Vajon mi van a halál után? Mit gondoltok ezekről az elméletekről?

Végre nem csak nekem kell jártatni a számat, hogy lényeges tényezőkre is történjen utalás. Ennek örülök. Megmondtam, sportszerűtlenül "vitázó" Hakapeszi-féléknek nem adok részletes magyarázatot, bár eleinte megkíséreltem.

Az imént szólók egyébként helyettem is elmondtak pár további tényezőt, más kérdés, hogy csak félig értek egyet velük, de ehhez a kérdéshez, Hakapeszi miatt, semmi kedvem további gondolatébresztőt írni. Csupán a mások által imént írtakat egészíteném ki minimálisan.

Szóval annyiból egyet értek az imént szólóakkal, hogy igen, erről is lehetne beszélni a "re"inkarnáció kapcsán: nem arról van szó, amit Hakapeszi hisz, hogy mintha azért volna "re"inkarnáció, mert az olyan marha jó dolog...

A "re"inkarnáció sajnos egy természeti mechanizmus, ha tetszik, ha nem; mivel logikus, hogy minden létező dolog alapvetően ciklikus. (Utána gondolhattok.)

Más kérdés, h a dolgok megélése is részben nézőpont kérdése, tehát szempontváltással "ki lehet lépni" ebből, de itt jönne a bonyolult magyarázat erről az egyszerű tényről, amit nem bontok itt ki, írtam, miért nem bontok ki, és írtam, miért lehet csak bonyolultan lebontani a többség számára.

Valójában és végső soron minden egyszerre "történik", de erre nincsenek megfelelő szavak, kifejezések, mert a szavak nem erre jöttek létre. Ezért fontos érteni, mit jelent az, hogy "én".

"Re"inkarnáció:

Szándékos részemről az idéző jel, de most itt nem magyarázom el, sokkal összetettebb magyarázattal lehetne lebontani a többség tévhiteit, ugyanis annyira egyszerű dologról van szó, hogy a többség nem érti, mert sajnos hajalmosak túlbonyolítani a gondolkodásukat...

Eleve ott a baj, hogy beleragadnak az őket ért gondolati sémákba, azok tengerébe az idő folyamán gyerekkortól kezdve, tehát nem igazán képes sajnos a többség elvonatkoztatni és önállóan gondolkodni, se összefüggéseket megfigyelni.

Ezért lesz irreális és csűr-csavaros a többség gondolkodása, sajnos, és ezért lesz "darabos", egymás mellett álló, összefüggéstelen, önmagában bár sokszor félig igaz, de összefüggéseiben téves, gyakorta egymásnak ellentmondó gondolati tartalmakkal tele a többség gondolatvilága, sajnos, ami többségében irreális.

Az akadémikusok agyalása is.

Tehát a "re"inkarnáció inkább szükséges kellemetlen tény, természeti mechanizmus, hiszen minden létező dolgot ha visszavezetünk a gyökeréig, azt találjuk: ciklikus.

Ezért létezik olyasmi is, amit "karmikusnak" neveznek a távol-keleti tanok. Az is ciklikusságon alapul, mint minden létező dolog és élet. Ami persze illúzió szintén, de az megint egy újabb témát, új kérdéseket vetne fel.

(Részletkérdés, mit hogyan nevezünk el, ez csak hivatkozás, hogy lehessen rövidíteni.)

Előző: a korlátolt materialista akadémikusok valóban így látják, ahogy te. Azaz nem akartok ténylegesen látni, hanem inkább csak néztek ki a fejetekből.

Kérdem tőled:

- Mi az, ami végső soron nem ciklikus? Mondj egy ilyet, kérlek. :)

Nyilván ne túlbonyolított dolgot elemezz, mert bár annak is az eredete ciklikus, azt nehéz lesz visszafejteni.

(Más kérdés, hogy az eredendő abszolútum, ahonnan potenciálisan minden ered, az nem szubjektív, nem relatív, és nem ciklikus, de csak ha önmagában nézzük - tehát bizonyos értelemben az kivétel.)

- Arra még nem gondoltál, hogy valaminek a kezdete az automatikusan egy másik dolog vége?

És hogy valaminek a vége az eleve egy másik dolog kezdete?

_

Csupán csak mert az érzékszerveink korlátozottak, attól még nincs alapod azt állítani, hogy "csak az létezik, amit érzékelsz".

Eleve a különféle élőlények máshogyan érzékelnek, a rovar a csápjaival, meg pl ultraibolyában látó rovaroktól kezdve a sas szeméig...

Hát akkor mégis miért pusztán az érzékszerveidre és pusztán a műszerekre alapozod azt, hogy mi LEHET a valóság és mi nem? :)

Ha ilyen témáról van szó, akkor valamiért az emberek habzó szájjal támadják egymás, egyik a materialista szemszögből, másik a filozofikus oldalról próbálja megközelíteni a témát, de kettejük között sosincs egyet értés. Addig pedig az emberiség sem jut előrébb, amíg ez így is marad.

Néhány szót azonban szeretnék én is hozzáfűzni a témához, ami az én egyéni meglátásomat tükrözi az általam idáig olvasottak és tapasztaltak alapján.

Ez most hosszú lesz, fárasztó és sokak számára értelmetlen (előre szólok hogy megkíméljek mindenkit attól, hogy elolvassa).

Én nem tudok semmit sem biztosra. Sok dolgot olvastam, a történelmen keresztül, az esetleírásoktól elkezdve, hatásvadász kamu cikkeken és vallásokon át mindent. Mi maga a lélek? Mi van a halál után? Mit mondanak azok az emberek, akik már szembesültek ezekkel? Mi az a „magasabb létsík”? Mit jelent a karma és a megvilágosodás? Kicsoda vagy micsoda „Isten” valójában és nekünk milyen közünk van hozzá? És még sorolhatnám. Ezekre akartam választ találni. Minden eddig általam olvasottban volt valami közös. Én ezekből próbáltam leszűrni a konzekvenciákat. Én pedig mindig ebből indulok ki (annak ellenére hogy nem vagyok buddhista).

Tehát a lényeg az (amit sikerült idáig megtudnom), hogy állítólag az univerzumban minden élet egyetlen forrásból származik, amit nevezhetünk „Istennek” is. Minden élőlény, ami lélekkel rendelkezik valamikor ehhez a „Forráshoz” tartozott.

Maga az emberi lény három fő komponensből tevődik össze:

1. Fizikai test

2. Lélekruha (vagy mn. aura)

3. Az ember tudatát képező szellem

A test maga az anyag, melyet látunk tükörbe nézve. A test sok korláttal rendelkezik az anyagi világban, és folyamatosan elhasználódik.

A lélek nagymértékben energia és kismértékben anyag. Ez az a néhány gramm, amivel csökken valakinek a testtömege, mikor meghal. A lélek mivel anyagilag kötődik ehhez a bolygóhoz, csak itt életképes. Ha innen távozik a szellem, itt hagyja a lélekruhát.

Végül a szellem (sokan tévesen léleknek hívják). Az ember szelleme egy végtelen teremtő hatalommal rendelkező, hallhatatlan entitás (állítólag majdhogynem lehetetlen elpusztítani, hiszen úgy tartják hogy minden szellem valaha „Isten” részét képezte).

A szellemet a földi lét korlátok közé köti. Először is szüksége van a lélekre. Ez egy energiamező, ami biztosítja számára a létezést és ez látja el energiával a fizikai testet, ezért az ő zavarai megjelennek a fizikai testben is (pl. ha az aura szennyezett, az illető beteg lesz).

A szellem és a lélek mikor nem él emberi életet, akkor a negyedik dimenzióban található, ami nem más mint az asztrál világ. Éjjel, mikor alszunk csak a test pihen, a lélek és a szellem sosem alszik, ők a negyedik dimenzióban tartózkodnak.

Az ember szelleme csapdába van ejtve ebben a fizikai világban. Ráadásul minden szellemet a Földhöz köt a karma-törvénye. Röviden összefoglalva, az ember maga alakítja az életét. Azt ad, amit kap. (ha egyik életében bűnös volt, akkor a másik életében bűnhődni fog.)

Ez pedig addig történik így, amíg az ember el nem jut a "megvilágosodásig", ergo rájön hogy mi a létezésének a célja. Ez pedig nem az életben elért sikerekre (karrierre) értendő.

Az én meglátásom az, hogy az ember nincs semmilyen "felsőbb hatalomnak" alárendelve. Csupán saját magának. Hiszen saját maga dönti el hogy milyen karmát alakítson ki magának. Viszont a karmát le kell dolgozni, akár jó akár rossz.

Amúgy Istennel kapcsolatban valószínű, hogy ő szemszögéből (az ő magasabb létsíkjáról szemlélve) a mi életünk a pillanat törtrészéig sem tart. Lehet hogy az emberiség (vagy ami marad belőle, miután kiirtotta saját magát - ahogy a Bibliában is leírják) el fogja érni a nagyon távoli jövőben a spirituális szintugrást (amiről sok helyen említést tesznek), ami végre ki fogja szakítani az embert ebből a „3D-s fizikai világból”. Az hogy közben mennyi keserűség, kín, szenvedés és küzdelem lesz az emberek osztályrésze, a kutyát nem érdekli. Csak a végeredmény a fontos. Tudomásul kell venni azt, hogy az élet nem egy habostorta. Az élet törvényei kegyetlenek, minket pedig azért küldtek ide hogy ezt megtapasztaljuk. Akár úgy is vehetjük úgy is, hogy mi amolyan "adatbankok" vagyunk, amik információkat gyűjtenek a világról, mi vagyunk az Isten érzékszervei.

Az embernek az a legvégsőbb célja, hogy „megvilágosodjon” (tudományosan megnevezve: magasabb rezgésszámot érjen el) hogy képes legyen kiszakadni ebből a „sötétség erői által irányított” világból és újra egyesüljön a „Forrással”. Hogy hogyan történhet ez meg, arra az embernek magának kell megtalálnia a választ.

Lehet hogy ez az egész teljesen máshogy van, de amíg saját magam nem tapasztaltam meg, addig sajnos a feltételezésekre kell hagyatkoznom. Én az egymástól független források összefüggéseiből indulok ki.