Vajon sose fogja elfogadni és megszeretni? Elvagyok keseredve.

Az van, hogy két hete hoztunk egy 7 hetes kiskandúrt és már van egy másfél éves ivartalanított nőstényünk. Elég önálló cica, nem az a bújós fajta, de ezzel nem is lenne bajunk, nem azért hoztuk a másikat, hanem hogy amikor elmegyünk akkor ne legyen egyedül bezárva a lakásba, mert amúgy kijárós cica is. Tehát karácsonykor kb 10 napra lett volna egyedül, úgy, hogy valaki napi 2szer jön etetni. Nem, nem tudjuk magunkkal vinni, 2000km.

Ezért gondoltuk, hogy 10 nap egyedül rettenetes, egyszer 4 nap után tisztára kikészült.

Na, a kiscica megérkezett, volt nagy sértődés, meg fújás, morgás.. Egész nap kinn akar lenni, ha benn van, csak nagyon ritkán játszik a kicsivel, leginkább alszik. Hagyom, hogy kedve szerint legyen.

Már nincs olyan hely a lakásban, ahova a kicsi nem tudja követni, ha a szekrényben alszik, a kicsi oda is beugrik mellé, dorombol de a nagy meg elkezdi dobálni a farkát, látszik, hogy ideges a kicsi lapít majd a nagy lelép. Viszont olyan is volt, hogy összebújva aludtak.

A kicsit is kiviszem napi 2-3 szor, hogy szokja, nameg mert a nagy odakinn sokkal barátságosabb. Ott kergetőznek, játszanak, de idebenn még mindig többször van fagyos hangulat mint odakinn..

Nem tudom hogy segítsek nekik. A kicsit nagyon sajnálom, mert látszik rajta hogy igényelné a szeretet tőle is, nem csak tőlem, de elhajtja a nagylány. A naggyal kapcsolatban meg úgy érzem, nem segít az hogy szeretgetem, mert nem is hagyja, leginkább csak akkor ha kell neki valami. Mi lehet a megoldás? Ne hagyjam, hogy kimenjen és ezzel több időt kelljen eltölteniük? vagy mit? Komolyan nem tudom és el vagyok kenődve, mert így hogy hagyjam itt őket 10 napra?