Hogyan tudnám elfelejteni az ikerlelkemet?

Bő fél éve találkoztam vele, és biztos vagyok benne, hogy ő az. Csak egy napot tölthettem vele, utána neten még egy hétig beszélgettünk, tervezgettük, hogy újra találkozunk, és jobban megismerjük egymást, de a körülmények úgy hozták, hogy ez nem volt lehetséges. Később letiltott engem, és máshogyan se tudnám elérni, ha szeretném sem. Az a helyzet, hogy én nem akartam, de nagyon megkedveltem őt, talán bele is szerettem. Én lassacskán megértettem, hogy el kell engedjem őt, úgy a legjobb. Viszont állandóan érzem, ha pl. bármi rossz történik vele, olyankor ok nélkül nyugtalan vagyok. Onnan tudom, hogy bár vele nincs már semmilyen kapcsolat köztünk, de többször miután ok nélkül ideges voltam, pár napon belül közös ismerősöktől (nemrégóta már velük se tartom a kapcsolatot) visszahallottam, hogy ő volt valamiért ideges, rossz kedvű, beteg, stb. Azóta is néha-néha elkap ez az érzés. Én nem kertelek, szeretem őt, féltem, érdekel, de ha ő elzárkózik, nincs amit tegyek, bennem is volt valamiféle tartás valamitől, félelem, nem csak vonzott, hanem legalább annyira taszított is, én is éreztem a kényszert, hogy ellökjem magamtól, túl intenzív volt amit iránta éreztem, túl sok, az életem is teljesen felborította volna, de én voltam az, aki a méltóságát is lábbal taposva vakmerően csak azért is megpróbáltam volna vele, talán mert én megértettem mi ez az egész. De kénytelen vagyok elengedni őt. Érzem, hogy így a helyes, de folyton eszembe jut, és ez fáj. Nem akarom bántani őt (tudom ő sem akart), de nem tudok mit tenni, nekem akkor is tovább fáj. Egy ilyen ikerlélek kapcsolaton túl tudja tenni magát valaha az ember? Mit tehetnék, hogy ne szenvedjek a hiányától? Hiszen már tudom, hogy ő van, hogy ki ő. Éreztem milyen vele... egésznek lenni... Sokáig "hívtam" őt, éjszaka álmatlnul néztem a csillagokat, néha éreztem őt... De mindahányszor magába fordult, kizárt engem, még így is. Nem tudom az okát, de nem hibáztatom. Nem haragszom, csak szeretettel tudok rá gondolni, de bárcsak kiverhetném a fejemből :(