Létezik a Reinkarnáció. Mit szóltok ehhez?

"A halál utáni semmiben nem hiszek!!

Vár valami minket odaát."

Ja... egy szép mély gödör.

Az emberek a gondolataikban elnek.

Buddha beszelt ilyenrol allitolag, de lehet, hogy halucinalt.

Az ember annyira hinni akar valamibe, hogy az kitolti a tudatat. Miutan ez a tudatalattiba gyokeret ver, megjelenik egy belso valosag, amit a "tudatos" ember elhisz. Na o szamara ez lesz a valosag.

Ezt szepen leirja. Na ez megint atkerul a masik ember tudatalattijaba, aztan megint kitolti a tudatat, stb.

Nézd, én az elmúlt ~15 évben elég sokat foglalkoztam vallással, ezotériával, spiritualitással. Keresztényként évekig jártam misére, aztán megismerkedtem a LaVey féle sátánizmussal (kb. két napig volt képes lekötni), majd az elkövetkező évek során végigolvastam egy rakat vallásos és spirituális művet. Így valamelyest ismerem a népszerűbb vallásokat (kereszténység, buddhizmus, hinduizmus), a fontosabb spirituális nézeteket, a főbb channelingeket (ez inkább a tengerentúlon terjedt el, nálunk nem annyira van jelen - ha érdekel az ilyesmi, olvasd el Jane Roberts műveit, azaz Seth könyveit, egyik központi témája a reinkarnáció), a széles körben is elterjedtebb, populáris témákat, mint a vonzás törvénye meg ez az ikerlélek dolog és hasonlókat. Sok időt töltöttem azzal, hogy napi szinten gyakoroltam mindazt, amit megtanultam a spiritualitásból, emellett megismerkedtem néhány hasonló érdeklődésű emberkével is. Ettől függetlenül próbáltam mindig racionálisan közelíteni a dolgokat, és a legszínvonaltalanabb, legprimitívebb részével, mint pl. az Ezo TV-szerű távgyógyítás, meg a grabovoj-számok, és a hasonló butaságokkal sosem foglalkoztam.

De történtek dolgok, és egy ideje már egyáltalán nem hiszek az ilyesmiben. Egyszerűen egyik napról a másikra azt mondtam, hogy ebből semmi sem igaz. Ennek te is utánajárhatsz, ha nem az ilyen újvilágtudat, meg a mindenegybenblog szintű népbutító, hazug oldalakról tájékozódsz.

Persze, jó lenne hinni abban, hogy van élet a halálon túl, de az egyszerű igazság az, hogy e pillanatban erre semmi bizonyíték nincs, úgyhogy jelen tudásunk szerint kijelenthetjük, hogy nincs élet a halál után. Ezt nekem is nagyon nehéz volt megemésztenem, de örülök, hogy így alakult. Azóta egész máshogy nézek világra. Az biztos, hogy nehéz megérteni, mivégre vagyunk itt, mi értelme ennek az egésznek, ha egyszer úgyis a nagy sötét semmibe tart az egész, egyénileg és úgy en bloc az egész univerzum tekintetében is. Természetesen mint mindenki más, én is nagyon félek a haláltól, és az egész életem odaadnám azért, ha örökké élhetnék (hehe, ez micsoda képzavar). Szóval semmi, de semmi komolyan vehető bizonyíték nincs arra, hogy létezne túlvilág, reinkarnáció, szellemek, istenek, halálon túli élet, stb.

Épp eléggé le tud kötni a mostani életed, ha foglalkozol vele.

Ahhoz, hogy megismerd a másik "világot", ahhoz teljesen vágytalanná kell válnod az írások szerint. Ehhez viszont szerintem meg kell élned, tapasztalnod az összes vágyad, hogy továbbtudj rajtuk lépni. Van aki szerint azért, hogy belásd a hiábavalóságát. De még ez is kevés, ha nincs meg a belső késztetés, hogy megvilágosodj úgy, mint ahogy Gautama tette.

Buddha, mikor megvilágosodott, állítólag látta, hogy minden lény a saját tettei gyümölcseit aratja. Ezt világkorszakokon keresztül látta. Tehát az okot és az okozatot. Illetve sok egymás más dolgot is belátott, felfogott.

Érdekes, hogy azóta mástól még nem halottam, olvastam, hogy ilyeneket tapasztalt volna. Inkább mások szavait hangoztatta.

Tegyük fel, hogy igaz, amit mondott.

Mivel leszel előrébb, ha tapasztalva tudod?

Ha beletörődsz a jelenlegi sorsodba, helyzetedbe vagy csak szimplán unatkozol, esetleg a kíváncsiság vezérel, akkor filózhatsz ezen.

De előrébb leszel, ha olyan gondolkodsz, ami a gondolatokon, esetleg a testen túl van?

Ez a haláltól való félelem mindig benne volt az emberi gondolkodásban. Mindig voltak visszatértek is, akik meglátták a fényt (agyi belső jelenséget, hallucinációt), amiről azután elterjedt, hogy van valahol egy "örök világosság, mennyország". Vagy, amit az adott kultúrában épp kitaláltak róla, fantáziáltak.

De ez épp az elmaradott, tudatlan népek fejéből pattant ki, ezért is vicces, hogy olyanok gondolják magukat okosabbnak még manapság is, akik ilyen visszamaradott szinten gondolkodnak. Igaz, hogy ötletüket semmivel nem tudják alátámasztani, vagy amiket felhoznak, jobban utánajárva ugyanúgy cáfolható is.

Ez csak egy link a "mennyországról", amit most hirtelen feldobott a kereső, nem is egy komoly tanulmány, nyilván lehetne turkálni a végtelenségig, amihez most semmi kedvem:

[link]

Lehet, hogy neked is 18 évnél többet kellene megérni a "semmi" fogalmának megértéséhez.

Pontosan már nem emlékszem, 18 évesen én mit gondoltam, hittem is, meg nem is. Amikor megjelentek nálunk a Krisnások, rám is voltak bizonyos behatással, ez ilyen dolog, így működik.

Telebeszélik az ember fejét, míg majdnem elhiszed.

Ismét hangsúlyozom, fiatalabb korban sokan könnyen befolyásolhatók, téríthetők, agymosás áldozataivá is válhatnak. Később a különféle tapasztalatok viszont kijózanító hatásúak lehetnek.

Utólag átértékelhetsz dolgokat.

Csak egy példa, akik a Kádár-rendszerben voltunk gyerekek, nekünk is átmosták az agyunkat, de mi azt akkor rendesen elhittük, 100 % valóságként, hogy minden úgy szép és jó, ahogy van, meg amit az iskolában belénk meséltek. Kádár János pedig a világ legjóságosabb bácsikája, persze.

Dehogy vagy te felnőtt, az a 18 év még semmi.

A haláltól nem kell tartani, egyszer mindennek vége lesz.

Az életnek nincs sorsszerű értelme, csak az evolúció így jött össze, megteremtett minket, gondolkozó lényeket. A saját életed értelmét neked kell megteremtened. Élhetsz minden idődet elpocsékolva azon aggódva, mi van a halál után. Vagy kiélheted vágyaidat, küzdhetsz céljaidért, hogy egy tartalmas, boldog életet hagyj magad után.

„Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!”

"Amugy meg akik nem hisznek semmiben azok hogy tudják elfogadni a szeretteik halálát?"

Ugyanúgy, ahogy a legtöbb ember. Idővel feldolgozzák és próbálnak együtt élni vele.

"Nem féltek a haláltól?"

Szerintem ez változó. Vannak olyan, akik félnek, viszont én személy szerint nem félek a haláltól, de! Meghalni sem szeretnék.

"Ez az élet egy nagy értelmetlenség lenne ha az élet után a semmi lenne."

Szomorú, hogy a reinkarnációban leled az élet értelmét.