20 év fölötti vagyok mért nem találom a helyem, ( néha úgy érzem mintha csak álmodnám hogy itt a Földön élek, nagyon mély érzésű vagyok, nem tudok dolgokat elfogadni ebböl az életböl) szerintetek?

Nála is ugyanez van.

A különcség érzése már mazsolakorom óta + akkor is sok tanár és nevelő elmondása szerint érettebben viselkedtem a koromnál, nem szerettem a korombeliek társaságát (csak-egy-kettő ismerősöm volt közeli) inkább idősebekkel beszélgettem, akikkel nagyon jól kijöttem.

Mindig volt egy furcsa, zsigerből jövő érzésem, hogy engem itt hagytak, és nélkülem tovább mentek az univerzumban. Mintha nem Földi lélek lennék (aki ráadásul nem fiatal hanem kiélt), itt is csak a különc kultúrák, a furcsaságok és a Föld flórája-faunája érdekel (környezetvédelem is nagyon bennem van) és a művészetek.

A művészetek terén tudom a legjobban kifejezni magam egyébként, ez a terület érdekel a legjobban é itt akrok a jövőben elérni vlamit.

Középiskolában is kerültem a bandákat, nem ittam, nem drogoztam és nem keveredtem ilyen szélsőséges helyzetekbe mint akkoriban mások. Akkor i kinéztek és "kisöregnek" címkéztek (mindig komolyan és higgadtan reagálok a helyzetekre).

Sőt, sok olyan dolog van amit mintha már megtettem volna, nem is egyszer. Azokat igyekszem kerüli vagy ritkán csinálni.

Egy ezoterikus elmondása szerint is olyan furcsa természetű vagyok. Éljen a különcség (vízöntő jegyű) :D

25/N