Miért kell ilyen fiatalon meghalnom? Mit hibáztam? Következő életemben lesz lehetőség segítenem az embereken? Kell félnem a haláltól?

Ha hiszel a reinkarnációban, akkor az is lehet, hogy te most ezt az életet így vállaltad, kevesebb időt is elegendőnek gondoltál, majd jön a következő, abba valami mást tervezel. És mi van azokkal, akik csecsemőként meghalnak?

Amúgy meg tényleg mehetnél orvoshoz, aztán ha tényleg menthetetlen az állapotod és nincs sok hátra, el kell fogadni, ez van.

Mindenki alapvetően jószívű és jólelkű,főleg kisgyerekként,csak ha hosszabb távon van akadályoztatva bizonyos területeken válik frusztrálttá és indulatossá,márpedig kiskorunktól kapjuk a korlátokat mindenhonnan,ezért sem tetszik a hozzáállásod,a harag természetes reakció (lenne) pl.ahogyan a többi negatív érzelem kifejezése és megvan a helye a fejlődési spirálon...te vagy az első a rangsorban,ha te rendben vagy utána jöhet mindenki más...tehát nem kell mindig jónak lenni,ha önmagadat vállalni akarod...valamint az embereken/állatokon való segítségnyújtás erős igénye a saját ösztönvilágod elhanyagolását feltételezi,amiért felelősséget kellene vállalni,vagy legalább tudatosítani a problémát még fonnyadás előtt,hogy rákészülj egy egészségesebb következő életre..

Itt van egy kis használható információ a neurológiai/ pszichoszomatikus betegségek lelki okairól és szimbolikájáról:

[link]

Az "idegrendszer a test hírközlőrendszere",kapcsolat az ébrenléti aktív tudat és a tudatalatti között(regeneráció,fizikai/érzelmi igények,őserő-ősbizalom),ha ez az interakció megszakad akkor alakulnak ki neurológiai problémák és betegségek,aminek "hátterében kommunikációs nehézségek állnak"...

Egészséges idegrendszer működésénél a helyes sorrend az infó befogadása-feldolgozás-összerendezés-válaszreakció a külvilágnak,mindez a tudatalattin keresztül ami nálad valahol elakad,megtörik bizalom hiányában ezért is olyan szétszórt az írásod..

Olvasgasd végig az egészet,nálad halmozottan,(előző életedben is) fennálltnak ugyanezek ha már tizenévesen elkezdted a leépülést..Ha ezt a "szomorú vagyok""miért kell ilyen fiatalon meghalnom" áldozatiságot és elnyomást felváltja a düh és kétségbeesett harag akkor beszélhetünk majd gyógyulásról..

A haláltól pedig nem kell félni,olyan mint az élet:kis fájdalom-pihentető mélyálom,túloldalon felébredsz kemény szembesülési folyamat az aktuális állapotoddal,elfogadás (te még gyerek vagy könnyen fog menni),szabadság,majd lehet nézelődni,látogatni klassz helyeket ahol még nem jártál,aztán fogy az energy ezért maradni nem érdemes (40 napod van,hogy elbúcsúzz ettől a földi mocsoktól,...utána márcsak Azrael arkangyalt lehet hívni,(jellegzetes vanília illata van)de egyébként is ő a révész ha látod majd ha nem...

itt olvashatsz róla:

[link]

puszillak,ügyes legyél..