Szerintetek a "dezsávű" mitől lehet?

Na akkor ezt hogy magyarázzátok ?

Munkahelyemen asztalomat elhagyva kimentem a bejárati ajtóhoz (8-9 méter tőlem üveg csapóajtóval leválaszta a mi helységünktől)mert telefonálni akartam. Miközben kerestem a számot amit hívni akartam bevillant egy kis "video" amit az asztalomnál láttam megtörténni és azért video mert amit láttam ott beszéd is volt. Fel is kaptam a fejem az asztalom felé fordítva mert meglepett ez a dolog de ott nem volt senki a két kolléga közül akit akkor a videóban láttam-hallottam. Elinndultam vissza az asztalhoz még egyszer meggyőződve arról , hogy a helyiségbe nem tartózkodik senki felnéztem a mobilomról, de senki nem volt a helyiségben. Amikor is sikerült a hívás de nem volt megfelelő az illetőnek az időpont és szinte egyből leraktuk a telefont. Ekkorra értem vissza az asztalomhoz ahol a kis videómban szereplő két kolléga úgy állt ott ahogy azt én megelőzően láttam és azt is mondták betűről betűre amire emlékeztem. Na mi is volt ami velem akkor történt? Ez nem kamu!!!

Én több féle déjá vu-t különböztetnék meg:

a.álom megismétlődése

b.esemény felismerése, előre megérzés

c.ismétlődés érzetű mély megérzés

lehet van több is, (vagy egy se:P)

a. van, hogy reálisnak tűnően megélünk egy álmot és megjegyeztük mert fontos volt, mert célunk, mint vágy megmarad és az ösztönös céljaink közé épül, vagy mindig ott is volt. Amikor elérjük rácsodálkozunk, persze lehet, hogy avar helyett hó lesz, vagy sör helyett boroskóla. Szerintem azért, mert ilyenkor tovább kötjük a tudatunkban, minthogy felszabadulhatna. Ha pedig felismerjük megnyugodhatunk, hogy egy stabilabb egyensúly következik, ha nem bizonytalanodunk el abban, ami miatt őriztük az álmot.

b.női déjá vu :)

c. Egy villanás, nincs kép, csak valami titokzatos megérzés. Tapasztalataim szerint, ha van tudattalan és tudatos fele a természetünknek, akkor a déjá vu-t, egy útpadkához hasonlítanám. Nem tudni, hogy letérünk az útról, vagy vissza, csak mintha meglenne jelölve.

Az útnak azt nevezném, amikor egyensúlyban van a tudatos és tudattalan és örömünket leljük az életben

és a spontán megélt cselekedeteink mély tévedés érzet nélkül követik jobban egymást és folyamatosan élünk, rossz esetben a mesterkélteket, logikusakat váltjuk valóra, lehet árral szemben haladva, amivel hajszálnyira tudunk jutni a megéléshez.

Ezzel a déjá vu-val mintha mély megbánással jelölnénk a tudatalatti útról letérés fordulópontját, (ami lehet halasztás, rossz döntés, stb), amit mintha egyszer már elhibáztunk volna és üzennénk magunknak, hogy:

az utat nézd.

de olvassatok utána, mert én eddig lusta voltam kutatni:)