Volt már valakinek olyan, hogy meglátott valakit és képtelen volt elfelejteni?

"Volt már valakinek olyan, hogy meglátott valakit és képtelen volt elfelejteni?"

->Legutóbb találkoztam egy fiatalemberrel. - <

Nehéz megítélni, hogy valóban olyan személyről van-e szó, akivel előző életedben vagy életeidben már találkoztál.

Lelki társaknak hívják azokat a lelkeket, aki már nagyon sokszor éltek együtt egy fizikai életben, s szorosabb szál fűzte őket egymáshoz. Ha az ilyen lelkek újra együtt születnek le, a találkozáskor valóban mindkét fél megérzi abban a pillanatban azt a bizonyos, szavakkal nehezen leírható pluszt.

Azonban lehetséges, hogy pusztán, mint férfi vonz. A választ a kérdésedre talán pont ebben kellene keresni. Ha csak a teste vonz, akkor ez utóbbi a valószínűbb. Ám ha mint ember, mint lélek is, akkor az előbbi.

A leírtak alapján egyébként valóban nem kizárt, hogy a lelked emlékszik rá, de ezt ennyiből nehéz pontosan megállapítani.

Az én életemben is volt, illetve van egy ilyen lány (fiú vagyok). Egyetemen találkoztunk.

Én is ugyanilyen bizsergést éltem át, amikor először megláttam. Olyat éreztem, mint még előtte soha. Amint találkozott a tekintetünk, mintha valami elektromos kisülés keletkezett volna, ledermedtem, és óriási boldogság töltött el. Egymásra mosolyogtunk, mintha már nagyon jó ismerősök lettünk volna. Az a gondolat futott át az agyamon abban a pillanatban, hogy "Megvagy!" meg hogy "Ő az, igen!" és hogy "Ő lesz a feleségem!".

Teljes lila köd uralkodott el rajtam, órákig nem tértem magamhoz. Persze ez kitartott hetekig, hónapokig, lassan csökkenő intenzitással. Szerelmesnek érzem magam.

Talán beképzelem, de úgy látom rajta, hogy ő is hasonló érzésekkel van irántam, és hogy ő is hasonló dolgokat érzett az elő pillantás alkalmával.

Hiába minden, neki hamarosan barátja lett, úgyhogy esélytelen a dolog, másrészt annyira ideges vagyok a közelében, hogy meg se tudok szólalni, csak bénultan állok/ülök, és ezerrel ver a szívem.

Fiúként cikinek tartom, hogy erről bárkinek is beszéljek, mert elég fura, nevetséges, amit érzek, (éreztem) ez iránt a lány iránt. Más nem értené meg. Nem tudom ezt az érzést hova tenni, és igazán nem is tudom elmagyarázni ezeket a dolgokat.

Nekem is volt hasonló élményem.

Külföldön élek es a lakáshoz legközelebbi szupermarketbe gyakran járok le. Már az első alkalommal megragadott a felvágott pultnál kiszolgáló srác. Nem tudom mi babonázott meg benne ennyire, de boldogsággal töltött el amikor ujra es ujra lementem a boltba vásárolni es reménykedtem, hogy látni fogom őt, mert hárman váltják egymást. De az a fura, hogy mióta van ez a vonzalom, nem mentem többet a pulthoz, mert zavarban érzem magam😌. De ettől függetlenül még látom. Nem nyomoztam ki vele kapcsolatban semmit és nem is kerültünk egymáshoz közelebb, csak egy mosoly és egy köszönésig jutottunk el. Sajnos már 2 hónapja nem láttam es lehet hülyeség, de hiányzik.

kérdező

Több lelki társunkkal is leszületünk egyszerre, tehát olyan lelkekkel, akikkel már többször is találkoztunk korábbi életeinkben, s a lelkünk felismeri őket. Azonban nem mindegyikkel van ebben az életünkben is közös pontunk. Ha van közös pontunk, akkor az élet úgy is úgy hozza, hogy legyen lehetőségünk közelebb kerülni az adott lélekhez, vagy legalábbis tudunk tenni annak érdekében. Ha viszont egyértelműen nem életszerű kivitelezni mindezt, akkor az jól mutatja, hogy jelenleg nincs közös dolgotok.

Tehát ha találkozol valakivel, aki ilyen hatással van rád, minden bizonnyal az már a sokadik találkozás a létezésetekben, de látni és érezni fogod azt is, hogy ebben az életben van-e dolgotok egymással. S azt el kell fogadni, hogy nem biztos.