Miért tér vissza az álmom, miért nem tudom elfelejteni?

Az egésznek az előzménye az, hogy pár hete voltam gyermekekre vigyázni. Nagy lelkesedéssel mentem, készültem is. Én rám pár nagyobb gyermek volt bízva, meg is voltak velük elégedve. Viszont az egész pár napos esemény egy nagy csalódás volt számomra. Azt tapasztaltam, hogy nincs fegyelem, ha valakinek problémája volt, nem nagyon foglalkoztak vele. Baj esetén hozzám fordultak. A többi vigyázó, csak bevágódott a nagyobbaknál (nyaliztak). Én nem csináltam ilyet. A poharam akkor telt be, amikor az egyik nap egy gyermek jött oda hozzám, hogy nem érzi jól magát. Láttam rajta, hogy ideges, valami bántja. Kérdeztem, hogy mi a baja, ha valami bántja elmondhatja és érdeklődtem az felől is, hogy a többiekkel jól kijön-e. Szóltam neki, ha baj van, azért vagyunk, hogy segítsünk, szóljon. Akkor én lettem a hibás, hogy egy gyereknek ilyet nem szabad mondani, mert ezzel bántom a lelki világát. Mert mertem az felől érdeklődni, hogy a többiekkel van-e a baj....stb. Ez zokon esett és elhatároztam, hogy nem érdekel. Miért ne segítenék? Tudtommal azért voltam ott, hogy segítsek és nem azért, hogy ne is figyeljek a másikra, hanem szórakozzak. A másik dolog, hogy nekem is estek bajaim, megjelentek rajtam csípések és nem tudtam, hogy mi. Mindenki leintett, nem foglalkozott velem, és nem voltam jól, úgyhogy hamarabb is hazajöttem, ráadásul volt más bajom is, amit már jó ideje el kellett volna kezdenem, de ez miatt lemondtam. Persze, hogy leintettek, hogy nincs semmi bajom, de hazaértem és egészen más sült ki belőle. Szóval csinált nekem ideget az egész egész nyárra. Mert még mindig van bajom, és inkább foglalkoztam volna magammal, mint azzal. Na, de dióhéjban ennyit. Van véleményem az egészről, nagy csalódás lett.

A következőkről annyit, hogy még tart a félelmem az ott szerzett csípések miatt. Próbálom elfelejteni és megfogadtam, hogy soha többet nem megyek, ha kérik sem. Más bajom is van.

Ami bánt, hogy rémálmok gyötörnek. Nem tudom, miért, de tegnap este már durva volt.

Kezdetben mindig ott találtam magam és rossz megjegyzéseket tettek rólam, akkor kiközösítettek.... ilyen álmaim voltak. A szememre vetették, hogy semmire kellő vagyok....stb. Bár ez utolsó abból adódik, hogy hamarabb eljöttem, mivel alapból nem oda kellett volna mennem, hanem máshová és nem éreztem tényleg jól magam és egy nagy hívőnek magát valló fiú (nem írom le minek készül), csak hallottam, hogy az ablakom alatt (nem zavartatta magát, hogy minden behallatszott) ócsárol engem és mindennek lehord.

A tegnap esti álmom az durva volt. Ezek még így el is mentek, hogy ilyesmik vannak, de ma reggel nem ébredtem jól.

Álmomban szintén ott voltam, de olyanok vettek körbe engem egy szobába (férfi, nő), akit nem ismertem és állításuk szerint sátánisták voltak (nem tudom, hogy a sátánizmus hogy kerül ide), és fogva tartottak, nem engedtek el engem onnan, bántani akartak. Ez valahogy most bennem megragadt és nem értem.

Az álmaimról annyit, hogy amikor ilyet álmodok, olyan reggel fél hat után hat óra környékén kelek fel mindig. Nem tudom határoz-e valamit, de leírom ide.

Nem tudom, hogy nem tudtam feldolgozni, vagy..... nem értem ezt az egészet, hogy miért álmodok ezzel...

Félek is, mert az, aki kérte, hogy menjek... nos ő vele fogok találkozni a következő hónapokban nagyon sokáig. A véleménytől is félek, hogy mit gondolnak rólam....stb, mert amikor odamentem, már nem is szólt hozzám, semmi, hanem közömbös volt.

Köszönöm a segítséget és a tanácsokat.