Hogy lehet abban hinni, hogy a halál után nincs semmi? Hogy képesek bizonyos emberek ezt elfogadni?

Semmire sincs bizonyíték, csak hiányos ismeret. Ha csupán a bizonyítékot nézzük, akkor a tudat tovább létezésére sokkal több van, mint a nem létezésére. De ez sem jelent semmit.

Nem kell elfogadnod semmilyen álláspontot, alakítsd ki a sajátodat sok utánanézéssel, kutatással. Azt jól látod szerintem, hogy a mai materialista elképzelés is csak egy a sok eszmerendszer közül, amiben hitt az emberiség.

"Hogy lehet abban hinni, hogy a halál után nincs semmi? Hogy képesek bizonyos emberek ezt elfogadni?"

Könnyen. Mindenre van logikus magyarázat. Ott vannak az érzékszervek - központi ideigrendszer és a keringés légzésért felelős tüdő szív érrendszer érrendszer...a testnek nincs haszontalan szerve mindennek megvan a maga szerepe. De hogy jön képbe a lélek? Melyik szervünkhöz kapcsolódik? Milyen módszerekkel vizsgálták meg? Persze elhiszem létezik lélek. Pszichológiai módszerekkel szépen el is lehet magyarázni, hogy hogyan épül fejlődik egy ember személyisége.

"Nem értem, hogy az emberek, hogy képesek ezekre, mikor csomó jobb változat van.

Ilyenkor persze jöhetnek azzal, hogy a mennyországra, pokolra, újjászületésre stb. "

Ez nem tőlünk függ, maximum elfogadjuk vagy hívők leszünk, mert könnyebb azzal a tudattal élni, hogy halál után örökké élünk valamilyen másik formában, mint szembesülni a halandósággal. Nekem teljesen mindegy, hogy egy tőlem független személy miben hisz, de ne akarja már nekem úgy beadni, mintha ezek kész tények lennének. A vallással meg a templomban kell dobálozni, a reinkarnáció meg megint egy másik hitrendszer. Szóval, amiben hiszel sokban inkább alaptalan, mint az ateizmus vagy bármelyik másik közösség, aki nem hisz ezekben. Nem fogok azért hinni valamiben, mert nem akarom elfogadni, hogy egyszer meghalok.

Szerintem alapvetően kétféle ember van, és ezek soha nem fognak egyetérteni a végső kérdésekben.

Az egyik típus a "semmi-hívő", ha nem tud valamit - jelen esetben a halál utáni létezés -, akkor azt mondja, semmi nem lehet.

A másik típus a "bármi-hívő", ha nem tud valamit - jelen esetben a halál utáni létezés -, akkor azt mondja, bármi lehet.

Az első típus nem kutat, mert "a semmit minek kutatni?"

A második típus kutat, mert amíg nem tud biztosat, addig bármi lehetséges.

Számotokra melyik a pozitív? Mert az én számomra a második. Az első a nihilista, és nihilizmusát mindenkire rákényszeríti, ha tehetné.

Nézd. Azok az emberek, akik nem tudják ezt elfogadni, gyenge akaratúak. Kell nekik valami amibe kapaszkodhatnak, menekülhetnek, valami amitől a félelmük elszáll. Nincs semmi amitől félni kéne. Megszületsz, élsz, meghalsz. Halálod után olyan lesz mint születésed előtt.

Jóval békésebb s nyugodtabb a semmi mintha lenne valami, szerintem.