Gyerekkorotokban találkoztatok szellemekkel? Miért gyakoribb jelenség ez gyerekeknél?

Egyszer én is láttam, nem is voltam már kisgyerek:

Egyszer éjjel felébredtem, csak egy alakot láttam átsuhanni a szobán. Nem az a tipikus filmes átlátszó fehér szellem volt. Ugyancsak átlátszó, de inkább rendes, normális színekbe, mintha egy átlátszó ember lenne (vagy hogyismondjam). Nem nézett rám csak úgy "céltalanúl" suhant át, mintha nem is érzékelt volna engem. Láttam az arcát, a körvonalait, fel is lehetett ismerni, hasonlítottam is valakihez, aki meghalt, akit ismertem.

Történtek még fura dolgok, de ez volt az az egy alkalom, amikor láttam a cuccost. Azután sem láttam szellemet.

"Mert az ő tudatuk még teljesen nyitott."

Ha ez így lenne, akkor minden gyerek látna szellemeket.

Ez a képesség mindenkinél meg van születése óta, csak idővel háttérbe szorul, akaratlanul kinevelődik. Iskolába jársz, matekot tanulsz földrajzot, játszol kint a többi gyerekkel, inkább a való világ kerül előtérbe, ez a képesség lassan elmúlik. Valahogy ugy lehetne hasonlítani, hogy megtanultál gitározni, de pl. 30 évig nem gitároztál, elfelejtetted, nem gyakoroltad, de ha újra nekiállsz gyakorolni, megint fog sikerülni. Nem kell mindent az alapoktól kezdj, csak vissza kell emlékezz, hogy hogyan is kell (fejben és kézzel egyaránt). Ez van a "szelemlátás" képességgel is, kinevelődik, de sok idő és gyakorlással ujra lehet "látni".

De az idő sem garancia, minthogy, a gitározásnál is nem fog sikerülni újra tanulni, túl meredtek az ujjak, fáj erőst a kézhát, alkar stb.

Én egy pár evvel ezelott,kb 10-12 eves lehettem és vettunk egy házat, este egy fel orara kb egyedul maradtam otthon,mig batyamek elugrottak az ejjelnappaliba,hallottam utemes kopogo hangot egyre hangosabban,raneztem az orara pontosan 21:00 volt es a szoba kuszobenel nagyon hangosan ez a koppano hang,odaneztem fekete kod/fust szeru ember alak volt,de par masodperc mulva el is tunt,sirtam mondtam menjen el...hallottam ahogy a konyhaba csapkodja a szekreny ajtot,vagy nem tudom mit aztan elment...

Aztan kiderult hogy az idos neni aki ott lakott meghalt,ő lehetett mert talaltunk a kamraba egy jarobotot ami megmagyarazna az utemesen koppano hangokat( ahogy járt ugye,es amikor a foldhoz erhetett a bot)

12 esel értek egyet. Van jó pár emlékem az óvoda előttről és nulla szellem látás. Szülők se emlékeznek rá hogy általuk nem észlelt jelenségekkel diskurálnék rokonoknál ismerősöknél szintén ez a helyzet.

Inside_You

Ha aktívan észlelek egy jelenséget folyamatosan akkor nem tud a háttérbe szorulni az az észlelés mert folyamatos az inger. Tehát szerintem a gitáros példád nem helyes.

Továbbá mint te is utaltál rá a kinevelés még ha elképzelhető is az is eltart egy ideig. Ha az ált iskoláig tart akkor bőven kéne lennie a gyereknek emléke a dologról. Sőt még ha óvodás korban történtek észlelések még arra is bőven kéne emlékeznie.

+ Ha emberek születnek látás nélkül akkor miért ne születhetnének "szellem látás" nélkül?

SZücsöm... mert az nem fizikai látás, nem lehet összehasonlítani, a kettő nem egy és ugyanaz. "Ha aktívan észlelek egy jelenséget folyamatosan akkor nem tud a háttérbe szorulni az az észlelés mert folyamatos az inger. Tehát szerintem a gitáros példád nem helyes" -

Ebben nincs igazad, mert az inger, egy bizonyos idő után nem gyakorlódik, kimarad, kifakúl, elfelejted (valamenyire). Az étterembe, munkahelyemen tudtmam melyik a 100-as menü, melyik a százegyes, melyik a King Menü, melyikbe mi jár bele hogyan kell megsütni stb, de 7 év kihagyás után, már nem is emlékeztem, majdnem ujra kelett tanuljam. Lehet, ha nem mentem volna vissza az étterembe, még hét év mulva csak anyit tudnék, hogy ezelőtt süttem szushit, de már nem tudom, hogy kell. Csak tudom, hogy süttem. Mint a gyerek. A gyerek is tudja, hogy látott valamit, de már nem emlékszik rá (vagyis szellemet, vagy mit). Csak kifakult a kép.

Vagy roszz példa ez is?

Miért ne lehetne összehasonlítani. Mind kettő érzékelés fajta. Főleg hogy ezeknél a szellem látásoknál amiről általában beszélnek a fizikai és szellemi látás mindig összefonódik. A kettő dolognak nem kell ugyan annak lennie ahhoz hogy összehasonlíthatóak legyenek csak hasonlítaniuk kell valamiben.

Mikor marad ki az inger érzékelés? Nincs elég szellem akit a gyerek lásson? Nem tudom nálad hogy működik az emlékezet de én konkrétan emlékszem a gyerekkoromra. Ami természetesen nem azt jelenti hogy mindenre de ha valami érdekeset tapasztaltam az bennem maradt. És az 100 ezer % ha mások által nem észlelt jelenségeket láttam volna az még ma is benne lenne a kobakomba.

"Mikor marad ki az inger érzékelés? Nincs elég szellem akit a gyerek lásson?"

Akkor kérdezem én... mikor marad ki a gitározás tehettség, ha már megtanultad, és nem gyakorlod tovább?

Kérdésedre válaszolva, nem tudni, mikor marad ki az inger, még a harmincas, negyvenés és további éveinkben is érzékeljük, csak nem olyan sokszor. Vagy hallucinációkként könyveljük el. Ja, és gyerekként ez teljesen normális, nem mindig emlékszel vissza, mint arra, hogy hányszor ittál tejet cumiból, hányszor sz@rtál bilibe, láttál egy ismeretlen személyt el menni a kapu előtt, miközben te a tesóddal labdáztál, láttál egy ismeretlen embert a hátsó udvaron, akiről azt hitted, valami családi-barát, miközben az első udvaron homokoztál. (Ismeretlen személyt, ez esetben a "szellemre" értettem). Van elég szellem akit a gyerek lásson, lát is eleget, ezért normálisnak tartja. Te sem méssz az úton és megkérdezed az első embertől, hogy "elnézést, de rég nem láttam szellemet, ön véletlenül nem az?" Ahogy a gyerekek sem csekkolják le, hogy ki a szellem és ki nem.

18-19 ismételten rossz példák. Az emlékezet nem így működik. Ha valami intenzívebb élményt élsz át, főleg ha először akkor NEM fogod csak úgy elfelejteni.

Természetesen intenzitásról csak akkor beszélhetünk ha tudod hogy szellemet láttál különben nem kapcsolsz hozzá érzelmet nem lesz különleges az élmény.

Plusz te arról írtál hogy nem emlékszik az ember arra hogy valami mennyiszer történt meg. Valóban nem ha az adott esemény rengetegszer megtörtént DE az összes általad leírt hót semleges cselekményről mind van emlékem. Nem emlékszem rá hányszor történt meg de arra nagyon is emlékszem hogy megtörténtek. Sőt a nagyon kellemetlen vagy kellemes sőt néha tök random dolgok nagyon is beégtek az emlékezetembe.

"még a harmincas, negyvenés és további éveinkben is érzékeljük, csak nem olyan sokszor. Vagy hallucinációkként könyveljük el."

Én csak a saját és a családom nevében beszélhetek. De én soha nem észleltem hasonló jelenséget legyen hallucináció vagy szellem és a családi körömbe sincs ilyen. Nem is számolt be a családom arról hogy magamba beszéltem volna.

Viszont ismerősöm van aki gyógyszer hatására unikornist látott és olyan is aki bánatában a családját látta mintha ott lennének vele. És nem nem hunyt el a családja csak elváltak.

Továbbá ha van elég szellem akit a gyerek lásson akkor megint csak ott tartunk mikor szűnik meg az inger? Hisz egyfolytában szellemeket lát a gyerek ezáltal folyamatos az inger. Vagy ha így jobban tetszik nem szünetelteti a gitározást.

Továbbá ha a gyerekek szimplán embereknek nézik a szellemeket és a környezete se veszi észre azt hogy a gyerek valamivel kommunikálna akkor nincs ki beszámoljon a dologról. Sőt még ha a környezet(szülők) észre is veszi az már csak másodkézből származó beszámoló. Így megint csak ott tartunk hogy rettentően gyenge a forrás.

Viszont rettentően könnyen lehetne bizonyítani a jelenséget. Fogunk 50 gyereket elvisszük őket olyan helyre ami szellem járta és megkérdezzük őket hogy látnak e valamit. Ha többen is azt mondják hogy látnak akkor egyenként ki kell kikérdezni őket hogy mit látnak. Ha megegyezik a leírás akkor érdemes utánanézni a dolognak.