaritiból vagy mindkettből. Előbbi az egyiptomi hieroglifákból, utóbbi az ékírásból jön. Szépen látszik az evolúció a karakteren. Először még szót jelölt, majd végül csak a szó kezdőhangját.

[link]

Nem, nem csak közvetettek vannak. Az egyiptomiak említik először a Tetragrammatont a saszu nomádokhoz kötve, mint egy nomád, háborúval, viharral kapcsolatos istent. Sok régész és történész szerint ez a csoport hozzájárult az izraeliták kialakulásához a kánaáni hegyvidéken. Hasonló nomádokról van szó Mezopotámiában is. Több kutató szerint az amoriták, szírek vagy arámiszerű népek is hozzájárultak a kialakuláshoz, ha már ők említik először El Saddájt vagyis Bél Sadut. Ugyanígy a Kánaánon belüli nomádoknál is, akik szentén hozzájárultak eme új entitás megjelenéséhez. Mind szigorúan patriarchális közöség volt, mert a többségük zsoldos nép is volt. Háború, ami egyiptomiul poros, fosztogató stb.

A régészeti leletek és a környező népek írásaiból tudunk következtetni a vallásra. Pláne, ha az isteneiket korábban is említik.

Gondviselés? XD A déli és keleti források istenei mind háborúval, pusztával, sivataggal, viharral, pusztítással kapcsolatos. Ábrahám Istene elpusztítja Szodomát és Gomorát, meg az egész Földet egy család kivételével, meg Babilont a toronynál, Lót feleségét sóbálvánnyá voltoztatta, a fáraóra is betegséget küld stb. Mózes Istene szintúgy Egyiptomban csapások sorát méri. Persze volt jóságos oldaluk is, de kemény, határozott küllemük volt. A nagyon jószívű Isten El Eljon személyében jelenik meg Malkicedeknél. El Eljon eleve teremtő isten volt Kánaánban és Arámban, de egyértelműen férfias isten volt. Az Elohim szó az El többesszámának birtokos jelzővel ellátott formulája, ami egy királyi többesre utalhat. Az El előtag meg több említett istennél is jelen van. Azt jelenti amúgy szó szerint, hogy Isten vagy isten. El Eljon a Magasságbeli Isten, El Saddáj még vagy Mindenható Isten vagy a hegyek Istene vagy a puszta Istene vagy a pusztítás Istene stb. Sokak szerint ezek sémi kultuszok nemzeti formái, de mások szerint teljesen elkülönülő istenek voltak. A lényeg, hogy jelentősen eltértek egymástól, de a protizraelitáknál egyesültek. Ha már az ősmagyar vallást felhoztad: az említett nomád sémi kultuszok Tengrihez hasonlítottak, akit szintén henoteisztikusan imádtak. Boldogasszony eltörpült Tengrihez képest, aki teremtő, jóságos, ám sokszor háborút, vihart, tüzet a népre zúdító isten.