Létezik hogy a karma a szegénység az életemben? (csak spirituálisan gondolkodók írjanak)

Az én mentorom szerint vannak sorsfeladatok, amiket át kell élnünk. Alapvetően a szegénység/gazdagság a sorsdöntő emberi találkozásaink miatt indifferens, az Univerzumnak mindegy hogy gazdagok vagy szegények vagyunk. Annyit mindenképpen juttat felénk, hogy ne haljunk éhen stb. Ugyanakkor van olyan is, hogy vállalt sorsfeladat, van akinek benne van a sorsában az, hogy meg kell tapasztalnia a szegénységet. Érdekes példa az én életem is. A mentorom, aki belelát az emberek tudatalattijába, elmondta, hogy az apám sorsa és az ő felmenői egy ilyen ismétlődő ciklusban vannak, hogy gazdagság, aztán ennek elvesztése. És tessék: a nagyapám nagyon jól összeszedte a családot anyagilag, de úgy képzejlétek, hogy a II világháború előtt saját magánautójuk volt, saját vezetékes telefonuk, nagy ház, üzlet, saját halastó stb. (Egy Fejér megyei településen éltek) Aztán jött a háború és nagy senkik lettek. Mindent elvitt, vagyont, egzisztenciát. Aztán jóval a háború után ugye apám is kikerült a nagybetűs életbe. Dolgozott, teremtett, felnőttünk a testvéremmel egy anyagilag stabil, bár nem fényűző módon, amikoris jött a rendszerváltás lassan 20 éve. A szocializmusból a kapitalizmus felé mozdult az ország. Cégünk lett. Apámmal közös vállalkozás. Én akkor voltam fiatal felnőtt. Nem lettünk ugyan milliárdosok, de jóval az átlag felett éltünk. Én voltam a porschés ficsúr, a laza, cég-résztulajdonos srác, apám az elismert vállalkozó stb. Aztán addig ment a csűrcsavar, hogy nagy lófsaz lett minden. A válság eldarálta a céget, nekem is el kellett adnom az álomautót, el kellett mennem dolgozni alkalmazottként stb stb. Nekem is kifejezetten szenvedés volt, hogy a szabadúszó és szabadszellemű, kissé öntörvényű srácból egy minden nap lehajtott fejjel munkába járó szolgalelkű átlagember legyek.

A mentorom szerint nagyjából apám az utolsó nagykövete a családunk peridokius elszegényedésének, nekem állítólag nagyobb a teremtő erőm. Ennek ellenére magam sem értem, mi a büdösch lófaxért nem tudok a mai napig egyről a kettőre jutni. Örök körforgás, találok egy melót, keresek, kezdeném összekapni magam, erre vagy kirúgnak, vagy megszűnik a munkahely vagy a munkakör. Akkor egy darabig szabadúszóként tevékenykedem, ami nagyfokú szabadsággal jár, ugyanakkor csak minimális anyagiakkal. Ami alatt azt értem, hogy pl enni és tankolni tudok (nincs gyerekem, sőt jelenleg párom sem) de pl a hétköznapi átlagautó mellé nem tudok venni megint egy játszóst, (ahogy pedig sok ismerősömnek van) vagy pl nem tudok mondjuk házfelújításra félretenni, vagy nem tudok márkás drága ruhákat vásárolni vagy ilyesmi. Holott lassan középkorú leszek. Én gőzerővel azon dolgozom perpill, hogy feltárjam ennek a megrekedtségnek az okát. Semmivel nem vagyok hülyébb vagy ügyetlenebb, mint azok az ismerőseim, akik a válság után elhaladtak újra a jómódúság irányába, sokat teszek a sorsomért és mégsem viszem egyről a kettőre.

Valahol ez egy hasonló sorsközösség a kérdezővel. Hogy nem értjük miért nem megy. Nekem ráadásul voltak csodálatos éveim is fiatal koromban és nem igazán értem meg, miért kellett elveszítenem. Vannak motivációs videók, trénerek, a "gazdagság fejben dől el" jellegű bőségteremtő meditációk stb. Én ezek felé fordulok, de igyekszem megszűrni a másokon meggazdagodni akaró kóklereket. Itt tartok most.

Én spirituálisan gondolkodok. A válaszom az, hogy Isten kétféleképpen gondoskodik az élőlényekről (most az emberi testben lévő élőlényekre gondolok):

Az egyik esetben, amikor az élőlény nem híve Istennek, akkor Isten az anyagi természet, az univerzum erői által gondoskodik az élőlényről, figyelembe véve az élőlény vágyait, tetteit és azok visszahatását. Magyarán, ez az "azt kapod, amit megérdemelsz" esete.

A másik eset pedig az, amikor az élőlény hisz Istenben, mi több, tudatában van a kettejük közt fennálló kapcsolatnak, és arra törekszik, hogy egyre jobban elmélyítse ezt a kapcsolatot. Ilyenkor Isten közvetlenül gondoskodik az ilyen, neki meghódolt lélekről. Ez nem feltétlenül korlátlan mértékű anyagi gondoskodást jelent. Inkább arról van szó, hogy Isten ilyenkor mindig mindent úgy ad meg a hívének, hogy az fejlődhessen az Isten iránti odaadásban, hogy minél közelebb kerülhessen a lélek Istenhez. Ez pedig néha úgy mutatkozik meg, hogy esetleg nem hozzásegíti, hanem inkább megfosztja a hívét az anyagi javaktól, amennyiben azok további birtoklása akadályt jelentene az Istenhez vezető úton.

Tehát: ha anyagi sikert óhajtasz elérni (vagyis sok pénzt és miegymást akarsz), akkor kérjed Istent, hogy adjon neked, de közben te is tedd meg azt, amit te, mint ember megtehetsz. A siker nem százszázalékosan garantált, bár az esély nagyobb így, mintha egyszerűen csak Istentől várnál mindent, miközben te magad tétlenkedsz, vagy pedig csak magadban és a képességeidben bíznál, és közben nem kérnéd Isten pártfogását. Olyan ez, mint egy egyenlet, amely így néz ki:

Isten + Te egyenlő Siker

Nem úgy szól, hogy:

Isten egyenlő Siker.

De nem is úgy, hogy:

Te egyenlő Siker

Nem. Mindkettőtökre szükség van a sikerhez. Tiéd az erőfeszítés, övé a jóváhagyás.

És mi történik, ha ő nem akar téged anyagi sikerrel megáldani? Ez esetben, ha fáj is, de tudomásul kell ezt venned, és el kell fogadnod, hogy ő valamiért nem akarja ezt, akár a karmád miatt, ahogy a kérdésedben felvetetted. Ilyenkor egy hiteles spirituális út követése sokat segíthet abban, hogy megtaláld az életnek azt a szegmensét, azt a szeletét, ahol az Úr feladatot szánt neked. Márpedig nem mindenki hivatott arra, hogy pazar anyagi lehetőségeket élvezzen. Akik ennél magasztosabb célokra vannak kijelölve, azok talán le is süllyednének, ha szinte gondtalan anyagi életük lenne. És vannak olyanok, akik szörnyű nyomorban élnek egész életükben, az ő esetükben ez egyértelműen egy büntetés az előző életekben megmutatott tékozlásért.

A gazdag ismerőseid, akik nem akarnak segíteni rajtad, a vagyon emberekre gyakorolt rossz hatását példázzák. Bár nem biztos, hogy kötelesek segíteni akárkin, még ha az illető nem is él vissza ezzel, és idővel meghálálja a segítséget. Szóval, amit leginkább tehetsz, az, amit fentebb írtam. Kérjed Isten segítségét, és tedd meg közben a magadét is. Ha pedig nem tudod, mit kéne esetleg neked tenned, akkor keress egy minél bölcsebb embert a környezetedben, aki jól ismer téged, és jót akar neked, ő meg tudja mondani majd, hogyan alkalmazd ezeket a tanácsokat a saját életedben.